Mivel Magyarországon, pontosabban Budapesten a múltban két-két alkalommal rendeztek szabadtéri atlétikai Európa-bajnokságot, fedett pályás Eb-t és vb-t is, elérkezettnek látszott az ideje, hogy megrendezzék a sportág szabadtéri vb-jét, amely az egyéni sportok legnagyobb fajsúllyal bíró rendezvénye. Ennek megfelelően komoly rendezési feladatokkal jár, s nemegyszer hangzott el komolytalannak nem nevezhető emberek szájából, hogy aki atlétikai vb-t nem képes megrendezni, az ne is remélje, hogy olimpiai játékok házigazdája lehet.
A fenti állítás nem kis túlzás, hisz a rendezés igényei alapján a két versenyt azért nem lehet összevetni, és csak azért álljon itt, mert Budapest egyik örök és egyre kevésbé megvalósítható álma a nyári olimpiai játékok megrendezése. Az atlétikai vb rendezői közül olimpiát nem tartottak még Sevillában, Göteborgban, Edmontonban, Oszakában, Dohában és Eugene-ban sem, és a közeljövőben nem is tartanak, hacsak Katar fővárosa nem lát benne fantáziát, mert anyagi fedezet valószínűleg lenne rá. A legfurcsább rendező Eugene volt. Hivatalosan a bajnokság Oregon állam szervezésében folyt, atlétikai versenyek rendezési tapasztalatával azonban Eugene-nal kevesen vehetik fel a versenyt, hisz ott tartják meg már jó ideje az USA olimpiai és vb-válogatóját, ami nem kisebb feladat, mint maga a vb.
Budapesten a vb idején is időről időre elhangzott az olimpiai rendezés, ami Magyarország és az ottani sportvezetők és választópolgárok belügye, és a komoly hozzáértés ellenére sem illene abba beleavatkoznom. Maradjunk abban, hogy a magyar főváros egy szép és új stadionban nagyszerű bajnokságot rendezett. Azt azért nem mondanánk, hogy hibátlant, de ilyen egyetlen másik sem volt, kivéve talán az 1997-es athénit meg az említett tavalyi eugene-it, mert e kettőről soha nem hallottam és olvastam egyetlen elmarasztaló szót sem, 25 évvel ezelőtt ráadásul az athéniról a helyszínen bizonyosodhattam meg.
Budapestről tudósítottam szabadtéri és fedett Eb-ről, valamint fedett pályás vb-ről is, és az élményt az emberi tényező mindhárom esetben el tudta rontani. Nem volt az egyik sem kardinális és az összképet teljesen leromboló hiba, a bosszússág keserű szájízét azonban magával vonta.
Nem tudom, idén hogyan nézett ki a helyszínen, amit pedig hallottam, nem vehetem át saját állításként. Egyedül a tv-közvetítés, egészen pontosan a vb-ről továbbított kép és annak feliratozása tudott néhány esetben kiborítani. Ha nincs a sokéves atlétikai tapasztalom, amivel kellemes délelőttöket és estéket rendeztem magamnak, több esetben is fogalmam sem lett volna, hogy mi is történik igazán, annyira pedig már nem vagyok naiv, hogy a SZRT vagy az Eurosport riporterére bízzam magam, mert azok tudtak volna csak felidegesíteni, amiért eleve némára állítottam a készüléket. A magyar és a horvát közvetítést Újvidéken a sugárzás jogi korlátai miatt nem nézhettem…
