Egyre távolibb, és mind hihetetlenebbül hangzik, hogy mindössze bő két és fél évtizeddel ezelőtt az akkor még Jugoszlávia néven futott Szerbia kiemelkedő világhatalomnak számított a csapatsportokban. A szerb kosárlabdának, kézilabdának, vízilabdának és röplabdának vitathatatlanul helye volt a legszűkebb élmezőnyben, egyedül a labdarúgás nem érte el a magaslatokat, mégsem nevezhető rossz eredménynek az 1990-es vb-negyeddöntő – vereség büntetőkkel Argentína ellen – és az 1998-as vb-nyolcaddöntő – Peđa Mijatović a felső lécnek lőtte a második félidőben az esetleg sorsdöntő tizenegyest Hollandia ellen –, és bőven ellensúlyozta az amerikai és az olasz kézilabda, a brazil vízilabda stb. akkori, a maihoz képest alacsonyabb színvonalát.
A dolgok már az új évszázad első éveiben gyökeresen megváltoztak. A szerb foci és kézilabda hanyatló irányzatot vett, a kosárlabda-, a vízilabda- és a röplabda-válogatott szintén egyre hullámzóbb teljesítményt nyújtott. A trófeák számának összképe a XX. század utolsó és a XXI. század első két évtizedében – hála a pólósok 25 (4, 11, 10) érmének – még egészen jól mutat, viszont a 2020-as évek mérlege a négy csapat esetében már csak négy dobogós helyezés.
A fenti értékelés számai csak a férfiválogatottakra vonatkoznak, a női csapatok sikerlistája sokkal szerényebb, bár kézilabdában, kosárlabdában és főleg röplabdában voltak sikerek.
A legnagyobb visszaesést az idei nyár szolgáltatta, minden csapat ugyanis jóval a sokévi hagyományoknak megfelelő szint alatt teljesített. Kezdődött a női kosárlabda-Eb-vel, amikor a 2015-ben és 2021-ben címet nyert Szerbia a csoportban mindhárom meccsén (Olaszország, Litvánia, Szlovénia ellen) nagyarányú vereséget szenvedett, és a 16 gárda között 13. lett. A vízilabda-vb-n az olimpiai bajnok Szerbia az elődöntőig még jól teljesített. A csoport még szerény eredményei után a kiesési szakaszban Japánnak és az USA-nak nem volt esélye, majd jött a Magyarország elleni vereség büntetőkkel, a bronzért pedig a görögök elleni 0:6-os második negyed teljesen kiábrándító volt. A női röplabda-vb-n Tijana Bošković sérülése vetette vissza a csapatot, és rámutatott arra, hogy nincs is komoly válogatott, csak egy klasszis, aki nélkül a csapat igencsak középszerű.
A férfi kosárlabda-Eb külön mese. Itthon egy euforikus, a realitást mellőző médiakampány vezette be, amely az aranyérmet előre megnyertnek könyvelte el. Indult négy győzelemmel – kettő fölényes, kettő váratlanul szoros –, majd jött a törökök elleni kudarc. Ez a vereség annyira szétrombolta a gárda addig még olyan-amilyen egységét, hogy a nyolcaddöntőben kaotikusan erőlködő, de alapjában véve szétvert alakulat benyomását keltette, amely szégyenszemre a finnekkel sem bírt el.
A végére maradt a labdarúgó-válogatott hazai 0:5-ös leégése az angolok ellen, és a férfi röplabda-vb, amelyen már a csehek elleni 0:3-as rajtmeccs megmutatta, hogy ott sincs helye a túlzott derűlátásnak.
