Igaz, hogy a sasok szárnyalnak, de a menyéteket nem kapja el a repülőgép-hajtómű.
***
– Hölgyeim és uraim, egy kis baj történt – közli az utasokkal a pilóta a hangosbemondón át. – Leállt az egyik hajtóművünk, de pánikra azért nincs ok. Ez a gép ugyanis négy hajtóművel rendelkezik, így a másik három gond nélkül eljuttat bennünket a célállomásra, csak a menetidő hosszabbodik meg egy órával.
Tíz perc múlva ismét jelentkezik a pilóta:
– Hölgyeim és uraim! Ismét gond van, leállt a második hajtóművünk is. Persze, a maradék két hajtómű teljesítménye elég ahhoz, hogy leszálljunk a legközelebbi repülőtéren.
Újabb tíz perc elteltével újabb bejelentés hallatszik:
–Hölgyeim és uraim, megint leállt egy hajtóművünk. Mivel csak egyetlen hajtóművünk maradt, azonnal megkezdjük a kényszerleszállást.
Ekkor az egyik utas odaszól a szomszédjának:
– Na, ez szép! A végén az a maradék hajtómű is leáll, aztán itt ragadunk egész napra.
***
Nagyapó állandóan a régi szép időket emlegette, különösen azért, mert olcsóbb volt az élet. Így sóhajtozott:
– Mikor kisgyerek voltam, anyám elküldött a boltba. Akkor még két vekni kenyeret, hat almát, egy szál kolbászt, két liter tejet és még újságot is tudtam venni összesen egy dollárból.
Majd hozzátette:
– Ez ma már lehetetlen, azoktól a rohadt kameráktól.
***
– Sikerült a kis feleségednek az első ebéd elkészítése?
– Ne is kérdezd! Még a szakácskönyv is odaégett!
***
– Ki tudna mondani egy ragadozó állatot? – kérdi a tanító néni az iskolában.
Pistike jelentkezik.
– A kutya!
– De hisz az nem ragadozó!
– Dehogyisnem, tanító néni, kérem! Tegnap is láttam kettőt, úgy össze voltak ragadva, hogy a gazdáik nem tudták széjjelszedni őket.
***
Robog a városban a Polski Fiat 126-os. A hátul bekötözött gyerek megkérdi:
– Apu, mi ez a magas fal mellettünk?
– A járdaszegély, kisfiam.
***
– Látod, drága anyukám, mennyire szeretlek? Tegnap éjszaka, amikor jöttem haza a kocsmából, még a cipőmet is levettem, nehogy felébresszelek.
– Igen. És közben torkod szakadtából üvöltözted, hogy „Utcára nyílik a kocsmaajtó!”.
***
– Mondja, szomszéd, volt már a nemrég megnyílt múzeumban?
– Igen. Hat órát töltöttünk ott a feleségemmel.
– Ennyire érdekes volt a kiállítás?
– Nem. Ennyi ideig kerestük a kijáratot.
***
A Nagy Angol Sörfesztivál után a sörgyárak képviselői elhatározzák, hogy beülnek a kocsmába, és megisznak néhány korsó sört, hiszen a fesztivál alatt ezt nem tehették meg. Mindegyikük a saját cégének termékét kéri, hangos szavakkal dicsérve annak ízét, aromáját – kivéve az utolsót. Ő csöndesen lekuporodik a bárpulthoz, és kólát rendel magának. A többiek nagyon megütköznek a dolgon, és megkérdezik tőle:
– Mondd, miért nem a saját sörötökből iszol?
– Mert úgy döntöttem, hogy ha ti nem isztok sört, akkor én sem fogok!
***
Az ismert színészt megszólítja egy úr:
– Ne haragudjon, olyan ismerősnek tűnik. Hol láthattam önt?
A színész kihúzza magát:
– Biztosan a színházban!
– Az bizony lehet... Mondja, hol szokott ülni?
***
– Apuci – kérdezi az ötéves Ádámka –, igaz, hogy a gólyák télen elrepülnek melegebb tájakra?
– Igaz, fiacskám.
– Akkor hogyan születhettem én decemberben?
***
Az újgazdag zöldség-nagykereskedő beállít a festő műtermébe, hogy képet vásároljon. Rámutat egy aktra:
– Ezt a képet hogy adja?
– Ötezer euró – feleli a festő.
– De, kérem – csattan fel a zöldséges –, ön olyan árat kér a képeiért, mintha már kétszáz éve meghalt volna!
***
Ketten üldögélnek az erdei padon. Az egyik állandóan a zsebében lévő pálinkáskulacs után nyúl, és jókat húz belőle. Egy idő után a másik megkérdezi tőle:
– Mondja csak, uram, nem iszik maga túl sokat?
– De igen, ám azért vigyázok az egészségemre is.
– Hogyan?
– Hát úgy, hogy mindig friss levegőn rúgok be.
***
– Olyan igazságtalanok a válóperes bírók – panaszkodik barátnőjének a kikapós asszonyka.
– Miért?
– Mert mind a három gyerekemet a férjemnek ítélték, pedig egyik sem tőle van.
