Hagyományokat elevenítettek fel

Szombaton délelőtt a szajáni Móra Károly Általános Iskola diákjai régi, lakodalmas hagyományokat elevenítettek fel. Volt ott menyasszony, vőlegény, szülők, násznagyok, vőfélyek is, akik végigvezették a lánykikérést, a szülők búcsúztatását, sőt a vendégeket, a násznépet is beköszöntötték, amely természetesen nem üres kézzel érkezett. A talpalávalóról pedig igazi zenekar gondoskodott.

A Móra Károly Általános Iskolában csak magyar nyelvű oktatás folyik, jelenleg 63 tanulóval dolgoznak. Az utóbbi években ez a szám stagnál. Kikić Bari Lídiától, az általános iskola igazgatónőjétől megtudtuk, hogy tavaly 16 elsős iratkozott be az iskolába, az idén 7-re számítanak. Az intézmény a Hagyományaink nyomában nevű MNT-s pályázaton nyert támogatást a szajáni lakodalom felelevenítésére.

– A Magyar Nemzeti Tanács pályázatain aktívan részt veszünk, és mindig arra törekszünk, hogy valami újra, valami érdekesre pályázzunk. Mivel falusi iskola vagyunk, a hagyományainkat szeretnénk átadni a gyermekeinknek, és innen ered az ötlet. Ez a mi hagyományőrző projektünk, mely több lépésben valósult meg. Szerveztünk már Liba-, illetve Tökfesztivált, a zárórendezvényünk pedig ez a hagyományőrző lakodalom, aminek a gyermekek nagyon örültek – hallottuk.

A menyasszonyt és a vőlegényt úgy választották ki, hogy a jelentkező tanulók különböző próbákon estek át, ügyességi feladatokban mérték össze a tudásukat.

– A próbákat külön szervezték meg a lányoknak és a fiúknak. Én lettem a második, de mivel az első helyezettnek más elfoglaltsága adódott, én lettem a menyasszony – mesélte a másodikos Potloka Petra.

– A fiúk között én lettem a próbákon a legjobb, így én lettem a vőlegény – újságolta a harmadikos Lőrinc Miklós.

A szajáni közösség egy hagyománytisztelő közösség, ezt rendezvényeik is alátámasztják.

– A hagyományok felelevenítése és átörökítése rendkívül fontos, főleg akkor, ha az eseményekbe a gyermekeket is be tudjuk kapcsolni, hogy ők is átéljék a régi lakodalmak hangulatát, szokásait, hogy megismerjék, hogy hogyan is zajlottak ezek a lakodalmak Szajánban, illetve a többi bánáti településen. Nagyon örülök ennek a rendezvénynek, annak pedig még inkább, hogy a gyermekek mutatják azt be. Az igazság az az, hogy mára már a falvakban és a kistelepüléseken is másként ülik meg a lakodalmakat, mint régen. Valamikor minden lakodalmat sátorban tartottak meg, ahol nem ritkán 300-an is összejöttek ünnepelni. Az előkészületek egész héten zajlottak a lakodalmas háznál, kezdve a levestészta meggyúrásától, a sütemények megsütésén át, az ételek elkészítéséig. A férfiak a sátor felállításával foglalkoztak, majd a fiatalok összejöttek, hogy feldíszítsék azt. A lakodalmakat mindig szombaton tartották meg, de a vendégsereg egy része vasárnap is összejött, hogy a maradék is elfogyjon, illetve a sátor elbontásába is besegítettek – mesélte Tóth Zoltán, a szajáni helyi közösség tanácsának elnöke.

A szajáni Pozsár Attila arról beszélt, hogy régebben több dolga volt a szajáni vőfélyeknek, de azért még most is tartanak évente legalább egy-két hagyományos lakodalmat a településen.

– Valamikor külön tartották meg a lakodalmat a menyasszonyos és a vőlegényes háznál is. Az esküvő előtt a vőlegénnyel elmentek kikérni a menyasszonyt, s együtt indultak el a polgári és az egyházi esküvőre. Ezt követően a két násznép különvált, mindenki ment a saját sátrába mulatni, majd miután a menyasszony eltáncolta a menyasszonytáncot az övéinél, elbúcsúztatták a szüleitől, és átment a vőlegényes házba, és ott folyt a mulatság tovább – emlékezett vissza a vőfély.