Örülj, fiam, hogy van munkád, be vagy jelentve, meg fizetnek utánad mindent – mondogatta a szomszéd Panni néni a fiának hosszú, hosszú évekkel ezelőtt, valahányszor a munkájára panaszkodott, azzal próbálva nyugtatgatni, hogy az embernek mindenütt el kell tűrnie bizonyos nehézségeket, ha alkalmazotti státuszban áll, az a biztonságérzet azonban, amelyet a stabil munkahely meg az állandó jövedelem jelent számára, kárpótolja mindezért. Persze, nem ezekkel a szavakkal mondta, a lényeg azonban valami ilyesmi volt, legalábbis gyermekfejjel valami i...
2025. szeptember 11., csütörtök
Terasz
Az öreg Szekeres, aki gyerek- és ifjúkorunkban inkább klarinétos zenészként volt ismert, élt-halt a futballért, és gyakran emlegette, hogy ő itt, a falusi pályán Novak Roganovićtyal is rúgta a bőrt. Ez azért volt irigylésre méltó esemény és szép emlék, mert Roganović később, 1960-ban olimpiai bajnok lett a jugoszláv válogatott tagjaként.
Ria, ria, Hungária! – skandálja a hatvanhétezres tömeg, miközben a kilencvenharmadik percben pályára lépő Kalmár Zsolt éppen a labda mögé áll egy szabadrúgásnál.
A rendőr megállítja ellenőrzés céljából az autót, a sofőr pedig a hivatalos iratok helyett saját készítésű papírt lobogtat előtte, s mert a rendőr ezzel nem elégszik meg, vitatkoznak. Csodálatra méltó az egyenruhások türelme, edzettek az idegeik.
Az jólesik a filmeket kedvelő léleknek, hogy mindenki Martin Scorseséről beszél, nyolcvanadik születésnapja apropóján újra előkerülnek régi filmjei, a televízió is vetíti, mi magunk is előkereshetjük a rossz időkre tárolt filmek titkos tárházából, ahova annak idején az Elfújta a szél is bekerült, meg az Aranypolgár, nem mintha meg akarnánk újra és újra nézni, de nem volna jó, ha úgy veszne nyomuk ezeknek a filmeknek, mintha soha nem is lettek volna. A Taxisofőr.
Szeszélyes egy dolog az idő. Úgy tűnik, mintha állandó, egyenletes tempóban haladna, pedig valójában vad folyó módjára kanyarog.