Az már évekkel ezelőtt világos volt, hogy Szerbia az ország képének „szebbre festése” céljából vállalta el az egyébként igen költséges Universiade rendezését. Csodák csodájára az objektumok zöme el is készült időre, s bár a sportágak számát takarékossági okokból csökkenteni kellett, a napokban nem győzzük hallgatni a belgrádi média dicshimnuszát a játékokról.
Hogy azért nem minden ideális, arról a hétfő esti döntő után csalódott (100m mellen csak az 5. lett) Szilágyi Csaba tett, aki elárulta, hogy a Mediterrán Játékok és a római világbajnokság között nem kívánt Belgrádban is versenyezni, hiszen formaidőzítés szempontjából ez maga a halál.
– Edzőmmel együtt eszünk ágában sem volt fellépni az Universiadén, de akkor jött „fentről” a parancs, hogy mindenképp versenyeznek kell. Nem tudom, kik ezek az emberek, de rákényszerítettek az úszásra – árulta el az óbecsei fiatalember, aki keserűségében azt is elmondta a médiának, hogy joga sem lett volna fellépni, hiszen nem egyetemista. Ugyanezt csapattársa, Ivan Lenđer is bevallotta, de remélhetőleg mindennek nem lesznek következményei, hiszen köztudott, hogy az Universiade már rég nem az egyetemisták és a főiskolások versenye. Sajnos nem ez volt az egyetlen kellemetlen közjáték a szerbiai sportolókkal kapcsolatban. Kiderült, hogy az előzetes bejelentéssekkel ellentétben nem sérülés miatt hagyta ott a válogatottat Iva Roglić és Miljana Musović kosarazó, hanem az edző fegyelmi vétség miatt kizárta őket a csapatból. Roglić ugyanis hajnalban érkezett vissza az olimpiai faluba, Musović pedig nem akarta leadni az akkreditációját, amit Slađan Ivić edző azért rendelt el, hogy játékosai ne maradozzanak ki.
A hétfői játéknap egyébként nem sok jót hozott a hazai sportolók számára, hiszen nem nyertek érmet az úszók, csapatban a negyeddöntőben kiestek az asztaliteniszezők, akik a vegyes párosban is veszítettek, kikaptak a röplabdázók (Oroszország ellen 3:0-ra), és hasonlóképp jártak a labdarúgók is, akiknek a Japán elleni 3.2-es vereségük az elődöntőbe került.
Az egyedüli fényes pont továbbra is a taekwondo, ahol egyéniben Adrijana Ćirić (72kg) és Stevan Rašić (62kg) a dobogó harmadik fokára állhatott fel. Ćirić az elődöntőben francia, Rašić pedig dél-koreai ellenféltől szenvedett vereséget.
Hétfő után az éremtáblázaton Dél-Korea vezet 11 arannyal, 4 ezüsttel és 6 bronzzal. A további sorrend: 2. Kína 8-14-9, 3. Japán 4-2-6, 4. USA 3-3-4, 5. Spanyolország 3-0-1, ... 19. Magyarország 1-0-2, ... 25. Szerbia 0-1-3 stb.
Kevés a csapat!
A szerbiai női vízilabda-válogatott vezetői folyamatosan magyarázzák a bizonyítványukat, nevezetesen, „azért ilyen gyengécske a csapat, mert nincs játéklehetősége”. Nos, kedves sportvezetők, teljesen igazuk van! A lányoknak valóban nincs lehetőségük több meccset játszani, de ezért senki más nem lehet okolni, csak a szövetséget, illetve a vízilabdában nagyobb központoknak számító városokat. Hogy van az, hogy évek óta csak két belgrádi és egy zentai csapat működik, s nincs női vízilabda sem Újvidéken, sem Nišben, de Óbecsén, Szabadkán, Nagybecskereken, Nagykikindán... sem (a sort hosszasan lehetne folytatni)?! Hogy van az, hogy a belgrádi edzőtáborban a két zentain kívül alig jelenik meg néhány ottani (belgrádi) lány az edzéseken?! Hogy van az, hogy amikor külföldre (esetleg a tengerentúlra) kell utazgatni, akkor mindig többletjátékos van?
Nem kell tehát sopánkodni, hiszen immár régóta nem titok az a kulisszatitok, miszerint a szerbiai vízilabdázás döntnökei nem akarják, hogy a lányok is versenyezzenek errefelé...
