A kiváló arabista, Prileszky Csilla tizenöt évi munkával készítette el Az Ezeregyéjszaka meséi egyetlen autentikus, a kalkuttai arab nyelvű kiadás teljes magyar fordítását, amely a szakma megítélése szerint vetekszik az eddig legjobb német – Littmann-féle – kiadással. A teljes arab mű az Atlantisz Könyvkiadó gondozásában, hét kötetben, mintegy 3400 oldalon jelent meg magyarul 1999 és 2000 folyamán.
Az Ezeregyéjszaka meséi elbűvölő irodalmi alkotás, még pontosabban irodalmi alkotások füzére, hiszen műfaji tekintetben meglehetősen változatos gyűjtemény: kisregények, elbeszélések, szerelmi történetek, vígjátéki betétek, versek, humoreszkek és muszlim legendák képezik. A hömpölygő mesefolyam a középkori keleti népi költészet és a magas irodalom sajátos kombinációját alkotja, egyben páratlan kultúrtörténeti, társadalomtörténeti, vallástörténeti és tudományos kincsestár. Az orientalisztikával is foglalkozó August Wilhelm Schlegel német irodalomtörténész már 1833-ban felvetette, hogy a mű három rétegből állhat, amelyek arab, perzsa és ind eredetűek lehetnek.
Az Ezeregyéjszaka meséi kerettörténete meglehetősen közismert, de sosem árt ismételten feleleveníteni, és az adott társadalmi közeg szemszögéből újra megvizsgálni. Dióhéjban: amikor Sahrijár szultán rájön, hogy a korábbi felesége hűtlen volt hozzá, szörnyű bosszút áll az asszonyokon. Mindennap elvesz egy szüzet, akit a nászéjszaka után kivégeztet. Végül a vezíre már nem talál több lányt a birodalomban. Ekkor Sahrazád – korábbi fordításokban Sehrezád vagy Seherezádé –, a vezír lánya ajánlkozik menyasszonynak. A nászéjszakán Sahrazád elmond egy mesét a királynak, de nem fejezi be a történetet, így kényszeríti rá a kíváncsi Sahrijárt, hogy tartsa őt életben. Másnap éjszaka, amint befejezi a mesét, elkezd egy másikat, ám azt sem fejezi be, hogy a következő éjszaka is esélyt kapjon a folytatásra. És ez így folytatódik ezeregy éjszakán keresztül. A különböző változatok megegyeznek abban, hogy végül Sahrijár megkíméli Sahrazád életét. A kerettörténet mindenképpen a mindenkori női fortélyosság dicsérete, mai szemmel nézve azonban a férfiúi brutalitást is felveti. Ne feledjük: ennek a bátor nőnek minden éjszaka gyakorlatilag egy tömeggyilkos férfinak kellett mesélnie. És a tét nem kevesebb, mint a saját élete volt! Kiállása évszázadokon át azt üzeni, hogy a művészet és a szépség mindig felülkerekedik az erőszakon és a zsarnokságon.
Annak ellenére, hogy a mű muszlim legendákat is tartalmaz, és vallástörténeti vonatkozásokkal is bír, Salman Rushdie úgy tartja, hogy „Az Ezeregyéjszaka meséinek oldalain összegyűjtött történetek egyik legfeltűnőbb jellegzetessége a vallás szinte teljes hiánya”. Vagyis a vallás csupán kulturális tényezőként, és nem életvezetési imperatívuszként szerepel a műben. Mint írja: „Egy csomó szex, sok bajkeverés, rengeteg fondorlat; szörnyek, dzsinnek, óriásmadarak; időnként hatalmas mennyiségű vér, friss és alvadt; de Isten sehol. A szigorú iszlamisták ezért utálják annyira.” Állításának alátámasztására Csodamesék című esszéjében beszámol egy 2010-es kezdeményezésről, amikor Egyiptomban iszlamista ügyvédek egy csoportja megneszelte, hogy újra kiadják az eredeti arab nyelven Alf lajla va lajlá című kötetet, és keresetet „adtak be azt követelve, hogy a kiadást vonják vissza, a könyvet pedig tiltsák be, mert az több szexuális utalása miatt »erkölcstelenségre és bűnre csábít«”. A kezdeményezők szerencsére nem jártak sikerrel, az indiai származású brit író pedig eszmefuttatásában a következőt állapította meg a műről: „…érthető, hogy akik nem szeretik a zenét, a vicceket meg az örömöt, azok kiborulnak tőle. Igazán csodálatos, hogy ez az ősi szöveg, a csodameséknek ez a gyönyörű csoportja őriz annyi erőt, hogy a történetek megszületése után több mint ezerkétszáz évvel is kiborítja a világ fanatikusait.”
Az elhangzottak után felmerül a kérdés, milyenek is tulajdonképpen ezek a mesék. Nos, Az Ezeregyéjszaka meséiben egy helyen megtalálható minden, amiért érdemes, és amiért szeretek olvasni: jól lekerekített, izgalmas történetek, ármányok egész tárháza, magával ragadó nyelvezet, szellemes bölcsességek. Az összbenyomást csak fokozza a mesékben található humor, fantasztikum és képzelt lények végtelen sora. Ali Baba, Aladdin és Szindbád csak a három legismertebb hőse ennek a monumentális műnek, amelynek mind mérete, mind jelentősége tekintetében alig akad párja a világirodalomban. Valódi Nagy Könyv: Sahrazád társaságában és hiányában egyaránt ezeregy éjszakán át fürkésző érdeklődéssel forgathatja az ember.
Nyitókép: Pixabay
