Muzslyától 12 kilométerre, a Tisza közelében harminc évig létezett a Deonica nevű település. Utolsó lakosa, Hallai István 1964-ben költözött el Muzslyára. A bánáti tanyavilág egykori lakói, leszármazottaik és a muzslyaiak minden évben Kisboldogasszony napja körül a települést jelképező keresztnél emlékeznek a nehéz sorsú, de összetartó magyar közösségre. Így volt ez hétfő délután is.
Harmincöt magyar gazda vásárolt itt a házhelyeknek kijelölt egy-egy holdnyi földterületet az 1930-as árverésen. A Deonica megnevezés a kataszteri térképről ered, vagyis azt jelenti, hogy a terület a kincstári földekhez tartozott. A harminchatodik telket az iskolának hagyták meg, amelyet a deonicaiak saját költségükön építettek fel 1936-ban.
– Elsőtől ötödikig voltak osztályok. A diákok szülei tartották el a tanítót. Mindennap másik szülő főzött rá. Az iskola meszelését is minden évben a diákok szülei végezték – meséli Fodor Kovács Katica.
A Deonicán töltött gyermekévek kitörölhetetlen nyomot hagytak mindenkiben. A felnőtteknek viszont ádáz harcot kellett vívniuk a családjuk fenntartásáért. A föld gyengén termett. Leginkább csak a „szegények gyümölcse”, a szilva és a meggy termett meg. Mindent kárpótolt viszont a közösség összetartása. Esténként összejártak, társalogtak, emlékezetes bálokat tartottak, amelyeken muzslyai zenészek húzták a talpalávalót.
– Nagy szegénység volt. Muzslyának a szegényebbjei költöztek ide. De a közösség nagyon jó volt, nagyon nagy hívők voltak. Minden ünnepet megtartottak, mindenkit becsültek. Egy disznótor nem múlt el úgy, hogy ne vittek volna a szomszédba paprikást vagy valami mást. Az még olyan világ volt – emlékezik Sándor Dobó Rozália.
1937-ben Deonica bejáratánál keresztet emeltek. Ettől kezdve minden szeptemberben, a muzslyai búcsú előtti vasárnapon itt tartották a deonicai búcsút. A település megszűnése után eltűnt a kereszt is. A deonicaiak 1987-ben újraállíttatták.
– Emlékszem, hogy mennyi virággal díszítették mindig ezt a keresztet. Amikor mindenki elköltözött a faluba, akkor ellopták a feszületet. Valamelyik plébánosunk vette meg az újat, és a férjem vezetésével felújították a keresztet – hallottuk Gabona Hunka Katalintól.
Szentbeszédében József atya, a muzslyai segédlelkész hangsúlyozta, hogy az itt élők Istenbe vetett hite segítette őket abban, hogy a nehéz megélhetési körülmények ellenére is élő közösséget építsenek maguknak.
Deonica története egybeforrt Muzslya történetével. Mindkét település lakóinak szorgalma és összefogása mindig példamutató volt.
– Nagyszüleim meséiből tudom, hogy itt milyen gazdag élet volt, milyen jól éltek, mennyire barátkoztak. Egymáshoz eljártak az emberek, együtt ünnepeltek. Iskola is volt, a gyerekek játszottak. Ezek az emlékek élnek bennem, és ezért jövök ide minden évben – hangsúlyozta a muzslyai Boldizsár Rozália.
Deonica már több mint hatvan éve nem létezik. A helyén egy kereszt és néhány házrom maradt. Az emberek emlékezetében azonban továbbra is él.
Nyitókép: A szentmise résztvevői (Fotó: Kecskés István)
