Magyarkanizsán birkózótábort rendeztek a múlt héten, ahol két csoportban foglalkoztak a helyi, a zentai, a dunaharaszti és a kiskunhalasi gyerekekkel. A tábor „főnöke” Újhelyi László volt, aki a kispadról csak akkor kiabált be a szőnyegre, ha valami rendhagyót vett észre, egyébként Molnár Miklós, Fábián Ákos, Újhelyi Sándor, Táborosi Áron és a dunaharaszti Lenkó Petra foglalkozott a mintegy 40 gyerekkel – Petra a közelmúltban még magyar női válogatott volt. Laci bácsi elmondta, a Zmaj iskola és a helyi közösség jóvoltából jó feltételek mellett tanítgathatják a lurkókat, akik a tornaterem felett aludtak és az ottani étteremben étkeztek:
– Az első csoport óvodásokból és alsósokból áll, a másik pedig felsős gyerekekből. Délelőtt a teremben edzünk, délután pedig lemegyünk a Tiszára, ahol a fürdés mellett sétálgatunk és futunk is, ha arra még van erejük a gyerekeknek. Jól viselik a terhelést, bár a kicsiknél még van pityergés, de ez így is van rendjén, hiszen a tábor egyik célja az, hogy a versenyzőket rászoktassuk az ilyen táborokra, versenyekre, ahol nincsenek mellettük a szülők.
Az idősebbekkel Miki bácsin kívül Újhelyi Sanyi foglalkozik:
– Négy éve szervezzük meg a tábort, s minden évben újabb és újabb gyerekek jönnek el. Az idei táborban is a technika kapta a fő hangsúlyt, tehát nagyrészt a fogásokat gyakoroltuk. Jó csoport ez az idei is, de korai lenne még megmondani, hogy hányan maradnak közülük a szőnyegen.
Petra a legkisebbeknek a szabadfogású stílust magyarázta:
– A legkisebbeknél az a legnagyobb feladat, hogy a figyelmüket lekössük. Délelőtt kétórás edzések vannak, s ennyi időre nagyon nehéz összpontosítaniuk. Sok játékkal próbálkozunk, de érdekes nekik a szabadfogás is, hiszen errefelé ennek nincs nagy hagyománya – mondta Petra, aki azt is elárulta, otthon már másfél éve edzősködik, s náluk is van hasonló tábor augusztus 9-től 19-ig, ahova a kanizsaiak is mennek majd.
A birkózásban tehát nem nagyon van nyári szünet, de leendő bajnokokat nevelni másként nem is lehet.
