„Unalmas vagy!” – mintha ezt olvastam volna, amikor kézhez kaptuk a következtetést az általunk kitöltött kérdőívre egy egyetemi kurzuson. A kérdések mind egy irányba mutattak: ha választhatnánk, milyen korban élnénk szívesen? Viharos történelmi időkben, egy folyamatosan változó világban vagy inkább egy békésebb, nyugodtabb, kiszámíthatóbb korszakban? Bár mindig csodálattal hallgattam az idősebbek történeteit a délszláv háború kínkeserves éveiről, a második világháborúról és az azt követő megtorlásokról vagy éppen a hidegháború nehézségeiről, soha nem vágytam arra, hogy ezeket a saját bőrömön is megtapasztaljam. Talán éppen azért, mert ezek a történetek betekintést engedtek a részletekbe is: nem csupán a nagybetűs történelmet mutatták meg, hanem a hétköznapi emberek mindennapi megpróbáltatásait és szenvedéseit is. Való igaz, hogy a szenvedés útján az ember felbecsülhetetlen tapasztalatokat szerezhet, mégis, jobb elkerülni azokat – gondoltam a kérdőív kitöltése közben. Szinte biztos voltam benne, hogy a többség hozzám hasonlóan vélekedik majd. Csalódnom kellett.
Azóta azonban nagyot fordult a világ. Kitört (majd lecsengett) egy világjárvány, amelynek következményeként vakcinapiacért folytatott kereskedelmi konfliktusok jöttek létre. Kitört az orosz–ukrán és az izraeli háború. Európa egyik legnagyobb gázvezetékét felrobbantották. Az USA és Oroszország között rövid időre szinte teljesen megszűnt az érdemi párbeszéd. Amerika vérre menő kereskedelmi háborút folytat Kínával. Tajvan körül fokozódik a feszültség. Az európai gazdaság hadirokkantként lábadozik. Az USA-ban és számos más demokráciában teljes belpolitikai káosz alakult ki: ennek következményeként az amerikai elnökjelöltet, Donald Trumpot, valamint Szlovákia miniszterelnökét is kis híján meggyilkolták. Újabb konfliktusok rajzolódnak ki a Közel-Keleten is. A venezuelai elnök elrablása pedig egy teljesen új, furcsa világrend kezdetét vetíti előre, ahol teljes mértékben az „erősebb kutya” elve érvényesül majd. Közben Grönland is bejött a képbe… És még hol a vége?
A történelem nem véletlen események sora, hanem ciklikusan ismétlődő folyamatok eredménye. George Friedman geopolitikai jövőkutató szerint a világot alakító erők egy hatalmas ingához hasonlíthatók, amely könyörtelen pontossággal leng ide-oda, és most éppen a legkritikusabb pontjához érkezett. Vihar a csönd előtt című könyvében a magyar származású szakember azt írja: az Egyesült Államok történetének egyik legnehezebb időszakát éli, amely egyszerre jelent intézményi válságot, súlyosbodó társadalmi és gazdasági feszültségeket, valamint globális hatalmi pozícióinak megingását. Ez a hármas nyomás nemcsak Amerikát, hanem az egész világot érinti. Friedman szerint az amerikai történelem ciklusokban halad. Az intézményi ciklusok nagyjából nyolcvanévente fordulnak át, és az 1945-ben, a második világháború végén kezdődött korszak most, 2025 környékén érhet véget. A múlt tapasztalatai alapján ezek a fordulópontok rendszerint súlyos konfliktusokkal, akár háborúkkal járnak, amelyek megnyitják az utat az új intézményi rend előtt. Ezzel párhuzamosan zajlik egy gyorsabb, körülbelül ötvenéves társadalomgazdasági ciklus is, amelyet mindig technológiaváltások kísérnek. Napjainkban ezt a mesterséges intelligencia, az automatizáció és az új energetikai megoldások felerősödése jelzi. A különlegesség – és egyben a legnagyobb veszély – abban rejlik, hogy a két ciklus most egyszerre fordul át. Friedman szerint ez példátlan társadalmi feszültségeket, értékválságot és minden korábbinál élesebb konfliktusokat hozhat, és a 2030-as évekig biztosan eltart. Ma már büszkén vállalom, hogy a kevésbé vagánynak tűnő kategóriába kerültem az egyetemen… A biztonság és a kiszámíthatóság megfizethetetlen értékek!
Nyitókép: Pixabay
