Sascha Zverev, Danyiil Medvegyev, Sztefanosz Cicipasz, Taylor Fritz, Andrej Rubljov, Nick Kyrgios, Frances Tiafoe, Casper Ruud, Alex de Minaur, Tommy Paul, Karen Hacsanov, Denis Shapovalov, Matteo Berrettini, Hubert Hurkacz, Alekszandr Bublik, Benjamin Bonzi, Borna Ćorić, Cristian Garin, Thanasi Kokkinakis, Hjeon Csung, Kyle Edmund…
Az ATP-lista első 500 teniszezője közül válogattam ki ezeket a neveket, amelyek a tenisz kedvelőinek túlnyomó többsége számára kimondottan jól hangzanak. Olyan játékosok ők, akik a világ legismertebb arénáiban is sikerrel tudtak szerepelni. Csakhogy…
Amikor a múlt évtized elején és derekán nyilvánvalóvá vált, hogy az a korosztály, amelynek a bolgár Grigor Dimitrov és a kanadai Miloš Raonić voltak az „élharcosai”, nem lesz képes a minden idők legjobbjának nevezett, Roger Federer, Rafael Nadal és Novak Đoković alkotta triót nemcsak letaszítani a trónról, hanem igazán még a további Grand Slam-bajnok négyes, Andy Murray, Stan Wawrinka, Juan Martín del Potro és Marin Čilić nyomdokaiba lépni sem, bele kellett törődni, hogy egy egészen új nemzedékre lesz szükség, amely majd átírja a tenisz nagykönyvét. A 2010-es évek második felében meg is jelent a reményteljes társaság, amely legjobbjainak nevét a bevezető bekezdésben olvasni. Ugyanazok a szakértők, akik korábban biztosak voltak benne, hogy a Bébi Federernek becézett Dimitrov sokszoros GS-bajnok lesz, most azt állították, hogy amit a bolgár és a vele egykorúak elmulasztottak, vagy amire inkább nem is voltak hivatottak, majd Zverev, Medvegyev, Cicipasz, esetleg még egy-két társuk a felsoroltak közül, legrosszabb esetben a „mennyiség adja majd a minőséget” alapon, bőségesen pótolják.
Óriási tévedés lett az is. A nagy trió és négy neves társuk – hogy csak a legfontosabb címeket említsük, mert lehetne sok mást is – együttesen 74 nagy serleget hódított el, és összesen 988 héten át vezette a ranglistát, ami 19 és fél évet jelent, míg Grigorék egyetlen GS-trófeát sem vettek át, és a ranglistán egyetlen hétig sem voltak éllovasok. A még újabb és még tehetségesebbnek tartott generáció összességében ugyan sokkal jobbnak bizonyult, de az orosz Medvegyev révén csak egy nagy serleget szereztek, és általa mindössze 16 hétnyi trónfoglalást jegyeztek. Az igaz, hogy egyik-másik folyamatosan ott van a rangos tornák zárószakaszában, ám még a legalább 10-10 nagy serlegre taksált Zverev és Cicipasz is, különösen az utóbbi időben, önmaguk elhalványult árnyéka.
Csakis azért tudnak még az élvonalban maradni, mert Novak kivételével az öregek már visszavonultak, a még fiatalabb korosztály pedig csak kéttagú. De ez a kettő, Jannik Sinner és Carlos Alcaraz is elég, hogy Zverevéknek a jövőt illetően ne lehessen semmilyen reményük. Ha valaki mégis azt hitte, hogy az idei US Open esetleg fordulópont lehet, azt Medvegyev az első, Cicipasz a második, Zverev pedig a harmadik fordulóban elszenvedett vereséggel cáfolta.
