A nagy karácsonyi bevásárlás előtt néhány héttel a német Aldi üzlet kasszájánál várva egy számomra (is) kellemetlen beszélgetésnek vagyok fültanúja. Egy harmincas évei derekán járó nő épp szeszes italt vásárol, amikor a – megítélésem szerint nyugdíjas kor felett álló – pultosasszony megkérdezi tőle: „Lányom, ugye nem azért iszol, mert nem találtad meg az igazit?
2025. május 18., vasárnap
Terasz
Panaszkodnak a boltba járók, hogy folyton áraznak a kereskedők, azaz cserélik az árcédulákat. Minden drágul, mondják, bár ez nem egészen így van, de hát gyakran nem is a tényeken múlnak a dolgok, hanem az érzelmeken.
A 2020-as esztendő derekán egy pillanatra sem gondoltam volna, hogy néhány nap leforgása alatt minden gyökeresen megváltozhat körülöttünk. Nem gondoltam volna, hogy néhány év múlva értékelni tudom majd, hogy nem korlátoznak a mozgásomban, hogy szabadon élhetem szociális életem, hogy nem kell maszkot hordanom.
Múltkorjában, amikor az oroszok az egykor lerobbant, de inkább fölrobbant csernobili atomerőmű környékét lőtték, szépnek nem nevezhető emléket idézett a különben sosem szép háború így, május 1-je közeledtével. Gyanítom, hogy többségünk le is élte volna rövidebb-hosszabb életét anélkül, hogy hallott volna erről az ukrán, akkor még szovjet városról, ha nincs 1986-ban, április vége táján az atomerőmű-szerencsétlenség.