Terasz

Három bronzlány a lakótömb előtti téren. Kezüket az égre emelik, tekintetük is arra fordul.

Különc – süthetnénk rá a bélyeget, de hát nem volna igaz, mert miféle különcség az, ha valaki az ezredfordulót megelőzően, a hatvanas években egy kis faluban kisgyerekként éppen kanásznak áll. Pap egy kell, tanító sem sokkal több, akkor meg milyen szakmát válasszon, aminek értelme is van, habár nem a disznópásztorkodás a karrier csúcsa ott sem.

Szinkronicitás – így nevezte el a különös véletlennek tűnő egybeeséseket Carl Gustav Jung. A svájci pszichológus úgy gondolta, van a világmindenségnek egy működtető elve, ami független az ok-okozati összefüggésektől.

Még a vécére is autóval jár, elevenítette fel a minap az egyik kedves barátom alig néhány éves korából azt a mondatot, amelyet a vizualitást már akkoriban is előtérbe helyező gyermekként nem igazán tudott megfelelően értelmezni. A nagymamája egyik szomszédasszonyának a szavajárása volt, és három-négy évesen teljesen érhető módon okozott neki némi fejtörést annak a megfejtése, miért járhat valaki autóval a toalettre, egyáltalán milyen távolságban lehet az otthonától a fürdőszoba, ha már valamilyen jármű igénybevételére van szüksége, illetve m...

A szabadkai vasútállomás közelében mindig lehet szabad parkolóhelyet találni. Legalábbis délután négy óra után.

A 19. századi Nagy-Britannia multikulturális társadalomként való ábrázolása, Homérosz által szőke hajtincsekkel, kéken csillogó szemekkel leírt, a Netflixen mégis színes bőrű színész által játszott Akhilleusz.