Szeptember elején tizenegyedik alkalommal rendezték meg Makón a Néprajzkutatók Makói Találkozóját. A rangos szakmai eseménynek a József Attila Városi Könyvtár és Múzeum adott otthont, ahol magyarországi és határon túli kutatók, muzeológusok, történészek, valamint a népi kultúra iránt érdeklődők találkoztak.
A rendezvényt Czirbus Gábor, Makó város alpolgármestere és Szikszai Zsuzsanna, a József Attila Múzeum igazgatója nyitotta meg. A találkozó előzménye az 1991-ben, Fejér Gábor szervezésében megrendezett Fiatal Néprajzkutatók Országos Konferenciája volt. A kezdeményezés 2016-ban éledt újjá a makói találkozó formájában, amely azóta minden évben a kora őszi időszak fontos szakmai eseménye.
Az idei program is változatos témákat kínált. Az előadások között helytörténeti, folklorisztikai, népzenei, népi építészeti, vallási, családtörténeti és muzeológiai kutatások egyaránt szerepeltek. Szó esett többek között Goltner Lajosnak, a makói zeneoktatás első intézményesítőjének munkásságáról, az Árpád-emlékpark tervezéséről, kunszállási helytörténeti kutatásokról, valamint a Debreceni Egyetem néprajzi tanszékének folklórkutatásairól.
Paraczky László a szenttamási Krisztus-katonák történetét foglalta össze (Fotó: József Attila Városi Könyvtár és Múzeum, Makó)
A találkozó egyik különleges előadását Végső István, a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának munkatársa tartotta. Gróf Bercsényi Miklós kuruc főgenerális sírládájának kulcsáról és annak kalandos történetéről beszélt. A ritka ereklye egy Szádeczky Lajos történész nevére felcímzett borítékban került elő, és közvetlen tárgyi kapcsolatot jelent a rodostói exhumálással, valamint a hamvak 1906-os kassai újratemetésével.
Vajdaságból Paraczky László, lapunk újságírója és helytörténész érkezett, aki a szenttamási Krisztus-katonák több mint százéves húsvéti hagyományát mutatta be. A fiatal férfiak nagypéntektől nagyszombat estéig őrzik Jézus szent sírját, majd részt vesznek a feltámadási körmenetben és a húsvéti szentmisén. A hagyomány ma már nemcsak vallási szokás, hanem a szenttamási magyar közösség összetartozásának fontos jelképe is.
A délutáni programban többek között az Amerikából hazatérő borsodiakról, az újkígyósi pünkösdölés hagyományáról, a 21. századi népzenekutatói terepmunkáról és Dani János makói juhász magángyűjteményéről is hallhattak az érdeklődők.
A XI. Makói Néprajzkutató Találkozó ismét ráirányította a figyelmet arra, hogy a néprajzkutatás nem csupán a múltról szól. A hagyományok, történetek, tárgyak és közösségi emlékek a jelenben is tovább élnek, és fontos szerepet töltenek be kulturális identitásunk megőrzésében.
Nyitókép: Csoportfotó: a Néprajzkutatók Makói Találkozójának idei résztvevői (Fotó: József Attila Városi Könyvtár és Múzeum, Makó)
