Az lenne az igazi média, amelynek dolgozója tudná, hogy kit, hol, hogyan, mikor és miért kell kérdezni az időszerű témával kapcsolatban, a megkérdezett közérthetően válaszolna, amit azután hír formájában tárgyilagosan közölnének. Esetleges további, bővebb feldolgozása pedig rátermett újságírók által készített más műfajok feladata volna.
Sajnos, ami e rovatban többször is megemlítésre került, a mai sajtó többségében tudatlanság uralkodik, mintha az lenne a követelmény. Ha az újságíró és a szerkesztő rátermettek volnának, az írások készülésekor és sajtóba engedésekor elegendő lenne feltenni maguknak a kérdést: értem én ezt a témát? Mert könnyű rájönni, hogy nem értik, csak szó szerint írják le a nyilatkozó mondanivalóját, vagy pedig lefordítják a közösségi oldalak tartalmát.
Persze, ezekből korábban is volt a médiában. Olyanokat foglalkoztattak, akik például az anyanyelvükön kívül másikat nem beszéltek, és nemcsak sajnálatos, hanem kimondottan mókás esetek is történtek. Egyik, amikor egy európai nagyvárosban a versenytérről éppen a szálloda felé igyekeztünk, amelyet a kollégám a segítségem nélkül aligha talált volna meg, mert a metróállomáson elbámészkodott, és nem szállt fel velem együtt. Rátelefonáltam, hogy jöjjön a következővel, én meg, mivel akkor még dohányoztam, az utcán majd megvárom. Noha szerelvény indult minden 3-4 percben, az illető negyedóra után sem jött. Végül telefonált, hogy mitévő legyen, mert a peronról, mivel nem érti a feliratokat, nem tud feljönni az utcára. Őszintén meglepődött, amikor mondtam neki, hogy nézzen körül, lépjen a legközelebbi felfelé közlekedő mozgólépcsőre, és gyorsan kint lesz a nyitottban. A legérdekesebb, hogy egy másik újságíró, amikor elmeséltem neki az esetet, megkérdezte, hogy jutott eszembe a mozgólépcsős tanács, mintha más megoldás, kivéve ha ott szeretnéd megvárni a nyugdíjat, egyáltalán lehetséges lenne.
A múlt héten, a Roland Garros sorsolása után a fővárosi média és az azok portáljain kommentárokat író olvasók ismételten bemutatták, hogy semmit sem értenek a teniszhez, és arról az az összes mondanivalójuk, hogy Novak Đoković a világ legjobbja, akit az eredményei, vallása és nemzetisége miatt az egész Nyugat ki nem áll. Kórusban harsogták ugyanis, hogy Novak borzasztó, valószínűleg beállított sorsolást kapott, mert hihetetlen, hogy a negyed- és az elődöntőben, végül a döntőben a ranglista első három helyezettjével kerül össze.
Aki ért hozzá, és még egy csöppnyi esze is van, egyből tudhatja, hogy akárcsak a mozgólépcső esetében, más lehetőség nem létezik. Novak 6. a ranglistán, ezért a negyeddöntőben kötelezően az első négy egyikének ágára sorsolják. Az lett volna a balszerencse, ha már akkor az elsőt vagy másodikat kapja, amire 50 százalék esélye volt, de ő kedvezőbb változatként a hármast kapta. A 6. kiemeltet az elődöntőre az elsővel vagy a másodikkal párosítják, és Novak nem a címvédő Alcarazt kapta, tehát elvben ekkor is jobban járt.
