Megérkeztek a komédiások. 1978-at írtunk akkor. Jöttek a nyári porban gyalogszerrel – némi kezdeti romantika kíséretében –, a kevi Gere Vilmos parasztember ekhós szekerét és a szamarakat kísérve.
2026. július 22., szerda
Terasz
Valamiféle újsütetű axiómának tűnik az a megállapítás, hogy rohanó világban élünk. Nem szeretjük, de ránk telepedett.
Föl sem emeltem a fejem, csak olvastam. Igyekeztem nem odafigyelni a televízióból érkező hangokra, igyekeztem, hogy ne álljanak össze szavakká, mondatokká a hangok, mert akkor zavarni fognak az olv...
Sokan vagyunk – legalábbis remélem, hogy nem csak én egyedül –, akik nehezen válunk meg a dolgainktól, köztük azoktól is, amelyekre már semmi szükségünk, miközben már-már irigyeljük azokat, akik bá...
Vajon mikor láthattam legutóbb egy igazi klasszikus, mondhatni, népi madárijesztőt? – merül fel bennem a kérdés egy bácskai falu mellett elhaladva, ahol egy idős nő éppen egy kitömött, emberformájú...
Amikor ezeket a sorokat írom, Párizs már több mint egy hete lángokban áll, meg néhány másik város. No, nem folyamatosan, rendszerint csak esténként és éjjelente.