Az Európa-bajnoki selejtezősorozat kezdetén Szerbia labdarúgó-válogatottja az I csoportban versenyen kívül részt vevő, a 2016-os tornát rendező Franciaországot fogadta, és ugyan Paul Pogba góljával a 13. perctől hátrányban játszott, képes volt az egyenlítésre, a korábban már lesszituációból is betaláló Aleksandar Kolarov szabadrúgásból elért góljával.
A szerb csapatot első mérkőzésén irányító szövetségi kapitány, Dick Advocaat elmondta, jó volt ez, de a tétmeccsekig még lesznek változások: „Jobb megoldásokra van szükségünk, különösen támadásban, de ha egy ilyen erős csapat ellen játszunk, az 1:1 elfogadható eredmény. A csapat gerince megvan, de néhány pozíción korrigálásra lesz szükség, ami mindenképp elvégzünk a következő hetekben.”
„NINCS VEZÉR ÉS KAPITÁNY SE”
A magyar válogatott annak ellenére is kikapott a lesajnált északír csapattól vasárnap Budapesten, hogy a 75. percben még vezetett, de a koncentráció hiányában engedte ellenfelét fordítani. Amellett, hogy a stadionba kilátogatók egy idő után elkezdték skandálni a szövetségi kapitány menesztését követelő rigmusokat – „Pintér, takarodj” –, az egykori labdarúgók és a magyar sajtó is ráhúzta a vizes lepedőt a csapatra és annak irányítójára.
Katzirz Béla, a pécsi futball 22-szeres válogatott legendája fogalmazta meg talán legvelősebben a helyzetet: „Látható, nincs vezéregyénisége és sajnos kapitánya sem ennek a válogatottnak – pedig egyik nélkül sem lehet sikeres egy csapat. Lám, sajnos azoknak lesz igazuk, akik még a harmadik hely elérését is nehéznek tartják.”
A magyar lapok sem fukarkodtak a negatív jelzőkkel. A legtöbbjük történelmi vereségről beszélt, miután az eddigi négy meccsen elért négy győzelem után első vereségét szenvedte el a magyar csapat a szigetországiaktól. A Népszabadság honlapja (nol.hu) Meseország nyomorúságos futballja címmel foglakozott a meccsel, a Népszava a Kezdésnek rossz volt címet adta az anyagának, a Nemzeti Sport csalódást keltő vereségnek nevezte az eredményt, a 63.hu pedig már azzal foglalkozott: „Miért kellene lemondania Pintér Attilának?” Annyi látható, hogy Magyarországon a meccs előtt uralkodó visszafogott reménykedés visszafordíthatatlannak tűnő reménytelenségbe fordult át.
