A Malatesta-templom
Rimini Európa egyik leghíresebb fürdőhelye, az olaszok kedvenc üdülőhelye. Az Adria partján elterülő városka 140 000 lakosú, 15 km hosszú homokos és sekély vizű strandjai, a partszakasz szépsége sok látogatót vonz ide.
Rimini valamikor fontos római utak találkozópontjában fekszik – a Via Flaminia és a Via Aemilia vezettek Észak-Olaszországba. A főutca egyik oldalán a tenger és a strandok, a másikon sorakoznak a szebbnél szebb hotelok, panziók, kávézók, butikok. A főutcán trolibusz közlekedik, amely bevisz a történelmi központba. A többi modern nyaralóhelytől eltérően, Rimininek érdekes történelmi emlékei vannak.
Már a városközponthoz közelítve felbukkannak a patinás régi villák, paloták. A főtérről a korzó vezet Augustus császár diadalívéhez, mely i. e. 27-ből származik. Jó állapotban van a 2000 éves Tiberius híd. A főtéren áll az az oszlop, amelynél Caesarbeszédet intézett légionárusaihoz, mondván, hogy: „Akockaelvanvetve” – ezzel átlépték a közelben folyó Rubicont, és megindultak Rómába, az engedetlen szenátus ellen. (Caesarnak modern, bronzszobra áll a városban.)
Piero della Francesca freskója
Amikor 493-ban a gótok elfoglalták Riminit, a Ravennában ostrom alatt álló germán Odoakernek meg kellett adnia magát. Bizánc 553 és 554 közt vívott gót háborúja során Rimini többször cserélt gazdát. A közelében mért vereséget Narseskelet-római hadvezér 553-ban az alemannokra. Bizánc uralma alatt a Ravennai Exarchátus Pentapolisznak nevezett részéhez tartozott. 728-ban más városokkal együtt Liutprand lombard király foglalta el, de 735-ben ismét bizánci fennhatóság alá került. Kis Pippin frank uralkodó a Szentszéknek adományozta, a pápák és a császárok későbbi harcai közben azonban Rimini a császárok oldalán állt. A 13. századot Riminiben a Bambacari és az Ansideicsaládok egymás elleni harca jellemezte. A 14. században önkormányzatot szerzett. Az ide települő vallásos rendek sok új konventet, templomot építettek, számos kiváló művésznek adva munkát. Giotto festészete inspirálta a 14. századi Rimini iskola létrejöttét. A nemes családok versengéséből a Malatesták emelkedtek ki győztesként. Malatestada Verucchio 1239-ben a város podestája, azaz feudális ura lett és családja megszakításokkal egészen 1528-ig uralta a várost.
Rimini központja
A Malatesta család nevéhez két véres történet is fűződik. Sigismondo Pandolfo Malatesta (1417–1468) „rimini farkasa” néven volt ismert. Tehetséges hadvezér volt, harcolt a spanyolok ellen, majd Velence oldalán a törökök ellen. Első feleségét megmérgezte, második feleségét megfojtatta, azért, hogy elvehesse szerelmét, Isottadegli Attit. Sigismondót II. Pius pápa kiközösítette temérdek bűne miatt. Ez a „reneszánsz szörny” bőkezűen pártolta a művészetet. Átalakíttatta a gótikus Szent Ferenc templomot egy csodálatos reneszánsz templommá és mauzóleummá, amely ma mint Tempio Malatestico, a reneszánsz építészet egyik legkiemelkedőbb alkotásaként ismert. A halvány rózsaszín márvány pilléreken nyugvó boltozat, a főhajó gazdag díszítése, a domborművek, szobrok sokasága pompás templombelsőt tár a látogató elé. Több helyen látható a Malatesta-címer, az elefánt és rózsa. Két külön kápolnában áll Sigismondo és Isotta díszített koporsója. A templom fő ékessége egy gyönyörű freskó – Pierodella Francesca műve, amely Sigismondót ábrázolja, amint védőszentjéhez, Szent Zsigmondhoz imádkozik, mellette egy élethű fehér agár.
Rimini strandja
A másik véres történet Giovanni Malatesta nevéhez fűződik. A sánta és púpos Malatesta előnyös politikai házasságot akart kötni a ravennai Francescada Polentával. Öccsét, a szép, daliás Paolót küldte leánykérőbe. Francesca igent mondott. Amikor megtudta, ki az igazi vőlegény, már késő volt. De közben egymásba szerettek Paolóval. A féltékeny férj rájuk tört épp akkor, amikor Lancelot és Ginevra történetét olvasgatván összeölelkeztek. Giovanni kardjával mindkettőjüket átdöfte.
Ezt a történetet több író is megírta – például Dante az Isteni színjátékban –, Gabrielle D’ Annunzio (1863–1938) olasz író pedig (aki az olasz fasizmus követője volt, írásait Mussolini idézte) drámát írt erre a témára. A dráma öt óra hosszát tartott, de megbukott. Egy római kritikus szerint „Signor D’Annunzio nem szolgált mással, csak rengeteg vérrel és még több szóval”.
Riccardo Zandonai (1883–1944) zeneszerző felfigyelt a drámára és operát írt belőle, Francescada Rimini címmel. Ezt az operát a Szegedi Színház tavaly novemberben műsorra tűzte, és igen nagy sikerrel mutatta be.
Tiberius híd
A modern Rimini a fiatalokat is vonzza – sok az éjjeli mulatóhely, diszkóklub. A város szülöttje az Oscar-díjas Federico Fellini, aki 1973-ban itt forgatta az Amarcord című filmjét.
Aki szereti a tartalmas nyaralást, annak Rimini ideális hely. A helyi utazási irodák csillagtúrákat szerveznek a környékbe – Ravennába, San Marinóba, Urbinóba.
A sok szép látnivaló egész évben várja az idelátogató turistákat.
