A Tartományi Környezetvédelmi Titkárság tanulmánya nyomán a Környezetvédelmi Minisztérium kezdeményezte a Mosztonga folyó felső folyása természeti adottságainak védelmét.
A Mosztonga mintegy húsz kilométeres vízfolyása összesen 3650 hektár területet ölel föl, ami szinte teljes egészében köztulajdont képez Regőce, Körtés, Gádor, Őrszállás, Nemesmilitics, Zombor, Csonoplya és Kerény települések között. A felső szakasz mentén egyaránt található szikes, sztyeppei, vizes típusú élőhely, amelyet védett és szigorúan védett fajok népesítenek be.
A folyó eredeti medre Regőce és Zombor közt húzódik, a Zombortól Bácsig terjedő szakaszát beiktatták a Duna–Tisza–Duna vízrendszer csatornahálózatába.
A Mosztonga a Zombortól északra fekvő mocsarakból alakult ki négy jelentősebb vízfolyássá, ezek Zombornál egybefolytak egyetlen folyóba. A folyó egyik ága még a XVIII. század első felében is a jelenlegi városközpontban a Városháza, a hajdani Branković Jovan városkapitány kastélya mögött húzódott. A vízfolyás a lecsapolások során eltűnt, de homokos medrét a föld alatti vizek gyakran elmossák, és ilyenkor beszakad az úttest, vagy beomlik a város alatt húzódó, kiépített szennyvízcsatorna-rendszer. Zombornak mára mindössze ennyi maradt a hajdani folyóból, meg Herceg János emlékezete, hiszen doroszlói házának kertje alatt folyt el, immár csatornává terebélyesedve a középkortól ismert, és több szempontból is jelentős bara vize.
A kutatók szerint a vízfolyás első szláv megnevezése Mašteha volt, amely később Mosztohára módosult, az elnevezésben örömmel fedezzük fel a mi „mostoha” szavunkat, de ez csupán a véletlen összejátszása. Miként az is, hogy a Mosztongát (Mosztonga-bara) sokszor azonosítják a Kígyós-folyással (bara), noha voltaképpen két külön vízfolyásról van szó, amelyekben az a közös, hogy medrük gazdag élőhelye volt a csíkhalaknak. A réti csíkhal a szikes barák jellegzetes élőlénye, a vízfolyás elapadásakor beássa magát az iszapba, majd a vízszint emelkedésével előbújik, gazdag zsákmányt biztosítva a csíkászoknak, mindaddig, amíg a lecsapolások és folyószabályozások miatt olyannyira megcsappant a csíkhalak állománya, hogy a faj megóvása érdekében védetté nyilvánították, és ezzel a halászati ágazat is megszűnt.
