Terasz

Az ünnep üzenete vajon mi lehet? Ki lehet bújni a válaszadás alól, például úgy, hogy visszakérdezünk: közösségi vagy egyéni?

Remegő lábbal léptek be a szálloda ajtaján a csomagjaikat cipelő fiatal srácot követve, meséli az egyik kedves barátom, mert elképzelni sem tudták, mire számítsanak, olyannyira elbizonytalanodtak a szálláshelyük kiválasztását illetően, miután saját bevallásuk szerint olyat tettek, amit korábban még soha, sőt reményeik szerint soha többé nem is fognak. Ha mégis, akkor valaki alaposan vágja őket kupán, teszi hozzá nevetve, pedig a helyzetük akkor cseppet sem tűnt viccesnek.

– Ki az az ember, akivel soha nem találkoztál, mégis nagy hatással volt az életedre? – teszi fel a kérdést munkatársam az egyik belvárosi kávéházban Budapesten.

BARÁTSÁG II.

Hányadán is állunk a lábnyomunkkal? Nem a negyvenkettesre vagy a negyvenhatosra gondolok, hanem a jelképes ökológiaira.

Általános iskolás koromban – neves magyar történelmi személyek említésénél – egy izgalmas gondolatot vetett fel a tanárnőnk az osztály előtt. Érdekes jelenségnek nevezte, hogy bizonyos értelemben a történelem végéhez érkeztünk, s ma már nem igazán kíván meg a magyar nemzet, sőt a minket körülvevő világ sem akkora személyiségeket, mint például Hunyadi János, Kossuth Lajos vagy Tisza István.