Játék és alkotás

Szenttamáson a nyáron az iskoláskorú gyermekek számára ismét megszervezték a Kukac kuckó programot, amelyet az Irodalmi Önképző csoport a Gion Nándor Emlékház udvarában tartott meg. A mintegy negyven, 5–11 éves résztvevőt több csoportra osztották, velük óvónők, tanítók és az önképzőkör tagjai foglalkoztak. A céljuk tartalmas időtöltést és közösségi élményt kínálni a nyári délutánokra. 

Az egyik asztalnál Salamon Lilla vezetésével papírból készült madarakat alkottak.

– Papírból van a teste, a feje, a csőre és a szárnya. A gyerekek különböző módon készítették el, más-más színűre festették, mert a kreativitásnak csak a képzelet szab határt – mondta Salamon Lilla, aki tervezte és elkészítette a madárhoz a sablonokat.

A másik asztalnál Berecz Gaál Brigitta óvónő foglalkozott a gyerekekkel, kartonból kivágott sablonra tölcséres fagyit készítettek.

– Miután mindenki átmásolta a tölcsért, kreppapírból galacsinokat, kis gömböket gyúrtunk, amelyek a fagyigombócokat ábrázolják. Például a sárga szín az ananászos, a narancssárga a puncsos, a piros pedig az epres fagyit jelenti. A tölcsért tetszés szerint filctollal vagy színes ceruzával színezték ki a gyerekek. Itt voltaképpen a finommotoros készségek fejlesztése zajlik, hiszen a program egy gyakorlati nevelési és oktatási folyamat része – magyarázta Berecz Gaál Brigitta, és hozzátette, a sablonokat és a papírgalacsinokat előre elkészítették, így gyorsabban haladt a munka, és minden gyermek kipróbálhatta a különböző tevékenységeket, mivel a csoportok folyamatosan váltották egymást.

A második osztályos Fodor Dorina szorgalmasan egymás mellé ragasztotta a különböző színű papírgalacsinokat.
– Kaptunk egy nagyobb lapot. Erre rárajzoltuk a tölcsért és a gombócokat. A kreppapírt ollóval előre feldaraboltuk, abból szakítunk egy darabot, ragasztóval megkenjük, majd a tenyerünkkel rásimítjuk. Három gombóc készül így, a tölcsért pedig később kiszínezzük – magyarázta a folyamatot Fodor Dorina.
Berecz Máté, aki madarat készített, felidézte, hogy a legutóbbi alkalomkor halakat rajzoltak és gyurmáztak.
– Akkor is volt, és most is van akadálypálya, de nem versenyzek, mert még kicsi vagyok – mondta mosolyogva Berecz Máté.

Az udvar egyik sarkában egy másik csoport a fűre terített takarón énekelt, miközben ritmusra rázták a kukoricával és búzával megtöltött PET-palackokat. Barna Teodóra foglalkozásvezető elmondta, hogy a tábor himnuszát tanulták.

– Úgy gondoltuk, hogy az Irodalmi Önképző tagjaival írunk egy dalt, ami a Kukac kuckó hivatalos dala, azaz himnusza lesz, hiszen a tábort jövőre szeretnénk folytatni. Hogy a szöveget könnyebben megtanulják, készítettünk házi csörgőt is – mondta Barna Teodóra.

Berecz Szofiának nagyon tetszett a dal, és biztos abban, hogy jövőre mindenki fejből tudni fogja.

– Kiváló a hangulat, rázzuk az üveget és énekelünk. Mindegyik foglalkozás tetszik, később kipróbáljuk az akadálypályát is. A múltkori összejövetel is nagyon jó volt, akkor kézlenyomatokat készítettünk – közölte Berecz Szofia.

Az akadálypályát, vagyis a játékos vetélkedőt Kraszulyák Kuszli Melinda osztálytanító koordinálta. Elmondása szerint a gyerekeknek különféle műanyag mászókákon, rudakon, karikákon és egyéb eszközökön kell átjutniuk, akár szaladva, akár gyalogosan. A cél a ritmikus mozgás gyakorlása és a versenyszellem fejlesztése. A pályán fiús és lányos csapatok versenyeztek egymással.

– Hét feladatot kell teljesíteni, többek között karikákon átbújni, egy kis körbe ugrani, illetve rudakat átugrani. Induláskor könnyebb, majd egyre nehezebb feladatok következnek. Gyakorolunk, mert később csoportos versenyt szervezünk, aztán egyénileg is megmérettetik magukat – mondta Kraszulyák Kuszli Melinda, aki szerint a gyerekek ki vannak éhezve a játékra, a mozgásra és az élő kommunikációra, hiszen otthon a számítógép és a mobiltelefon a „nyerő”.

– Mindig akad játszótárs, pajtás, valamint barátságok is szövődnek. Nemcsak a szervezett foglalkozásokon belül dolgozhatnak együtt, hanem van szabadidejük is játszásra. A résztvevők hétről hétre várják a kuckós foglalkozásokat. Az összejövetel fő célja, hogy a gyerekek közösségben, digitális eszközök nélkül, folyamatos kommunikációval kapcsolódjanak egymáshoz, miközben fejlesztik kreativitásukat – fogalmazott az osztálytanító.