Egyedülálló élmény eljutni Alberobellóba, a trullik világába. Dél- Olaszország Apúlia tartományában a Világörökség részeként ismerhetjük meg ezt a nem mindennapi várost, ahol 1400 süveges házacska – „trullo” – várja a felfedezni váró turistát.
A trullo olasz szó mely a görög „trullá”-ból ered, ami kupolát jelent, a trulli többesszám. A trullo kör alakú vagy négyszögletes alaprajzú épület, süveges tetővel. Kőből épült, tartóanyag, fa tartóelem nélkül! Általában a szegények kezdték építeni őket.
A trullik megjelenése Olaszországban a 10. századra vezethető vissza, de a görögöknél több ezer éves tradíció volt a kupolás házak építése. A trullo általában egy központi szobából áll, de lehet több részes is. A vastag, habarcs nélkül épített falakba kis nyílásokat vájtak ablaknak, szellőzőnek. Külső és belső falat építettek. Az ajtónyílás boltívszerű, a falakba fülkéket, fekhelyeket vájtak. A falak közötti üreget kőtörmelékkel töltötték ki. A falak nyáron kitűnően védtek a melegtől, télen a hidegtől. A tető süveg alakú, lapos kövekből épült, felfelé csökkenő átmérőjű, koncentrikus körökből állt. A süvegre oromzat került, melynek dekoratív szerepe volt. A süvegre szimbolikus jeleket festettek – vallási, mágikus vagy horoszkóp jellegűeket.
A trullo mellé ciszternát építettek, melyben az esővizet tárolták. Néha az udvarban kutat ástak. Léteznek nagyobb, emeletes trullók is, szép belső udvarral. Kemencét vagy kandallót használtak, néha búzaraktár is épült. Általában mindegyikben megtalálható volt a szövőszék, hisz minden anyag házilag készült.
Ezek a házacskák nagyon könnyen lebonthatók voltak, így nem kellett rájuk adót fizetni. A 16. században II. Gian Girolamo Acquaviva conversanói gróf uralkodott a vidéken. Ő segíteni szeretett volna az itt élő szegényeken, hogy ne kelljen adót fizetni. Ugyanis az adót a házak száma szerint fizették a nápolyi királynak. Mire jöttek az adóbeszedők, az emberek lebontották a trullót, majd később ismét felépítették. 1654-ben feljelentették a grófot adócsalás miatt. Elfogták, és Spanyolországba vitték, ahol bebörtönözték. 1665-ben szabadult, majd Barcelonában telepedett le.
1797-ben IV. Ferdinánd király szabad várossá nyilvánította Alberobellót. Ekkor kezdték a trullikat kötőanyaggal építeni. Az olasz kormány 1910-ben ismerte fel a trullik jelentőségét, 1930-ban műemlékké nyilvánították a területet.
Csodálatos eljutni ide. A mai Alberobello központja a Piazza del Popopo, mely két negyedre osztja a trullikat. Köztük sétálgathatunk, bámészkodhatunk, a trullikban ma is laknak, kicsit civilizáltabb körülmények között, mint régen. A házak mellett szuvenírüzletek, éttermek, pizzériák húzódnak meg. A helyi múzeumban megismerkedhetünk a terület múltjával. A kézműves boltokban fa-, bőr- és kerámiatárgyakat vehetünk vagy szőtteseket. Kitűnő minőségű az olívaolaj, érdemes megkóstolni a mandulás süteményeket.
A S. Antonio templom modern trulló stílusban épült 1927-ben, ma a legtöbb fiatal itt tarja esküvőjét. Alberobello lakosainak száma 11000. Minden év augusztusában itt rendezik meg a nemzetközi folklór-találkozót.
Az utóbbi időben sok modern trulló épül, a német és angol turisták körében nagyon népszerűek. Kibérelni is lehet őket, és meg is vásárolhatók – egy kétszobás trulló medencével kb. 200 000 euróba kerül.
Alberobelló, a sajátos városképének és a régmúlt idők emlékeinek köszönhetően, 1996 óta a világörökség része.
