Az elmúlt néhány héten részleteket közöltünk a zentai Szegedinszki Igor szakdiplomájából, amelyet 2005-ben védett meg a budapesti Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karán. Igor jelenleg a Zentai Sportszövetség titkára, s az elmélet után a gyakorlatról is megkérdeztük.
– A begyűjtött adatok szerint Zentán 1543 általános iskolás gyermek tanul, továbbá 144 jár speciális tagozatra. A sportklubok legutóbbi adatai szerint a városban 1266 regisztrált sportoló van, s ebből 325 az általános iskolás. Véleményem szerint az adatok valamelyest eltúlzottak, így a legjobb szándékkal is azt mondhatjuk, hogy mintegy 250 általános iskolás magyar gyerek sportol Zentán.
• Szakdolgozatodban 2004–2005-ös adatokat dolgoztál fel. Azóta már elmúlt 5 év. Véleményed szerint változott-e valami?
– Azóta lényegesen nem. Ám arra élénken emlékszem, amikor én voltam általános iskolás, és azóta viszont lényegesen rosszabb lett a helyzet, hiszen akkortájt lényegesen több gyerek volt a klubokban. Én atletizáltam, s emlékszem, amikor versenyre mentünk, egy 50 személyes busz sem volt elég. Most nagyjából egy kombi viszi őket.
• Mi lehet ennek az oka?
– Tanítottam iskolában is, így azt látom, hogy megváltozott a gyerekek motivációja. Régebben örültünk, ha edzhettünk, és nem volt annyi olyan tényező, ami elvonja a gyerekeket a sportolástól. Itt elsősorban a virtuális világra, a számítógépre gondolok. Manapság még egy olyan fiatalt, aki az országban a legjobbak között van, még őt sem motiválja a siker eléggé ahhoz, hogy folytassa a sportolást. Talán a média szerepe, hatása is fontos.
• Gondolom, hogy a pedagógusok szerepe sem elhanyagolható. Régebben szinte elképzelhetetlen volt, hogy az egészséges gyerekeket a tornatanár ne irányította volna egy sportág irányába.
– A tanári ténykedésem során vagy 30 gyereket irányítottam az atlétika felé. Sajnos a kollégáimnál ezt nem tapasztaltam. Nagy gond az, hogy a testnevelő tanárok nem foglalkoznak külön egy-egy sportággal, s nem igyekeznek külön szakedzői diplomát szerezni. Igazából így tudnánk fejleszteni a sportot, segíteni a sportklubokat.
• Több klub panaszkodik, hogy lasszóval fogdossák össze az utánpótlást. Ez a probléma különösen a csapatsportágakat érinti. Hogy lehetne szorosabbra fűzni a sportklubok és az iskolák együttműködését?
– A tanárokat kellene motiválni, hogy bekapcsolódjanak az edzői munkába. Mert a kezdőket egy darabig biztosan el tudnák vezetni, később pedig más edző vehetné át a feladatot.
• Zenta mindig is specifikus kisváros volt. Még ha túlzottnak is tartjuk a klubok által leadott adatokat, mégis elmondhatjuk, hogy a zentaiak szeretnek sportolni. Hagyomány, vagy néhány megszállott?
– Mindkettő. Zentán több klub világraszóló sikereket ért el, s ezért sok olyan szülő van, akik egykor maguk is részesei voltak e sikereknek. Ők úgy próbálják nevelni a csemetéiket, hogy ők is sportoljanak, de vannak igenis megszállott edzők, sportbolondok, akik önfeláldozóan dolgoznak már évtizedek óta.
• E szövegkörnyezetben sem kerülhető meg a sportcsarnok ügye. Véleményed szerint mennyire növelné meg a sportoló gyerekek számát egy ilyen létesítmény?
– Szerintem látványosan, főleg a csapatsportágak, a kosárlabda, a kézilabda és a röplabda esetében. Végső ideje, hogy ezek az egyesületek méltó helyet kapjanak és napi edzéstevékenységet tudjanak folytatni.
• Mitől függhet az, hogy a magyar vagy a szerb gyerek melyik sportágat választja?
– Sok múlik azon is, hogy egy-egy országban melyik a sikersportág. Nálunk most a labdarúgás, a kosárlabda és a tenisz a legmenőbb, így a szerb gyerekek ezeket választják. A magyar kölykök meg inkább azokat, amelyek Magyarországon sikeresek, így nem véletlen, hogy Zentán ilyen népszerű a birkózás, az asztalitenisz és a vízilabda is. Itt van az előbb említett média nagy szerepe, hatása.
• Sportbizottság a Magyar Nemzeti Tanácsban…
– Szerintem igenis lenne létjogosultsága, hiszen az egyetemes kultúra szerves része a sportkultúra is. Vannak igen tehetséges magyar ajkú versenyzőink, akik kénytelenek elhagyni anyaegyesületeiket, hiszen másutt jobb feltételeket biztosítanak nekik. Ha valamilyen segítségben részesülnének, talán itt tudnánk tartani őket, s nem mások büszkélkedhetnének sikereikkel.
• Az említett tendencia mellett véleményed szerint mi lesz 10-20 év múlva?
– Ez nagymértékben attól függ, hogy az edzőknek, a testnevelő tanároknak milyen lesz az utánpótlása a közeljövőben. Én azt látom, hogy utánam még négy zentai iratkozott be a budapesti TF-re, s közülük már ketten végeztek is. Elkezdtek edzősködni, így remélem, hogy szűkebb környezetünkben nem lesz szakemberhiány. Ezt azonban anyagilag is kellene támogatni. Nehéz helyzetben vannak a klubok is, s ha nem tudják a szakképzett edzőket segíteni, azok másfelé néznek, mert nekik is meg kell élniük valamiből. Ami a gyerekeket illeti, nem vagyok túl derűlátó. Már csak azért sem, mert a szülők látásmódján is jócskán van csiszolnivaló. Nem lehet számon kérni a tornatanártól azt, miért próbálta meg a kislánnyal megcsináltatni a bukfencet, s veréssel fenyegetni őt, mert a csemete fél évig még tornafelszerelést sem hajlandó hozni az órára, ott semmit sem akar csinálni, s ezért nem jó a jegye.
