A Matadornak, azaz Carlos Sainznak végre sikerült (Fotó: Beta/AP)
A vasárnapi díjátadó ceremóniával hivatalosan is véget ért a 31. Dakar-rali. Hogy mennyire kemény volt az idei verseny, azt ékesen bizonyítja az a tény, hogy mindössze 88 motorosnak, 57 autósnak, 28 kamionosnak és 14 quadosnak sikerült teljesíteni a mintegy 9000 kilométert. Nagy örömünkre ebbe a sorba tartozik a szabadkai Saghmeister Gábor is, aki kettőből két ralit teljesített eddig. Gábor csak holnap érkezik haza, de minden bizonnyal neki is az lesz a véleménye, hogy az idei Dakar keményebb volt a tavalyinál, bár első pillantásra ugyanazokon a szakaszokon hajtottak, mint tavaly.
Gábor a végső összesítésben az 59. lett. Ezen eredményt azonban annak a tükrében kell szemlélni, hogy a 38 éves versenyző ezúttal is amatőr módjára, tehát különösebb háttértámogatás nélkül száguldott végig Dél-Amerikán, tehát esetében méltányolni kell, hogy egyáltalán célba ért. A motorosoknál egyébként Cyril Després három évet várt a harmadik győzelmére, s diadala még úgy is teljesen megérdemelt, hogy legnagyobb vetélytársát, a címvédő Marc Comát egy nem engedélyezett gumicseréért keményen megbüntettek. Després ülte meg ugyanis a legbetyárosabban a KTM-monstrumot, s olyan szakaszokon is remekelt, ahol egyébként a kisebb Yamaha vagy Aprilia előnyben volt.
Az autóknál a Volkswagen teljes diadalával zártak. Az, hogy végig kiélezett csata folyt még csapaton belül is, a jó pilótáknak, Carlos Sainznak és Nasszer Al-Attiyahnak, valamint Mark Millernek köszönhető, de oroszlánrésze van ebben a csapatfőnöknek, Kris Nissennek is, aki nemes egyszerűséggel engedte versenyzőinek, hogy nyüstöljék egymást. Számára csak a győzelem volt a fontos, s ezt a tervet jóval túlteljesítették. Kiderült, hogy a Mitsubishi kiszállásával nem maradt méltó ellenfele a wolfsburgi csapatnak, bár a BMW idén (is) bebizonyította, hogy Stéphane Peterhansellel az élen jövőre komolyan kell számolni vele, annál is inkább, mert a flúgos futam visszatér Afrikába, s azt a terepet senki sem ismeri jobban Mr.Dakarnál.
A legcsodálatosabb idei produkció Vlagyimir Csagin nevéhez fűződik. A csak Cárként becézett orosz hatodik győzelmével beérte a cseh Karel Lopraist a kamionosok kategóriájában, szakaszgyőzelmek tekintetében pedig immár valóban egyeduralkodó. Csagin azonban nem egyedül érte mindezt el. Tudni kell a Kamaz-csapatról, hogy idén 40 tagot számlált, s a masszőrtől kezdve a manikűrösig minden a fenekük alá volt téve a legjobbaknak. Oda jutottunk tehát, hogy egy orosz csapat messze lepipál mindenkit! Hiába a nagy nevek, a Mercedes, a Ginaf, az Iveco és a Liaz, a strapát az orosz sztyeppékre és a szibériai tajgákra tervezett monstrum bírja a legjobban, s végül fényévekre elhagyott mindenkit. Mivel Csagin csupán 40 éves, mérget vehetünk rá, hogy még hosszú-hosszú ideig róla szól a fáma, s nagyon valószínű, hogy néhány év múlva minden rekordot ő tart majd a Dakarral kapcsolatosan.
Végül essen néhány szó a quadosokról is, főleg azért, mert hazai, azaz argentin kettős győzelem született a Petronelli fivérek jóvoltából. A szurkolók nyomása főleg Marcosra nehezedett, hiszen ő 2009-ben ezüstérmes lett, de a fiatalabb Petronelli jól bírta a gyűrődést, s bátyjával, Alejandróval végül meghozták az argentinok első Dakar-győzelmét. Sikerükhöz csak gratulálni lehet, hiszen Marcos négy, Alejandro pedig két szakaszon nyert úgy, hogy a biztos győzelem tudatában az utolsó etapokon már átengedték a többieknek az elsőséget.
Mi várható jövőre? Afrika. A maga szépségével, rejtelmeivel és kiszámíthatatlanságával. Azt nem lehet előre látni, hogy a terrorizmus veszélyei milyen útvonalat rajzolnak majd ki a 32. Dakar-rali részére, de azt már biztosan lehet tudni, hogy egy darabig elköszönünk Dél-Amerikától. Nem azért, mert az ottani nép nem lenne barátságos (sőt!), nem azért, mert az Atacama kevésbé veszélyes, mint a Szahara, s azért sem, mert mondjuk rá Buenos Airesnek kevés köze van Dakarhoz, hanem abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy a mezőnynek anyagilag igen megterhelő az amerikai kontinensen versengeni. Magyarul, Afrika olcsóbb, nem kell óceánjárókkal odacipelni a járműveket, s nem kell egy kisebb vagyont odafizetni a repülőjegyekért. Ilyen luxusra immár csak keveseknek van rávalójuk, s hát a Dakar-rali eredetileg nem arról szól, hogy kinek van több a zsebében.
Mindezekért, köszönjük, Argentína és Chile, s újra üdvözlünk, Afrika!
