Egyetlen higgadt befejezés döntött

Az isztambuli Atatürk Olimpiai Stadion bő 71 ezres nézőserege előtt rendezték meg a világ focijának legértékesebb klubserlegéért zajló összecsapást, és régen volt BL-döntőben akkora favorit az egyik fél, amekkorának a Manchester City számított az Interrel szemben. Pep Guardiola legénységének sikerére jóval nagyobb esélyt láttak a szakértők és az irodák, míg a Simone Inzaghi vezényelte milánóiak diadala mindenképp meglepetés lett volna. A katalán mester a két barcelonai (2009, 2011) utáni harmadik, az olasz pedig az első BL-címére hajtott vezetőedzőként.

Az előzetes erőviszonyok ugyan a labdabirtoklás terén megmutatkoztak a játék képén, de az Inter korántsem bizonyult masszívan alárendelt félnek, látszott, hogy Inzaghi rendesen felkészítette fiait taktikai szempontból a trófeameccsre. Az első éles helyzet a City előtt adódott, Bernardo Silva jobbról befelé cselezve éles szögből lőtt ballal, és próbálkozása a hosszú felső saroktól centikre tért el (5.). Valamivel többet kellett várni az Inter valamirevaló kísérletére, de Brozović távoli lövése messze a kapu fölé szállt (20.). A túloldalon Haaland is hamar megpróbálhatott túljárni Onana eszén, a kameruni kapus azonban hárította a kisodródott helyzetből érkező lövést, a nagyszünetig pedig De Bruyne és Akanji lövései is veszélytelenek voltak már.

A térfélcsere után először az Inter szerezhetett volna vezetést, egy Cityre nem jellemző fegyelmetlen védelmi hibánál Lautaro Martínez csapott le a labdára, és balról betörve lőtt rá, de Éderson jól zárta a szöget (58.). Tíz perccel később pedig a pálya másik oldalán történt mindent meghatározó esemény: egy hosszan folyó City-támadás végén Acerbiről pattant le egy beadás, a kifelé csorgó labdára pedig Rodri csapott le, aki mintegy 14 méterről higgadtan a kapu jobb alsó felébe tüzelt, vezetést szerezve a manchesterieknek (68.). A találkozó menete innentől kezdve értelemszerűen teljesen megváltozott, a milánóiak nagyobb nyomást kezdtek el gyakorolni. Percek múltán Dimarco egyenlíthetett volna, de fejese a felső lécen csattant, majd a duplázás útjába épp Lukaku állt (71.). Nem sokkal később maga a robusztus belga csatár bombázott rá, de nem talált kaput (73.).

A hajrára fordulva Foden pecsételhette volna meg a találkozót: az angol ügyes lefordulást követően tört be és lőtt rá, de Onana résen volt, így lehetővé tette a mindkét fél számára körömrágós végjátékot. A 88. percben ugyanis a legnagyobb egalizálási lehetőség adódott az Inter előtt, amikor egy beívelt labdát Gosens az alapvonalról bólintott vissza a kapu torkába, ahol Lukaku várt, de utóbbi fejesét Éderson a gólvonalon védte térdével, a kipattanó pedig a majdnem balszerencsés öngólt fejelő Diasról ment ki szögletre. Az Inter nyomása a bírói ráadásban sem csökkent, Barrella nem túl veszélyes lövéssel próbálkozott, majd az ötperces ráadás letelte utáni minutumban jobb oldali szögletből még Gosens fejesét kellett védenie Édersonnak, de a támadás vége után Szymon Marciniak játékvezető a sípjába fújt, a City pedig elkezdhette ünnepelni története első BL-győzelmét.