A The Sun angol bulvárlap szerdai számában interjút közölt Didier Drogbával és az elefántcsontparti labdarúgó édesanyjával, Clotilde asszonnyal. Az ügy annyira érint bennünket, hogy jugoszláv vonatkozása is van, nevezetesen, Didier-t kiskorában Titónak becézte az anyja. Lássuk kivonatosan, vajon a világ egyik legjobb labdarúgójának mi köze van az egykori államfőhöz.
„Amikor terhes voltam, akkor volt Jugoszláviában az a tábornok, Tito marsall. Csodáltuk a képességeit, főleg az elhivatottságát, a harci szellemét és a bátorságát, ezért a fiunkat Titónak becéztük.”
Talán pont a beceneve eredményezte a kis Drogba állhatatosságát, amikor rosszul ment a soruk. Clotilde asszony így vall ezekről az időkről: „Didier 11 éves volt, amikor válságos volt a helyzet Elefántcsontparton. Fiunkat ezért a franciaországi nagybácsijához, Gobához küldtük. Ezt követően két évig nem láttuk a fiút, s amikor újra találkoztunk, megdöbbenéssel vettük tudomásul, hogy Didier az iskola helyett csak focizott, ezért évet kellett ismételnie. Mi gyorsan cselekedtünk, egy évre el is tiltottuk a labdarúgástól, és ahhoz csak akkor térhetett vissza, amikor már jók voltak az osztályzatai.”
Drogba az igazi áttörést 25 éves korában érte el, amikor 24 millió fontért a Marseille-ből a Chelsea-be igazolt. Ekkor már igazi sztár volt a hazájában, s a 2006-os világbajnokság előtt intézte honfitársaihoz az azóta már híressé vált szavakat, amelyek ugyan nem szüntették be az ottani polgárháborút, de sokan elgondolkodtak rajta: „Elefántcsontpartiak a föld minden részéből: együtt tudunk élni, ha együtt tudunk játszani. Mi vagyunk talán az egyetlen olyan afrikai nemzet, amely a föld minden gazdagságával rendelkezik. Tegyétek tehát le a fegyvert, mert nem szabad háborúskodnunk.” Ezekre az intelmekre Drogba így emlékezik vissza: „A beszédem szövege nem volt leírva, hanem rögtönöztem. Manapság már más a helyzet Elefántcsontparton, s valóban különleges érzés hazalátogatni. Ez viszont nem olyan egyszerű a számomra. Körülrajongnak az emberek, amit az elején nehéz volt elfogadnom, de most már megértem az emberek reakcióját.”
Sokan azt is felvetették, hogy – beceneve névadójához hasonlóan – ő is jelöltesse magát köztársasági elnöknek. Habár minden bizonnyal utcahosszal nyerne, Drogbának esze ágában sincs politikával foglalkozni: „Nem, nem akarok elnök lenni. Boldog vagyok így is, hiszen lehetőségem van arra, hogy meghallgassanak az emberek. Szeretem a semlegességet.”
S végül néhány mondat a fociról: „Elvesztettem már a BL-döntőt Moszkvában, a Marseille-jel az UEFA-kupa döntőjét, és a nemzeti válogatottal az Afrikai Nemzetek Kupáját. Remélem azonban, hogy nem én hozok szerencsétlenséget a csapataimra. Korom ellenére még kitűnően érzem magam, és éhes vagyok a sikerre. Karrieremet egyébként sok mindenben segítette José Mourinho, a Chelsea egykori mestere, aki minden pillanatban kiállt mellettem. Mourinho taktikailag is kiváló, de a lélektani dolgokban a legerősebb. Ő pontosan tudja, miként kell hatni egy-egy játékosra. Az ő edzősködése alatt sokat fejlődtem, s akkortájt kész voltam eltörni a lábam érte” – emlékezett vissza többek között Didier Drogba.
