2024. május 17., péntek
NEMZETKÖZI TÁNCNAP

Ezerarcú tánc

Az ember talán mindig is táncolt. Tízezer éves barlangrajzokon és festményeken is láthatunk táncoló figurákat, mégsem tudjuk megfogalmazni, mi is ez pontosan.

Zenére, ritmusra történő testmozgás? De a tánc ennél sokkal több. Velünk van a történetünk kezdete óta, a segítségével kommunikálhatunk, kifejezhetjük a belső világunkat, az érzéseinket, a gondolatainkat. Ha másokkal együtt táncolunk, megerősítjük a köztünk lévő kötelékeket, közelebb kerülünk egymáshoz.

A tánc felszabadít. Mindenki látott már önfeledten ugrabugráló kétévest, aki még annyi mindent nem tud, de azt pontosan érzi, hogy a zenére történő ritmikus mozgás boldoggá teszi. Érdemes megnézni, milyen az, amikor valaki teljes önfeledtséggel adja át magát a táncnak. Ebben a pillanatban megszűnnek számára a külvilág elvárásai, eltűnnek a koreográfia szabályai, egyedül a zene ritmusa marad. Minden egyes lépésével az örömét, a szabadságát, a szenvedélyét fejezi ki. Sokat megtudhatunk önmagunkról is, ha egyszer megpróbálunk úgy táncolni, hogy elfeledkezünk a külvilágról, és csak magunkra figyelünk közben.

A tánc egy művészeti forma, a művészi önkifejezés egy eszköze, összetett és sokoldalú megnyilvánulása az emberi kreativitásnak és érzelmeknek. A táncművész történeteket mesél, érzelmeket közvetít és gondolatokat fejez ki a mozgásával. A klasszikus balett, ami a táncművészet egyik legnagyobb fegyelmet követelő formája, a testkontroll és az elegancia csúcsát jelenti, és az olyan darabokon keresztül, mint A diótörő vagy A hattyúk tava, az emberi érzések széles skáláját öleli föl a szenvedéstől a szeretetig. A modern tánc ezzel szemben sokkal szabadabb formát képvisel, lehetővé téve a koreográfusok és táncosok számára, hogy új mozdulatokkal kísérletezzenek. A modern tánc az intenzív érzelmek és a belső világ kifinomult ábrázolásának eszköze, és akár társadalmi üzenetek közvetítésére is alkalmas.

A tánc egy kulturális jellegzetesség, a hagyományaink életben tartásának egy formája. Az idők során minden kultúra létrehozta a saját táncait, amelyek tükrözik a történelmi-társadalmi viszonyokat és az adott népcsoportra jellemző érzéseket, életfilozófiát. A néptáncok a különböző népcsoportok történelmi és kulturális örökségét őrzik, eszközt adnak a kezünkbe ahhoz, hogy megőrizzük az identitásunkat és továbbadjuk a hagyományainkat. A csárdás vagy a kalotaszegi táncok például ugyanolyan szerves részei a magyar kultúrának, mint a népdalkincsünk vagy az építészeti örökségünk. Ha nyitottsággal fordulunk más kultúrák tánchagyományai felé, akkor a tánc értékes kulturális és társadalmi tapasztalatok forrása is lehet.

A tánc szórakozás és együttlét. A társastáncok, például a salsa, a tangó vagy a rumba, az emberek közötti kapcsolatokat erősítik, a közös élményt helyezik a középpontba. A tánc közösségi élményként is megállja a helyét, hiszen életkoruktól, nemüktől és társadalmi helyzetüktől függetlenül is képes összehozni az embereket. Egy-egy társastánctanfolyam, néptánckör, egy könnyűzenei fesztiválkoncert vagy akár a helyi diszkó lehetőséget teremt arra, hogy hasonló érdeklődésű emberek megismerhessék egymást, új barátságok szövődjenek, vagy éppen a meglévők mélyüljenek el.

A tánc intimitás. A közelség kifejezőeszközeként különleges szerepet tölt be a párok életében, amikor a táncparkett a testi-lelki intimitás színterévé válik. A zene ritmusára mozgó testek összhangja a fizikai intimitás erősítésén túl az érzelmi köteléket is mélyíti, így a tánc az együttlét és a szeretet ünneplésévé válik. A páros táncok segítségével a szerelmesek szavak nélkül is kommunikálhatnak egymással: egy pillantás, egy érintés vagy a két test egymáshoz simulása mélyebb összhangot hozhat a számukra, kifejezhetik az egymás iránt érzett szeretetüket és szenvedélyüket.

A tánc gyógyít. Akkor is nyúlhatunk az önkifejezés mozgásos formájához, ha nem vagyunk táncművészek, hiszen a tánc segít a testi és lelki feszültségek oldásában, növeli az önbizalmat, és javítja a testtudatot. Terápiás eszközként elősegíti az érzelmi feldolgozást és a testi-lelki egészség helyreállítását. A táncterápia során alkalmazott szabad vagy éppen strukturált mozgásformák segítenek a pácienseknek kifejezni a szavakkal nehezen kifejezhető érzéseket. A módszerrel enyhíthetők egyes pszichés tünetek, javulhat az önismeret és az önértékelés.

A lelki folyamatok mellett a tánccal a testünket is támogathatjuk. Általános testmozgásként javítja az állóképességet, erősíti az izomzatot, növeli a hajlékonyságot, javítja az egyensúlyérzéket. Emellett léteznek például szülési táncok, amelyeket kifejezetten a szülés megkönnyítésére és a vajúdás elősegítésére alkottak meg. Ezek a táncok a szülés fiziológiás folyamatának támogatása mellett csökkentik a stresszt és fokozzák a szülő nő önbizalmát és kontrollérzetét.

A tánc spirituális erő. Az ősember tánca a jövőt volt hivatott befolyásolni, a középkori boszorkányok az ördöggel ropták, manapság pedig egyre népszerűbb az istenhez (vagy kinek-kinek a saját hite szerinti spirituális lényekhez) való kapcsolódás elősegítése szakrális táncokkal. A magyar kultúrában is vannak rituális táncok, amelyek célja lehet például termékenységvarázslás vagy a baj elhárítása. Ezek a táncok segítenek a résztvevőknek átélni a közösséghez való tartozás élményét, miközben megőrzik és továbbadják a kulturális hagyományokat.

A tánc nemcsak a színpadon és a táncparketten létezik, hanem az élet minden területén jelen van. Az egyik leguniverzálisabb és legdinamikusabb eszköz a kezünkben, amely képes összehozni minket, függetlenül attól, hogy művészetről, szórakozásról vagy az emberi kapcsolatainkról van szó. Ezt a csodálatos és sokoldalú eszközt ünnepeljük április 29-én, a tánc világnapján.

Nyitókép: Pixabay