A Biblia szerint a zsidók központi kultikus helyszínét az egységes királyság, Izrael megalakulása előtt a szent sátor jelentette, amelynek a legszentebb részében a frigyládát, az Úrral kötött szövetség emléktárgyát őrizték. A Jeruzsálemet elfoglaló és azt fővárosává tevő Dávid szeretett volna először kőtemplomot építtetni Istennek, de ezt csak a fiának, Salamonnak sikerülhetett.
Ekkor még nem a jeruzsálemi templom volt az egyetlen kultikus helyszíne a zsidóknak, de miután az újbabiloni hódítók által lerombolt salamoni szentélyt (Kr. e. 587) a fogságból hazatérők hetven év után újjáépítették, ez a második templom már a zsidók egyetlen kultikus helyszínévé vált.
A három nagy zsidó zarándokünnepre messzi földről sereglettek Jeruzsálembe a hívek, Jézus keresztre feszítése is egy ilyen zarándokünnepre, húsvét (pészah) idejére esett. Jézus, akiben a keresztények a Messiást, azaz a Krisztust ismerték fel ebben a második templomban járt, János evangéliuma szerint itt mondta ki a prófétai szavakat, hogy rontsátok le a templomot, és én három nap alatt felépítem azt (Jn 2,19). Nagy Heródes idején és még utána is évtizedeken át nagyszabású felújításon esett át a szentély és a hozzá tartozó épületek, de ettől az átalakítástól az még a második templom maradt, a zsidók egyetlen temploma. Ezért jelentett leírhatatlanul nagy katasztrófát a Tóra parancsait követők számára az a tény, hogy Kr. után 70-ben, negyven évvel Jézus keresztre feszítése után a rómaiak földig rombolták a második templomot is. Nemcsak a zsidókat, hanem a törvénykövetőnek számító Krisztus-hívőket, a zsidó–keresztényeket is ugyanúgy megdöbbentette ez, akiknek (a Kr. u. 62-ben mártírhalált halt) Jakab, Jézus testvére vezetése alatt Jeruzsálemben volt a székhelyük.
Erre a látszólagos isteni büntetésre választ kellett találniuk mind a zsidóknak, mind a Krisztus-hívőknek.
A törvényt elutasító Szent Pál-i tanításon nevelkedett, főként a diaszpórában élő pogány–keresztények annak a bizonyítékát ismerték föl a templom lerombolásában, hogy a megváltás műve után Isten elfordult a zsidó vallás régi, templomhoz kötődő áldozatbemutatói formájától, nekik van tehát igazuk abban a messzemenő hatással bíró vitában, hogy be kell-e tartaniuk Krisztus-követőinek a zsidó kultikus törvényeket, vagy nem. Ettől fogva bátran szakítottak a háborúban megfogyatkozott zsidó–keresztény közösség maradékával, a törvénykövetéshez ragaszkodó egyházzal, és a Szent Pál-i tanítás mentén szervezték meg a zsidóktól és a zsidó–keresztényektől egyaránt elváló közösségeiket, amelyek a pogányokat taszító szigorú zsidó vallási előírások, például a körülmetélés megkövetelése nélkül rohamos gyorsaságú terjedésnek indulhattak.
A Bibliából kritikus olvasattal világosan kikövetkeztethető, hogy volt egy valószínűleg kezdettől fogva kisebbségben lévő harmadik irányzat is az őskereszténységen belül. Ez a Krisztus-hívői csoport a három oszlop (Gal 2,9), Jakab, Péter és János közül az utóbbi apostoli tekintélyére támaszkodott. A jelek szerint ez a közösség a Szentföldön, mindenekelőtt Jeruzsálemben csoportosuló, Pál leveleiben szenteknek nevezett (1Kor 16,1) jakabi zsidó–keresztény irányzat templomhoz szorosan kötődő vallási felfogásához megengedőbben állhatott hozzá, mint a Péter és Pál apostoli tekintélyére hagyatkozó, nagy többségében a diaszpórában élő pogány–keresztények. E misztikus irányultságú, a Szentírás allegorikus olvasatát előtérbe helyező, első tanítójának János apostolt tartó kis keresztény csoportnak a templom lerombolása után nem maradt más választási lehetősége, minthogy beolvadjon a pogány–keresztény többségbe, melynek a templom már csak a múlt emléke volt. Ezt a benső ellentmondást feloldandó dolgozta ki e csoport azt a János evangéliumában és János Apokalipszisében megtalálható, a szentély szerepét újjáértelmező misztikus tanítást, hogy nincs szükség a zsidók által vágyott harmadik templom felépítésére fizikai valójában, mert a megváltás után maga az áldozathozó Krisztus, a Bárány vette át a templom kiengesztelői, bűnelvevői szerepét.
Az ő allegorikus magyarázatukban harmadnapi feltámadásával a kereszten életét adó Krisztus a három nap alatt felépülő, élő templom. A harmadik templom.
Nyitókép: Pixabay
