Azt szokták mondani, hogy kicsi a világ. Tényleg. Ki gondolta volna, hogy egy vasárnapi rostélyos ebéden Horgoson fut össze az ember Vladan Matićtyal, egykori jugoszláv, majd szerbiai válogatott kézilabdázóval, a Pick Szeged vezetőedzőjével. Na, jól van: elárulom, hogy turpisság van a dologban. Mindezt horgosi tudósítónknak, a kézilabdaberkekben ismert Halász Györgynek köszönhetjük, aki régi barátságot ápol a szegediek egyik legnagyobb szurkolójával, Orcsik Sándorral, s ő hozta el vendégségbe a Matić családot, Vladant, feleségét, Henriettát, s a két lurkót, Dusánt és Dávidot. Azért így magyarosan, mert Heni anyuka szerint Dusán alig akar megszólalni szerbül. Két csevap között azért bekapcsoltuk a mikrofont és kifaggattuk Vladant...
• Számodra mikor került a képbe Magyarország?
– Amikor még a Partizanban játszottam, felmerült a kérdés, vajon a koromat tekintve hova mehetnék külföldre. A balszélsőknek nem olyan könnyű eladni magukat, de a Szegedben akkor Dragan Đukić volt az edző, s ő volt az állhatatos abban, hogy én oda kerüljek.
• Hogyan boldogultál a magyar nyelvvel, amikor tudjuk, hogy tanulni az egyik legnehezebb nyelv a világon?
– Be kell vallanom, hogy az elején nem sokat bajlódtam a tanulással, hiszen mindig volt a csapatban valaki, aki a délszláv térségből származott. Megtanultam a kézilabdázáshoz szükséges szakzsargont, tudtam kávét rendelni. Később aztán „intenzív” nyelvtanulásba kezdtem, mert megismertem egy gyönyörű lányt, a feleségemet.
• Ebből most profitálsz, hiszen a magyar válogatott egyik segédedzője vagy. Mi is a pontos feladatod ott?
– Hajdu János tulajdonképpen a válogatott igazgatója volt, s jóformán azért tették meg szövetségi kapitánynak, hogy rendbe tegye a Veszprém és a Szeged megromlott viszonyát. Ő úgy kezdte, hogy Csoknyait és engem maga mellé vett, hogy valami egyensúlyt teremtsen. Ez jól funkcionált, hiszen minden taktikát, elemzést, edzést együtt csináltunk, és eredményeket is hozott, mivel hatodikok lettünk a világbajnokágon. Lehettünk volna jobbak is, ha elkerüljük a jelenleg meggyőzően legjobb franciákat és a házigazda horvátokat.
• Ezek szerint hol a magyar válogatott végső határa?
– Szerintem éremközelben. A lengyelek bronzérmesek lettek, akiket mi előtte öttel vertünk Csehországban. A magyar csapat beérett arra, hogy fellépjen a dobogóra. A franciákkal biztos nem bírunk, de a horvátok ellen, egy semleges pályán, már van keresnivalónk.
• Ezt megmutattátok a legutóbbi selejtezőkben is...
– Eggyel veszítettünk ellenük Zadarban. Az egyedüli nagy kérdés most az, hogy vajon Nagy László hajlandó-e tovább a válogatottban játszani, hiszen ő egy fontos csavar a gépezetben.
• Elég sokkoló volt, amikor a közelmúltban otthon veszítettetek a szlovákok ellen. Mi történt?
– Ezt még a mai napig nem tudtuk megmagyarázni. Egyszerűen lebecsültük őket, de a visszavágón már odafigyeltünk.
• A Szeged és a Veszprém rivalizálása pozitívan hat-e ki a magyar kézilabdára?
– Szerintem igen, mert a kézilabda igen népszerű sportág Magyarországon. Jó lenne azonban, ha e két klub mellett még pár csapat feljönne. Akkor izgalmasabb lenne. Most olyan kilátások vannak, hogy talán négy csapat jó meccseket vív majd, de meglátásom szerint a Veszprém az idén megint nagyon eltávolodott a többiektől, sokkal jobbak.
• A mögöttünk álló szezon egyik nagy slágere a Ferencváros volt, amely végül a kupában a bronzéremért játszhatott. Miért van az, hogy Budapesten nem tud feljönni egy jó férficsapat?
– A fővárosokban a foci a fő sportág. A Ferencvárosban ráadásul a női kézilabdacsapat a jó, így csak most kezdtek befektetni a férfiszakosztályba, s igen szolid csapatot hoztak össze. Mivel a Pick és a Veszprém a BL-ben játszik, a kupaharmadik Gyöngyös meg pénzhiány miatt elállt a nemzetközi szerepléstől, a Fradi indulhat a KEK-ben.
• A volt délszláv tagköztársaságok területéről elindult légiósok a karrierjük végén általában hazatérnek. Te maradsz Szegeden?
– A feleségem szegedi, ott vettem házat, a gyerekek ott indulnak iskolába. Jelenleg minden jel arra mutat, hogy maradok, bár az edző sorsa bizonytalan, s így velem kapcsolatban sem lehet tudni, hol kötök ki. El kell mondanom azonban, hogy szeretek Magyarországon, szeretek Szegeden, mert békés az élet, s úgy-ahogy stabil a helyzet. Ennek ellenére szeretek hazajárni, „kinyitom” a tüdőmet, de néhány nap múlva már mennék vissza.
• A feleséged hogy tekint ezekre a dolgokra?
– Itt nincs túl sok dilemma: ahol kenyeret kereshetünk, ott leszünk. Egyelőre jó, a családom elviseli, hogy sokat vagyok távol otthonról, de a mi edzői sorsunk már csak ilyen. Sok tréner elvált emiatt, de én nem engedem meg, hogy szétváljon a család.
• Miért mondtál fel tavaly egy pillanatban?
– Egyszerűen nem viselhettem el, hogy a játékosok a fontos meccseken olyan kezdő hibákat vétsenek. A játékosok azonban ezek után elmentek a klubelnökhöz, s kérték, hogy továbbra is én vezessem őket. A bajnokság végére aztán kiválóan játszottak, noha a kupára megint visszaestünk. Idén kevesebb a pénz, néhány játékos elment, de férfiasan fogunk küzdeni.
• Mi az edzői filozófiád?
– Munka, munka, munka. Én a Metaloplastikában nőttem fel, s ezt magammal hoztam. Ha a játékosnál ehhez még a tehetség is párosul, akkor nagyon jó. A védelemre nagy hangsúlyt fektetek, innen indul minden ki, a támadás csak felépítmény. Tisztelem én azokat, akik a támadó stílust erőltetik, de úgy gondolom, azoknak a csapatoknak, amelyeknek nincs pénzük kivételes képességű játékosokat leigazolni, a francia modellt kell követniük.
• Véleményed szerint akkor nem az óriási termetű játékosoké a jövő, hanem a mozgékonyaké, mint amilyenek a franciák és a norvégok a lányoknál?
– A nagy játékosok lassúak, lomhák. A franciák mind atléta termetűek, egy gramm háj nélkül. Szélsőik villámgyorsak, agresszívak és hihetetlen képességekkel rendelkeznek, beleértve a koordinációt is. Fontos a jó kapus is.
• A Metaloplastika jól végzett a szerbiai bajnokságban. Miket hallasz otthonról?
– Nagyon kevés pénzük van, de jó szakvezetésük. Ott van a klub körül Mile Isaković is, s nagyon lelkes a gárda, ezenkívül igen jó a kézisulijuk, csakúgy mint Nišben, Nagybecskereken, Palánkán és Kátyon. Most egy újabb jó nemzedék nőtt fel gomba módra, s e téren nem kell aggódni. A gond a pénz körül van.
• A vb-n a fiúk a legjobbakkal is felvették a versenyt. Te hogy látod a jövőt?
– Sajnos elég kevés meccset láttam a vb-n, de láttam részleteket a szerbek játékából. Ennek alapján azt mondhatom, hogy a szerbiai egy igen érdekes csapat, érdekes játékosokkal. Egy kis módosítással a védelemben, néhány kiváló játékos – Lapčević, Šarić, Dragičević – visszacsalogatásával igen komoly játékerőt képviselnének.
