Nincs hálás dolga az újságírónak, amennyiben a jelentésében csak sopánkodhat, panaszkodhat, és semmi szívmelengetőről nem számolhat be. Ha az európai birkózást vesszük alapul, bizony így jártunk, hiszen nem számolhatunk be arról, hogy parádés szerbiai győzelmek, magyar érmek születtek, urambocsá bajnokot avattak. Ezzel viszont nemcsak mi vagyunk, így hanem szinte az egész klasszikus értelemben vett Európa, amelynek lassan már nem is tudjuk a határait. Vajon az Urál vonulata, a Volga az? Hiszen lassan egyértelmű, hogy e sportágban az azeri, a grúz vagy az örmény Boratok uralkodnak, népeik nagy fiai. Ízelítőül, csak a „keresztnevekből”, azaz az utónevekből néhány: Islam, Elman, Nayik, Magomed, Togrul, Vahem, Suleyman, Idris, Yuldasev, Ashod… Vigyázat: ezek nem a törökök nevei, hanem manapság már az orosz, az ukrán, s láss csodát, a svéd vagy épp az izraeli fiút is így hívják. Ez magában nem baj, hiszen nem vagyunk más vallásúak ellen, a baj csupán az, hogy a mi csupasz állú fiúcskáink mellett ezeknek már a hátuk is szőrös, s olyan kifejlődött, besült izomzatuk van már, hogy nem véletlen az a gyanú, ezek a nemzetek manipulálnak a születési dátumokkal. Erre a legékesebb példa a 100 kilós grúz képviselő, akit szombaton a csapat edzőjének néztek (de legalább kétgyermekes családapának), s nagy volt a meglepetés, amikor beállt méretkezni.
Nos, ilyen adatok kísérték az egész nagybecskereki kadét-Európa-bajnokságot, amelyen a hétvégi, kötöttfogású versenytől többet reméltünk, mint a szabadfogástól és a lányok versenyétől, mert ott még meccset sem sikerült a rendező ország képviselőinek nyerni. Szombaton aztán gyorsan kiderült, hogy a mi szívünkhöz közelebb álló fogásnemben sem lesz másként, mert a páratlan súlycsoportban is úgy hullottak a mieink (s ebbe beleértjük a magyar ajkú versenyzőket is Szlovákiából, Magyarországról és Romániából), mint ősszel a legyek.
SZOMBAT
A kötöttfogás első napján sajnos nem sok elemeznivaló volt. Danijel Spoljarić (42kg) vigaszágat láthatott az őt legyőző azeri révén, de ott mindjárt tussal kikapott, Nagy Tamás (50kg) tussal kapott ki a moldovaitól, Gazdag Krisztián pedig az orosz ellenében maradt alul. Molnár Zsolt (58kg) legyőzött egy horvátot, a folytatásban pedig a magyar színekben versenyző zentaitól, Fehér Dávidtól kapott ki két technikai tussal. Füzér Szabolcs is nyert egy meccset. Ő görögöt múlt felül, majd a végén bronzérmes azeritől kapott ki. Aleksandar Šefer (69kg) hiába készült igen szorgalmasan, a román mindjárt megállította, csakúgy mint Huszár Arnoldot a cseh. A versenynap fénypontját a 85kg jelentette, hiszen Polyák Ádámtól senki nem várt csodát, de szinte ennek minősült a fehérorosz elleni érett versenyzése és győzelme, de a négybe jutásért a litvánnal már nem bírt. Bűn Roland nehezebb ágon mérkőzött, de két győzelmet is aratott: lengyelt és olaszt vert, és attól a némettől kapott ki, akit később elég gyanús körülmények között fosztottak meg a bronztól. A zentaiak fogták a csipiszt a már említett Fehér Dávidnak is, aki előbb németet vert meg, majd az említett Molnárt, azután azonban a következő ellenfele azeri volt, s csak ennyit mondott: „Higgyétek el, sokkal erősebb nálam, egyszerűen nem bírtam vele…” A történethez még az is hozzátartozik, hogy Dávid sérült jobb vállal és kötéssel versenyzett, s magyar edzőinek azon is el kell gondolkodni, az utóbbi években túlhajtották a fiatalembert, s a jövőben át kell gondolni versenynaptárát és edzésprogramját is, mert senki sem akarja azt, hogy 20 éves korára roncs legyen. Nagyjából ez a véleménye Zörgő László edzőnek is, aki elégedett volt a látottakkal, még akkor is, ha többre nem tellett.
Stanko Bogdan edzőtársa szerint jó az öt győzelem, ami máris több, mint ami az elmúlt években született. Legtöbbet Rolandtól várt, de csodát azt nem, hiszen két hétig alig edzett sérült térde miatt.
Fábián Ákos, a válogatott harmadik, magyarkanizsai edzője szerint a három magyarkanizsai gyerek a realitáshoz képest az elvárhatót hozta: „Pontokat szereztek a fiúk, s ez a legfontosabb. Súlycsoportonként hat-hét olyan versenyzőt láthattunk, aki már kiforrott birkózó, fizikálisan és taktikailag is. Ebben a mezőnyben kevés keresnivalója lehet másnak. Mégis azt mondom: ebben a nemzedékben van fantázia, érdekes lesz figyelni további fejlődésüket.”
Szombaton tehát ez történt. Sajnos ennél sokkal rosszabb híreket is hallottunk: a napokban ugyanis lelőtték Marko Vesnić nehézsúlyú birkózót, aki néhány évvel ezelőtt a Zenta színeiben is versenyzett alkalmakként. Őt a hírek szerint egy kávéházi összetűzés után lesből megvárták és fejbe lőtték…
Ennél sokkal jobb volt látni, hogy a délelőtti és délutáni program közti pihenőt is sporttal töltik a mieink. A diákotthonban például Frísz Krisztián 55kg-os bajnokunk és Molnár Mónika válogatott asztaliteniszezőnk vívott meg egymással. Természetesen pingpongban, s természetesen úgy, hogy Mónika bal kézzel játszott, de kis híján pórul járt, mert Krisztián irigylésre méltó tudásról tett tanúbizonyságot. Nem is csoda, hiszen Kriszti annak idején az asztalitenisszel barátkozott először, de miután megunta azt, hogy az első két hétben a fallal, azaz saját magával kellett játszania, átpártolt a birkózáshoz. Nem tudni, hogy az asztalitenisz mekkora játékost vesztett el akkor, de azt tudjuk, a birkózásunk mekkora versenyzőt nyert.
VASÁRNAP
Nemcsak a Nagybecskerekre érkezett mintegy 40-50 zentai, hanem a magyarkanizsaiak és a szabadkaiak is azt suttogták, immár csak a Nemes ikrek hozhatják meg számunkra az áhított érmet. Igazuk is volt, mert a többiek gyorsan elvéreztek (46kg-ban Fehér Alen izraelitől, 63kg-ban Vass Tamás szerencsétlen módon litvántól, Ivan Necakov pedig bolgártól, 76kg-ban Homonai Áron izraelitől, Dušan Glavonjić grúztól, 100kg-ban pedig Govedarica fehérorosztól Varga Zoltán meg némettől kapott ki). Mátéra és Viktorra ez azonban serkentőleg hatott. Viktor lépett előbb szőnyegre aki görög ellenfele után már az örmény elleni meccsen gondolkodhatott. S hogy Zörgővel jól kifundálták a taktikát, nagyon gyorsan be is bizonyosodott, mert Viki egy nála jóval erősebb versenyzőt vert meg Kocsarijan személyében. Bravó, Viktor! – zengett a sportcsarnok lelátója, hiszen ez volt a zárónap egyik legfényesebb győzelme. Máté ezen felbuzdulva egy igen szívós svájcit küldött a lelátóra. A negyeddöntőben aztán a török megálljt parancsolt neki, de hogy milyen furcsa és kegyetlen ez a sportág, mutatja az is, hogy végül Máté ment a vigaszágra, Viktor meg kiesett, mert a negyeddöntőben kikapott a legyőzhető lengyeltől, akivel meg utána az orosz törölte fel a szőnyeget. Írásunk pillanatában még nem kezdődtek el a vigaszág küzdelmei, s a bajnokok neveit sem tudjuk, azt azonban elmondhatjuk, csak dicséret illeti Nemeséket, hiszen ők még jövőre is ebben a korosztályban versenyezhetnek, s akkor „rettegj, világ!”. Szépen birkózott Vass Tamás is, de egyszer s mindenkorra meg kell tanulnia fegyelmezni magát, ugyanis megnyerte az első menetet, a másodikban pedig 1:0-ra vezetett, s még nyolc másodpercet kellett volna kihúznia, s akkor továbbjut. Ehelyett akciót kísérelt meg, amit a litván ellene fordított, és a harmadik menetben már jobb volt.
Egy menetre a Nemesfémtől
Két egyforma lefolyású, de ellentétes eredményű menet jellemezte Nemes Máté harcának kezdetét a bronzért a moldovai Makszim Mamulat ellen. A harmadik menetben aztán már Máté próbálkozott, de a dolog visszafelé sült el, így álom maradt a szerbiai válogatott érme Nagybecskereken. Máté tehát egy menetre volt a bronzéremtől, ami óriási haditett, hiszen a zentai fiú jövőre még ugyanebben a korosztályban próbálkozhat.
A magyarországiaknak végül kötöttfogásban is sikerült érmet szerezniük, méghozzá egy ezüstöt, Koller András (63kg) révén, őt a döntőben a főesélyesnek tartott horvát Dominik Etlinger győzte le.
A győztesek, 42 kg: Elman Muhtarov (Azerbajdzsán)
46 kg: Enes Baszar (Törökország)
50 kg: Eladanis Azizli (Azerbajdzsán)
54 kg: Emre Arflan (Törökország)
58 kg: Phiruz Culukidze (Grúzia)
63 kg: Dominik Etlinger (Horvátország)
69 kg: Islam Csarev (Oroszország)
76 kg: Mahmud Basijev (Oroszország)
85 kg: Serkan Aydemir (Törökország)
100 kg: Alan Driajez (Oroszország)
