Sajtóhírekre támaszkodva mesélem, hogy Amerikában egy élvonalbeli sörgyár a forgalom növelése érdekében transznemű valakinek a képét biggyesztette a palackokra. Fiatalokat igyekezett megnyerni sörének fogyasztására, meg hát az sem mellékes szempont, hogy kiállt a szivárványos hónap közeledtével a nemi mindenféleség látványos propagálása mellett. Mert mindegy is, milyen a meggyőződése, szolidaritást kell mutatnia, mert különben a rosszak táborába sorolják. Mindenki rossz, aki szembeszegül a korszellemmel. (Lásd: Magyarország.)
Igen ám, de az amerikaiak kezdték elhagyni kedvenc sörüket: kocsmáktól függően harminc-negyven, de akár nyolcvan százalékkal is visszaesett „másság-sör” fogyasztása, miközben a mexikóiak alig győzték a tempót, hogy kielégítsék a keresletet. (Ez kellene nálunk is, akkor nyilván nem tizenvalahány dinárt fizetnének az árpáért.)
Pusztító hatása lett a reklámnak. Más, hasonló tartalommal díszített árucikkeket pedig, amelyeket a vevők elé toltak az áruházak bejáratánál, gyorsan-frissen az üzlet hátsó részébe transzponálták.
Mindebből az a derűlátó következtetés vonható le, hogy bár Amerikát az eszement ötletek tekintetében vezető helyre szokás tenni, ott sem mindig állnak hadilábon a józan gondolkodással, még azok sem, akik éppen besöröztek. Amikor nem kényszer a devianciát pártolni, nem is teszik meg. A történtekből leszűrhető, hogy valamiféle hatalom nyomul erőszakosan, alighanem a mostani, szivárványos hónapbeli fölvonulások is azt igyekeznek bizonyítani, hogy az elenyésző kisebbség a többség.
Közhelyes már régóta a tömegek viszonyulása az ideológiához, akik azt mondják, magánügy a szexuális hovatartozás, és nem az utcán kell propagálni. Különösképp a szélsőséges elhajlásokat. Meg az óvodákban és az iskolákban se. A jól szervezett gépezet azonban így működik, és bizonyára jól működött eddig, ha már az amerikai fiatalokat ilyenképp igyekeztek megnyerni a sörivásnak. Többet elmond ez a sörös eset a másságpropagáláshoz és a genderideológiához való viszonyulásról, mint százféle közvélemény-kutatás.
Ferenc pápa a múltkor Magyarországon elítélte az ideológiai gyarmatosítást, ennek egyik formájának a genderideológiát nevezte. Nem a másságot bélyegezte meg – bár a Bibliára alapozva azt is megtehette volna –, hanem az erőszakosan hatalomra törekvő szélsőséget. Vannak már a kontinensünk nyugati részén olyan keresztény egyházak, amelyek némely országban behódoltak az új kor „vallásának”, így modernizálva a sajátjukat, hogy ezzel egyben alá is aknázzák, mert a bibliai tanítások megtagadása a pusztulásba vezet. Kis túlzással azt is mondhatnánk, hogy nem is csak az egyházukban. A zászlóra tűzött nagyon labilis tanok Nyugaton máris a semmiben lebegést szolgálják, de hát a gravitációt hiába tagadnánk, előbb-utóbb csak le kell zuhanni.
Hiba volna ellenségesen viszonyulni a mássághoz, de nem kisebb hiba áldást adni a rugdosó-öklöző törtetésre, ami már nem az érintettekről szól, hanem az üzletről, a pénzről és hatalomról. (Lásd: elbaltázott sörreklám.) Nagy tévedés összemosni a megértést az egyetértéssel, az elfogadást az azonosulással.
Most, amikor már sokfelé egy egész hónap szivárványos jegyben zajlik, síppal, dobbal, nádi hegedűvel követelik a fölvonulók a jogokat, másik kellemetlen eset is történt, ezúttal Svájcban. Az ország legfelsőbb bírósága ugyanis egy-két hete kimondta, hogy a svájci polgároknak továbbra is vagy nőként, vagy férfiként kell feltüntetniük magukat a hivatalos iratokban, más választás nincsen. Egy korábbi ítéletet bírált fölül a bíróság. Egy nő ugyanis rájött, hogy nem érzi magát sem nőnek, sem férfinak, hanem semlegesnek. Németországban be is jegyeztette ilyenként a nemét, csak a svájci anyakönyv mond ellent neki.
Előfordulhat ilyen eset, mert egy hagyomány szerint aki átmegy a szivárvány alatt – van, aki retteg tőle, van, aki vágyik rá –, annak megváltozik a neme. Nem történhetett más, mint hogy a svájci hölgy megállt alatta.
