Adventi hosszú hétvége a „barátok” földjén
Amikor körbekérdeztem az ismerőseimet, mit tudnak Lengyelországról, kiderült, hogy igencsak homályos emlékeik maradtak a középiskolai földrajzórákról, és azon kívül, hogy „lengyel–magyar két jó barát”, csak azt tudták mondani, hogy a lengyelek szeretik a csilis-mézes vodkát, ami ugyebár igencsak kevéske ismeret egy hátizsákos turista számára. Különösen akkor, ha az a déli tartományokban való utazgatása során majdnem megérintette az ördög kéznyomát…
Főtér
Bizony, ez nem elírás: az 1364-ben alapított krakkói Jagelló Egyetem Collegium Maiusá nak gótikus vörös téglás épülete, melyet a csípős december eleji időben fehér ködfátyol takart, egy misztikus paktum emlékét őrzi. A legenda szerint egy alkimista itt kötött szerződést a sátánnal, akinek elszenesedett kézlenyomata még ma is látható az egyik laboratórium ajtaján. E sorok írója sajnos nem tudott a horrorba illő történet helyszínének közelébe férkőzni, és interjút készíteni lapunk borzongani szerető olvasói számára a pokolbéli nagyúrral, áldozott ellenben az életnek, és bejárta az egykori koronázóváros nevezetességeit.
Utamat a Kazimierz nevű zsidónegyedben kezdtem, s mivel még tartott a hanuka, az ódon házak ünnepi díszt öltöttek, néhány helyről kellemes klezmermuzsika szűrődött ki. A XVI–XIV. században épült zsinagógák és a romos épületek magukon viselik a második világháborús gettósítás nyomait, hiszen Krakkó 1939 és 1945 között a náci Németország főkormányzóságának székhelye volt. A kezembe adtak egy röplapot, amin egy utazási iroda Schindler listája-túrá t hirdet, a város közelében található auschwitzi–birkenaui haláltábor ugyanis az itteni idegenforgalom fő attrakciója. A lágerlátogatás a helybéli fuvarozók legjövedelmezőbb üzletága, főként angol és amerikai érdeklődők fizetnek be rá… A Stradom nevű keresztény negyed ellenben a katolicizmus fellegvárának számít. Köztudomású, hogy a lengyelek rendkívül vallásosak, s lett egy „külön-bejáratú szentjük” is, miután a Visztula-parti település közelében született, s jó ideig ott élő Karol Wojtylát II. János Pál néven pápává választották. A néhai egyházfőt hihetetlen tisztelet övezi szülőföldjén: kultuszát nemcsak a képével ellátott hűtőmágnesek eladási mutatói jelzik, hanem például az is, hogy még soha nem láttam annyi apácát egy belvárosi övezetben, mint Krakkóban.
Sajtárusok
A királyok és a püspökök székhelye a Wawel-domb ra épült vár, amelynek barlangjában állítólag egy tűzokádó sárkány él. Erre ugyan nem találtam kézzelfogható bizonyítékot (gyanús földalatti morajlásról és lángoktól felforrósodó földről sem számolhatok be), láttam ellenben a mindenkori uralkodó kincs- és fegyvertárát. A Waweltől a világörökség részének nyilvánított óvárosig a Királyi út vezet, mely a Barbakán nak nevezett védőbástyán és a Flórián-kapun át, a valamikori városfal és egy terebélyes parksáv mentén a főtérig visz. Ott található a híres Posztócsarnok , amelyben helyi kézművesek kínálják portékáikat. A teret övező épületek közül kiemelkedik a Mária-templom , amelynek harangtornyából minden órában felhangzik a tatárdúlás emlékét őrző hejnal. A város szívében helyezkedik el a meglehetősen nagy karácsonyi vásár, amelyben a fafaragványok és a kézzel készített díszek vásárlásán kívül különféle ínyencségeket is kóstolhatunk.
A lengyel konyhaművészet hasonlít az egyéb szláv területek gasztronómiájára: sok húst fogyasztanak, a kedvencük a székelykáposztára hajazó bigos és a rántott sertésborda-szelet; kedvelik a savanyú káposztát és a céklából készült köreteket; a tésztafélék közül a sokféle töltelékkel árusított, barátfüle-jellegű pirog számít hagyományos fogásnak; az édességek terén pedig a máktortát és a túrós süteményeket részesítik előnyben. Pörköltön edzett gyomor számára kissé furcsa az ételeik ízesítése: a szinte mindenhez használt fűszerkeverékük édeskés, mintha édeskömény lenne benne.
Bár jó, a mijeinkhez hasonló minőségű söreik vannak, tradicionális italuk a Zubrowka , vagyis a zöldes színben játszó bölényfű-vodka, amelynek olyan íze van, mintha az alkoholt marcipánnal vegyítették volna. Hogy miért éppen bölényfű? Európában egyedül Lengyelországban található természetes élőhelyén bivalycsorda. Van aztán a lengyeleknek egy kevésbé agysejtpusztító itala is, a Tymbark , egy Jupi -szerű, gyümölcsöt még sose látott buborékmentes üdítő, amit arrafelé üvegből isznak.
Dél-Lengyelország számos látnivalóval kecsegtet, a történelem szerelmeseinek ott van például Nowa Huta , a kommunista mintaváros, a hívőknek a czestochowai kolostorban lévő Fekete Madonna , a természetjáróknak pedig a Dunajec folyón való tutajozás, a varázslatos Niedzica kastély vagy a wieliczkai sóbánya. A téli sportok kedvelőinek Paradicsoma a 2022-es téli olimpia megrendezésére pályázó Zakopane . Bár én nem vagyok síimádó, szeretem a finom sajtokat és a szép bundákat, ezekből pedig a zakopanei piacon könnyedén be lehet vásárolni. A Tátra fővárosában ugyanis úton-útfélen kiskocsijuk mellett ácsorgó sajtárusok köszönnek rá az emberre, és ajánlgatják specialitásaikat. Kóstolónak kiváló a varkocsra emlékeztető, vékony szálakból összefont füstölt sajt, sőt vehetünk különleges formákban érlelt, hengeres-virágmintás és kukoricacső alakú termékeket is. A helyi piac jellegzetes árucikkei még az aprólékos kidolgozottságú, gyönyörű irhabundák. Ezek nemcsak szépségükkel csalogatják a vevőket, hanem azért is, mert mínusz tizenvalahány fokban sétálgatva új értelmet nyer az „Öltözzünk fel melegen!” kifejezés, és hosszú órák után az ember lánya nehezen tud ellentmondani egy melegen hívogató eredeti irhacsoda csábításának. Szerencsére bundákat viszonylag kedvező áron, złotyiból átszámítva akár 100–200 euróért is vehetünk. Ha erre nem telik, nézelődhetünk a gyapjúból készült papucsok, zoknik, melegítők, kesztyűk és sapkák között. A piactérről gyorsan át lehet gyalogolni a felvonóig, amely mindössze 3 perc alatt felvisz az 1123 méter magas Gubalowka csúcsra, ahonnan a hófödte hegyekben gyönyörködhetünk, sőt akár lovasszánra is pattanhatunk. Itt láttam egyébként életemben először kolduló kutyát, egy szelíd németjuhászt, amelynek mérhetetlenül bölcs és végtelenül állatbarát gazdája első emeleti lakásából figyelte, amint „házi kedvence” az épület előtt egy nejlonzsákon fekve, lengyel feliratú táblával maga előtt „kéreget” a turistáktól.
Zakopane
Az embernek errefelé járva az a benyomása, hogy szinte minden falucskában akad valami érdekesség, egy apró csoda kis középkori misztikummal megfűszerezve: ördögkézlenyomatok, bezárt sárkányok híre… A lengyelek dédelgetik a legendáikat, és szívesen tovább is adják őket, többnyire közvetlen, kedves emberek. Bár anyanyelvük a mássalhangzó-torlódásait tekintve talán még a szerbnél is „keményebb”, a hirdetőtáblák és cégérek kiírásait kis elvonatkoztatással könnyedén megérthetjük, és a szerbből vett szókincsünkre akár beszélgetés közben is támaszkodhatunk. Angolul pedig a sarki perecárustól kezdve szinte mindenki ért, és szeretettel igazítják útba az idegeneket. Habár eddig alig tudtam valamit erről az elvarázsolt vidékről, szívesen visszatérnék ide, ki tudja, réges-régi mesék színhelyeit bejárva talán egy ős-cinikusra is tapadhat némi csillagpor.
