Ungvári tudósítónktól
Mindkét társházigazda ország válogatottja búcsút intett a labdarúgó-kontinenstornának. A rendezők attól tartanak, emiatt jelentősen csökkenhet Lengyelországban és Ukrajnában az érdeklődés. Ukrajnában szinte nincs olyan ember, aki az angolok elleni vereségért ne a meccs magyar játékvezetőjét okolná…
Még amikor kiderült, hogy Kassai Viktor fújja a sípot a sorsdöntő ukrán–angolon, baráti körben éppen arról beszéltünk, csak nehogy rajta menjen el a házigazdák továbbjutása, mert akkor bizony még mi, kárpátaljai magyarok is célponttá lehetünk. Megérzésünk sajnos beigazolódott. Roppant nagyot hibázott Kassai, a legjobb magyar játékvezető. A meccset egyik kollégámmal az ungvári szurkolói zónában néztem végig. S bizony a bíró hibája után csak úgy repkedtek a szitkok a sípmesterre, ezzel együtt pedig a magyarok felé. Kollégám csendesen meg is jegyezte, talán ukránul kellene folytatnunk egymás között a tereferét, különben még nekünk is bajunk származhat az egészből. Mi szerencsére épp bőrrel megúsztuk, az ukránok már nem…
Egyébiránt kifejezetten nagy volt a felhajtás a találkozó előtt. Munkában, boltban, az utcán, buszon, kávézók teraszain, aki élt és mozgott, csak a kedd esti meccsről beszélt. Az autósok kitűzték járműveikre az ukrán nemzetiszín zászlót, úgy furikáztak egész nap. Az ország készen állt az éjszakába nyúló euforikus ünneplésre. Ám, a bíró hibája miatt is, ez elmaradt. A bús szurkolók pedig azonmód találtak bűnbakot. Mondjuk, nem volt nehéz dolguk. A szerdán megjelenő itteni lapok kivétel nélkül azt hozták címlapjaikon, hogy a meg nem adott góllal elvették a továbbjutást a csapattól, merthogy abban biztosak, ha azt megadják, minden másképp alakult volna. Ezt már sosem tudjuk meg…
A kárpátaljai hírportálokon is a meccs kommentálása vitte tegnap a prímet. S bizony mi, magyarok is emlegetve vagyunk jócskán. Mondanom sem kell, nem éppen pozitív kontextusban. Nem kell túl nagy fantázia ahhoz, hogy kitalálják, mit is kezdenének Kassai nemzettársaival, vagy merre is küldenének bennünket nyaralni…
A hazai válogatott két emblematikus figurája, Oleg Blohin kapitány és Andrij Sevcsenko is legelőször a bíróknak esett neki. Akadt egy zsurnaliszta, aki szóvá tette, talán a válogatott játékosai azért többet is tehettek volna a sikerért, mire a szövetségi kapitány azt felelte, ha baja van a csapattal vagy éppen vele, azt megbeszélhetik a sajtótájékoztató után, mint férfi a férfival. A hatalmas játékvezetői hiba egy szempontból azért jól jött a kapitánynak és fiainak, így legalább kevesebb szó esik a csapat produktumáról, mindenki jól lefoglalja magát Kassaiék és az UEFA szapulásával.
A kiesés ellenben a regnáló hatalomnak nem játszik a kezére. Nem titkoltan ők arra játszottak, hogy egy sikeres Eb-szereplés hatására könnyebb dolguk lesz az őszi parlamenti választásokon, sőt az ellenzék még azt is el tudta képzelni, hogy Janukovicsék előre hozzák a voksolást, ám a kiesés után mindez okafogyottá vált.
Az Eb persze tovább tart, de már az ukránok és a lengyelek nélkül. A hazai Eb-láz csillapodni fog, még mielőtt a tetőfokára hágott volna.
