Annak idején, megvan az már több mint fél évszázada, amikor még Hódegyháza szorgos népe nagyban termesztette a dohányt, és működött az amatőr színjátszás, Németh Sándor fia is szerepet kapott az egyik darabban. Míg a gyerek odavolt színészkedni, otthon, ahogy az a hosszú téli estéken szokott volt lenni, még szombaton este is nagyban csomózták a dohányt. A munkába, hogy jobban haladjon, két szomszéd is besegített. Haladtak is szépen, de egyszer csak azt mondta a Sanyi bácsi, hogy hagyják abba a dohánnyal való foglalatosságot, mert a szövetkezeti otthonban színdarabot adnak elő a petőfisek. Az ő fia is játszik a darabban, szeretné megnézni. El is mentek a feleségével az otthonba, ment a darab, folyt a cselekmény, véget ért az első felvonás, de az ifjú Németh gyerek nem mutatkozott a színpadon. Lement a második felvonás is, megint semmi, sehol a várt fiú. Már kezdtek türelmetlenkedni, amikor a harmadik felvonás vége felé berontott a színre a fiuk, és elkiáltotta magát:
– Ó, te kútágas!
Ennyi volt a gyerek szerepe a darabban. Sanyi bácsi egyre csóválta a fejét, és odaszólt a feleségének:
– Julis, ezé’ igazán kár vót abbahagyni a dohány csomózását!
