2024. június 17., hétfő

Az igazhalló mikrochip

A Facebookon jött velem szembe a hirdetés, miközben a reggeli kávémat kavargattam, én pedig azonnal ráharaptam.

„Soha vissza nem térő alkalom! Úgy érzi, folyamatosan átverik? Sosem tudja eldönteni, ki mond Önnek igazat? Forradalmian új találmányunkkal egy pillanat alatt rendet teszünk az Ön fejében. Akár 50% kedvezménnyel! Hívja azonnal a +86 3125 1493125-ös számot!”

Emelt díjas volt ugyan, de nem hezitáltam, rögtön tárcsáztam.

Már másnap reggelre kaptam időpontot. Szimpatikus volt, hogy ilyen gördülékenyek, és az egész művelet sem tartott tovább fél óránál. Először elém tolták a szerződést, én persze aláírtam anélkül, hogy elolvastam volna, különben is utálom az apró betűs részeket. Apple Payjel fizettem, és már jött is egy fehér köpenyes férfi, aki átvezetett a másik helyiségbe, ahol hasra fektetett a műtőasztalon, egy hosszú tűvel beszúrt valamit a bal fülem mögé, és már mehettem is.

A munkahelyem közelében lévő sarki étteremben volt az aznapi első találkozóm a volt kollégámmal, akitől évekkel ezelőtt megvettem a céget. Nyájas mosollyal fogadott, majd elmondta, hozzá képest mennyire ügyetlenül irányítom a termelést, bezzeg az ő idejében milyen jól ment minden, mennyivel több megrendelés volt, és elmesélte azt is, a munkatársaimmal milyen jókat szoktak röhögni a hátam mögött a bénázásaimon.

Sajnáltam, mert igazán ízletes szokott lenni, de az egész leveses tál tartalmát a fejére borítottam, majd párszor bele is rúgtam, amikor mentem kifelé. A többi vendég értetlenül nézett rám, de senki nem mert szólni semmit, és a pincérnő sem szaladt utánam.

Fütyörészve mentem be az irodámba. Kis cég a miénk, autókhoz nyomtatunk alkatrészeket három dimenzióban, és azokat exportáljuk az európai piacra. Szeretem a munkám, szeretek itt dolgozni. És főnökösködni. A tavalyi év pénzügyi mutatói ugyan nem voltak a legkedvezőbbek, de eddig valahogy mindig kievickéltünk a bajból.

Igaz, még aznap kirúgtam a portást, a két pénzügyest, a jogászt és pár karbantartót, a munkaidő végén pedig az összes takarítónőt. Mással nagyon nem is találkoztam.

Uh, stresszes nap, gondoltam, jólesik majd egy meleg fürdő, utána masszázs, és szex napestig. A szeretőmhöz indultam. Már két és fél éve vagyunk együtt, igazán harmonikus kapcsolat a miénk, a cégem rendszeresen kifizeti a rezsiszámláit, az utóbbi időben pedig már azzal sem nyaggat, hogy váljak el a feleségemtől.

Amikor ajtót nyitott, láttam, a fürdőköpenye alatt a kedvenc alsóneműm van rajta, micsoda huncutkodás lesz ma is, gondoltam, ő pedig elmondta, hogy az elmúlt pár hónapban többször is lefeküdt a legjobb barátommal, néhány napja meg a másik legjobb barátommal is összejött.

Kicsit remegett a kezem, miután kilöktem a hetedik emeleti teraszról. Láttam, hogy pár járókelő összeszaladt, és felfelé nyújtogatták a nyakukat, ezért próbáltam észrevétlenül visszahúzódni a lakásba. Kevertem magamnak egy koktélt, és leültem a kanapéra, hogy átgondoljam a továbbiakat.

Nem lesz ez így jó, ráztam meg a fejem. Hamarosan haza kell mennem, vár otthon a feleségem a három gyönyörű gyerekünkkel, holnap pedig a külföldi partnereink jönnek reklamálni, mert valami nem volt rendben a legutolsó szállítmánnyal.

Visszakerestem a telefonomban a számot, jó párszor újra kellett hívnom, mire végre valaki jelentkezett. Egy kedves női hang volt a vonal másik végén, gyorsan elmondtam neki a problémámat.

Uram, szólt a kedves női hang, el kell mondanom Önnek az igazat.

Nyitókép: Pixabay