„Kifogyhatatlannak tűnik az energiája. Szerinted lesz belőle valami? A fickó élete elég tragikus ahhoz, hogy azt mondhassam, nagy jövő áll előtte” – hangzott el két bokszedző között az újvidéki Vojvodina Bokszklub egyik edzésén. A fiatal, akiről a felkészítők le sem vették a szemüket, akkoriban nagyjából a tizedik edzésén vehetett részt. Kezdőhöz képest szokatlan intenzitással dolgozott. Futás közben olykor velünk, haladókkal is versenyezni próbált. A tempó sokszor kifogott rajta, de néhány percnyi pihenő után ott folytatta, ahol abbahagyta. A fiú egy négytagú család legfiatalabb gyermeke volt. Az apját nagyon fiatalon elveszítette, az anyja külföldre költözött. A nagyszülei nevelték. Bokszolóként azóta több bajnoki címet is bezsebelt, ma pedig sikeres vállalkozást üzemeltet Amerikában. De miért érdekes az ő története? Milyen tanulságokat lehet belőle levonni? Talán azt, hogy a legnagyobb értékek olykor a legnagyobb belső vagy éppen külső hiányból táplálkoznak.
Kevesen tudják, de egyebek között éppen az ezekből a hiányokból fakadó erők megfelelő kontrollálása vezetett minden idők egyik legjobb nehézsúlyú bokszolójának, Mike Tysonnak a felemelkedéséhez. Tyson apa nélkül nőtt fel Brooklyn egyik legkeményebb negyedében. Anyja beteges volt, majd korán meghalt. Egyes források szerint Tysont már tízéves korára több mint harminc alkalommal tartóztatták le kisebb lopások és erőszakos cselekmények miatt. Sorsfordító pillanat volt, amikor találkozott Muhammad Alival, aki rendszeresen látogatta a javítóintézeteket. Itt találkozott Cus D’Amato edzővel is, aki nemcsak bokszolni tanította meg, hanem apai mentorává is vált. D’Amato fegyelmet és célt adott Tyson életének. „Meg kell értened a félelmet, hogy irányítani tudd. A félelem olyan, mint a tűz. Elérheted, hogy érted dolgozzon: felmelegít a téli hidegben, ételt főz, amikor éhes vagy, fényt ad, amikor sötétben vagy, és energiát ad. Ha azonban hagyod, hogy kicsússzon az irányításod alól, megsebezhet, vagy akár meg is öl. A félelem a kivételes emberek barátja” – mondta állítólag Cus D’Amato a fiatal Mike-nak. Az edző halála 1985-ben súlyos csapásként érte Tysont. Sokan ennek tulajdonítják, hogy a pályafutása később megbicsaklott. A korábbi tragédiákból származó energia uralásával azonban Tyson a világ legfiatalabb nehézsúlyú világbajnokává vált, nevét pedig örökre beírta a boksztörténelembe. Nem csak a sportban találhatunk hasonló történeteket. Kevesen tudják, hogy Walt Disney rendkívüli kreativitása a kifejezetten nehéz gyerekkorból fakadt. Apja keménykezű volt vele, testvérei pedig idővel eltávolodtak mellőle. Gyerekként gyakran maradt egyedül, nem volt kivel játszania – így a fantáziájához fordult.
Képzeletbeli barátokat teremtett magának. Rajzolni kezdett. Ebben a világban érezte biztonságba magát. Fiatal felnőttként utazott Hollywoodba munkát keresni, ahol végül egy producerrel kezdett együtt dolgozni, aki megbízta egy új rajzfilmfigura megalkotásával. Így született meg Oswald, a szerencsés nyúl. Disney naivitása miatt a szerződésben minden jog a produceré maradt. Gyakorlatilag mindent elveszített, amit addig felépített. Hazafelé, a vonaton kezdett el gondolkodni egy új figurán. Ekkor született meg Mickey egér. A többi pedig már történelem. Disney a nehéz gyermekkorának helyszínét, a marceline-i farmot később több rajzfilmbe is beemelte helyszínként.
Hogy mi a három történet közös tanulsága? Talán az, hogy a legnagyobb sikertörténetek mögött olykor a legnagyobb tragédiák húzódnak meg. Tragédiák pedig mindnyájunk életében vannak. A kérdés csak az, hogy mit hozunk ki a belőlük fakadó energiákból, hiszen – ahogyan Moldova György írta A rövid élet titka című művében: „A félelem olyan, mint a tűz; ha uraljuk, főzhetünk vele, de ha nem vigyázunk vele, eléget minket.”
Nyitókép: Pixabay
