Terasz

Akármennyire is szeretném, nem tudom pontosan felidézni, gyermekként melyek voltak azok a rajzfilmek, amelyeknek a világába úgy igazán bele tudtam képzelni magam annak érdekében, hogy ilyen módon próbáljak segíteni az adott rajzfilm főhősének a céljai elérésében, az elképzelései megvalósításában vagy éppen az álmai beteljesítésében. A mesékkel persze már más volt a helyzet, azokat jóval könnyebb volt a saját világomhoz igazítani, pontosan azért, mert az én fantáziám teremtette meg számomra azt a világot, amelyben játszódtak.

Ha nincs többet tél, akkor nincs többet nyár sem. Tél pedig nincs, vagy ha van, akkor nem olyan, mint amilyenre mi emlékszünk, tehát nincs.

Mosd el a szerszámokat! Sosem mondta, hogy befejeztük a munkát, elég volt mára, majd holnap folytatjuk vagy valami hasonlót, csak ennyit: Mosd el a szerszámokat!

Forgatom a helyenként egérrágta dokumentumokat, olyan háromnegyed évszázadosakat. Egyik húsjegy, a másik zsírjegy, a harmadik disznóvágási engedély, a negyedik beszolgáltatási fölszólítás.

Sokszor eszembe jut, vajon milyen lehet ma átlagos orosz fiatalnak lenni. Szásának vagy Szergejnek.

Hét különböző kiadvány porosodik társas magányában jó ideje az ágya melletti puffon, meséli mosolyogva egykori kedves évfolyamtársam, hozzátéve, van közöttük gyakorlófüzet, könyv meg szótár is. Évekkel ezelőtt tette őket oda.