Nemrég néztem újra az 1985-ös Carl Sagan-regényből készült kultfilm-klasszikust, a Kapcsolatot (Contact, Robert Zemeckis, 1997), valamint a majdnem két évtizeddel későbbi Christopher Nolan-remeket, a Csillagok közöttet (Interstellar, 2014). Ezeket a sci-fiket – Matthew McConaughey jó alakításai mellett – elsősorban az köti össze, hogy más és más módon, de a Földön kívül lehetséges élet áll a középpontjukban. A Kapcsolatban Ellie Arroway kerül érintkezésbe egy idegen intelligenciával, a Csillagok közöttben Joseph Cooper tapasztal hasonlónak tűnő jelenséget, bár hamar kiderül, hogy a négydimenziós hiperkockát, amibe kerül a fekete lyukban, a jövőbeni, csillagközi térbe kivonult emberiség hozta létre a jelenlegi megsegítése érdekében.1 (Mindkét esetben, más és más módon, egyfajta pszichológiai folyamat allegóriájaként is értelmezhetjük ezeket a kapcsolatfelvételeket.)
Ha jobban belegondol az ember, megállapítható, hogy a sci-fi műfaj megszületése óta egyik leggyakoribb toposza a Földön kívül létező élet, bármelyikbe is sorolható az adott alkotás a két nagy csoport közül:2 a Földtől független, „idegen” élet (Kapcsolat) vagy a bolygónktól eltávolodott, de földi eredetű élet (Interstellar). Ezek a témák egyébként olyan művekben is felbukkanhatnak, amelyek alapvetően nem e köré a motívum köré szerveződnek, hanem például egy disztópikus jövőben játszódnak, elég csak a Csillagközi invázióra (1997) vagy a Szárnyas fejvadászra (1982) gondolni.
Ezek a témák a művészetekben egyre kevésbé periferiális jelleggel jelennek meg, a kínai író Ce-hszin Liu Háromtest-trilógiája például világirodalomnak tekinthető, de maguk az említett filmek és még számtalan további hasonló a filmipar „A” kategóriás alkotásai közé tehető. Nem tudom, mennyire ironikus, de tény, hogy mindez abban a korban történik, amikor ugyanaz a civilizációs és kultúrkör, amely kitermeli e műveket, párhuzamosan egyre inkább elveszíti vallásos világképét, középkori értelemben vett istenhitét (vö. kulturális kereszténység, ateizmus terjedése stb.), és nem függetleníthető mindez a világűr felé forduló, újfent csak növekvő tudományos érdeklődéstől, annak tendenciáitól és friss kutatási eredményeitől sem.
Tehát a kollektív emberi szellemnek kialakult egy olyan, egyre szélesebb érdeklődési területe, amely a kulturális művek eszmefuttatásai, elképzelései és a tudományos kutatások, elméletek révén (a kettő kiegészíti egymást) azt firtatja, hogy kialakulhat-e, létezhet-e, fennmaradhat-e élet és intelligencia a saját bolygónkon kívül. Akár földi, akár nem földi eredetű. És innen már csak néhány lépés a filozófia és a teológia legnagyobb kérdéseiig…
Kiss László horgosi származású csillagász szokta mondani előadásaiban, interjúiban, hogy ha egyetlen, földitől független életformát találunk az univerzumban, azzal az ilyen életformák becsült száma, a galaxisok és csillagok körüli bolygórendszerek (immár bizonyítottan) hatalmas száma miatt, szintén nagyon magasra emelkedik. És ha ez valóság lesz – márpedig jó eséllyel csak tudományos kutatási idő kérdése, hogy az legyen –, akkor az is igaz, hogy ahogyan mi keresünk nagy erőkkel a világűrben, úgy minket is kereshetnek. Sőt, jó néhány művészeti alkotásban nemcsak keresnek, hanem már meg is találtak minket, mielőtt mi őket. Persze ez sci-fi, fantázia. Valamiért mégis keressük a kapcsolatot.
1 Jellegzetes, hogy a művek különböző perspektívája mennyire reflektál a köztük eltelt időre, vagyis mennyivel optimistább világ(űr)képe van a Kapcsolatnak a Csillagok közötthöz képest. Ez összefüggésbe hozható napjaink társadalmi kiábrándultságával, pesszimizmusával, illetve az utóbbi időszak űrkutatási eredményeivel is, jelesül azzal, hogy időközben egyre nyilvánvalóbbá váltak az univerzum megismerésének – főleg a méretéből fakadó – korlátai.
2 Egészen különálló kategóriába tehető Isaac Asimov monumentális Alapítvány- és Robot-sorozata ebből a szempontból, hiszen ezekben egy „belakott” világűrrel találkozunk.
