Újra felszállt a por a törökfalusi sportpályákon. Idén ötödik alkalommal rendezték meg a sportnapot, amelyen ezúttal pénzdíjas foci- és kosárlabdatorna volt. A fiatalemberek szaladgáltak a labda után vagy pufogtatták, a nagylányok felvették a legmenőbb cuccaikat és élénken figyelték a másik nem délcegebb tagjait, a gyerekek visongva futkároztak, az öregebbek pedig a sátor alatt elhelyezett padokon foglaltak helyet, s kortyolgatták a hideg sört, időnként pedig be-beszóltak a bírónak. Igazi hétvégi falusi idill – mondhatnánk, s nem is járunk messze az igazságtól, mert a sárguló kukoricatáblák mellett valódi kikapcsolódásban volt annak része, aki kiment az eseményre. A küzdelmek szerencsére nem voltak ilyen meghittek, hanem ádáz csata folyt két kisebbített focipályán és a palánk alatti betonon. Kemény összecsapások, néha durva szabálytalanságok is jellemezték a meccseket, de ennél nagyobb gond nem akadt, így hát arra kellett csak vigyázni, hogy legyen elég levegő és sör.
A sportnap főszervezője ezúttal is Komlós Andor volt, aki egyik pályáról a másikra szaladgált, mert mindkét sportágban érdekelt volt, és nyilván azt a fogadást is megnyerte, amelyet néhány haverjával kötött hónapokkal ezelőtt, ami arról szólt, a sportnapig ki fogy le többet:
– Nekem kb. 15 kilót sikerült leadnom, ezzel nyilván el is viszem a pálmát, azaz a láda sört, mert többen is azt kérték, hogy csak a versenyek után, publikum nélkül méretkezzünk, és van olyan is, aki nem akar felállni a mázsára...
• A tavalyihoz képest elégedett vagy-e az idei rendezvénnyel, mennyire szólt közbe az időjárás?
– Reggel borongósan, majd esővel indult a nap, és bizony elgondolkodtunk azon, megtartsuk-e az egészet. Végül úgy döntöttünk, hogy nekivágunk, és nem is bántuk meg, mert csak jobb volt ilyen időben játszani, mint 40 fokban. Tavaly 13 csapat volt, most 11 jött össze. Több gárda azért mondta le a részvételt, mert iskolanap volt szombaton, s nem engedték el őket onnét. Idén csak foci és kosárlabda, tehát az előző évek közkedveltebb sportágai voltak, mert a szervezésből is kevesebben vették ki a részüket. Így visszagondolva, az elsőt volt a legnehezebb megszervezni, de az volt a legszínvonalasabb is. Ahhoz képest most már rutinból megcsináltuk.
• Segített-e az adai önkormányzat vagy saját erőből szerveztétek meg?
– Ezt a rendezvény konkrétan saját erőből hoztuk össze, de az önkormányzat előtte nagyon sokat segített az sportklub épülete, az öltözők és az illemhelyek felépítése terén.
• Mit lehetett tanulni az eddigi sportnapokból, mit terveztek a jövőre?
– Minden évben a torna után megkérdezzük a játékosokat, mi az, amit jónak láttak, s mi az, amit hiányoltak. A tavalyi tornákon a bírókra volt panasz, így az idén úgy döntöttünk, hogy hivatásos játékvezetőket foglalkoztatunk.
• Látsz-e reményt arra, hogy ezekből a sportnapokból egykor majd egy csapat is alakul Törökfaluban, amely versenyen, ligában is szerepelne?
– Érdeklődés van iránta, de nagy gond a finanszírozás. Ami most újdonság, hogy elkezdtük építeni a kézilabdapályát, s ha készen lesz, ígéretet kaptunk Adáról, hogy az ottani utánpótlásedzők kijárnak a faluba edzéseket tartani, és elviszik őket másfelé meccsekre is.
Eredmények
Labdarúgás, elődöntők: Adai önkormányzat–Mačar (Törökfalu) 1:0, Slavija (Zentagunaras)–G17 Plusz (Ada) 0:0, büntetőkkel 4:3. A 3. helyért: Mačar–G17 Plusz 0:0, büntetőkkel 2:1. Döntő: Slavija–Adai önkormányzat 1:0.
Kosárlabda, elődöntő: Dorgó (Topolya)–Vipar (Törökfalu) 21:14, Copacabana (Mohol)–Csantavér 21:8. Döntő: Copacabana–Dorgó 21:12.
