1928 – Amszterdam
II.
Siflis Géza labdarúgó (kapus)
1907-ben született Ókeresztúron, Torontál megyében. Egyesületei: SAND – Szabadka, FTC – Ferencváros.
Siflis Géza Szabadkán kezdte el bontogatni szárnyait. Azt mesélték róla a labdarúgás rajongói, hogy testével tulajdonképpen a kapu fél területét fedte. Igazi Herkules volt a kapufák között. Az ókori diszkoszvetőkre, nem pedig labdarúgókra hasonlított, és mégis fantasztikusan rugalmas, gyors és biztos kezű kapus volt. Érthető, hogy magasságával elriasztotta az ellenfél csatárait, különösen, ha elkiáltotta magát: A labda az enyém, apuskám! Nem is merték megközelíteni a csatárok. Siflis Géza és Miloš Belezlin érdeme, hogy Szabadka válogatottja 1927-ben bekerült a városi válogatottak döntőjébe a Jugoszláv Labdarúgó-szövetség serlegéért. Szabadka 3:0 arányban legyőzte Splitet, majd 5:4-re Zágrábot, a döntő mérkőzésen pedig Belgrád válogatottjától 3:0 arányú vereséget szenvedett, de a három kapott gól ellenére Siflis volt a mezőny legjobbja. Nem is csoda, hogy ilyen képességű labdarúgó végül a válogatott címeres mezét is 12 alkalommal magára ölthette (1927–28).
Olimpiai szereplése:
1928. május 28., Amszterdam: Jugoszlávia–Portugália 1:2 (1:1)
(Siflis Géza, Ivković Milutin, Mitrović Milorad, Arsenijević Milorad, Premerl Danijel, Đorđević Ljubiša, Sotirović Kuzman, Bek Ivica, Bonačić Ante, Cindrić Slavin, Giler Franjo.)
Országos csapatbajnokság:
1922/23-ban tartották meg az első országos (SZHSZ) labdarúgó-csapatbajnokságot. Az alszövetségek bajnokai vehettek részt, és a mérkőzéseket kuparendszerben bonyolították le. 1927-től a záróküzdelmekbe (a kombinált, egyfordulós mérkőzések után kilenc csapat közül) az ország hat legjobb csapata került be, közöttük a szabadkai SAND (Siflis, Weis, Belezlin, Held, Becsics, Ördög, Dér, Inotay, Kovács, Horváth, Krausz). A végső sorrend:
|
1. Hajduk – Split |
5 |
4 |
0 |
1 |
15:6 |
8 |
|
2. BSK – Belgrád |
5 |
3 |
0 |
2 |
17:16 |
6 |
|
3. HAŠK – Zágráb |
5 |
2 |
1 |
2 |
11:15 |
5 |
|
4. SAND – Szabadka |
5 |
2 |
0 |
3 |
11:12 |
4 |
|
5. SAŠK – Szarajevó |
5 |
2 |
0 |
3 |
12:13 |
4 |
|
6. Ilirija – Ljubljana |
5 |
1 |
1 |
3 |
5:9 |
3 |
Siflis Géza 1928 végén rendkívül kedvező ajánlatot kapott Európa akkori egyik legjobb profi* labdarúgóklubjától, a budapesti Ferencvárostól, és novembertől az FTC játékosa lett. Hamarosan Budapest egyik legjobb kapusának tartották.
(*A szerző megjegyzése: Magyarországon az 1926/27-es labdarúgóidénytől bevezették a profizmust: „A rendszeresen és jól fizetett játékosok biztosíthatják csak a játék színvonalának emelkedését!” – idézték a külföldi példát, amelyet az akkori „nyugati” labdarúgóvezetők szajkóztak. Az érv tetszetősen hangzott, ha sántított is. Hány nagy fizetésű profit láttunk és látunk ma is pocsékul játszani, és hány lelkes amatőrt briliánsan?!)
1929. június 6-án az FTC elindult három hónapos dél-amerikai túrájára. A tíznapos hajóút végén a Ferencváros Rio de Janeiróban szállt először partra, ahol ezernyi magyar Éljen a Fradi! kiáltással és könnyes szemmel fogadta az óhaza küldötteit. 1929. június 30-án São Paulóban mutatkozott be a Ferencváros. A helyi magyarság óriási lelkesedéssel buzdította a zöld-fehéreket, akik végül rászolgáltak minderre: a hazaiak 14 éves veretlenségét szakították meg 2:1-es győzelmükkel! A Fradi a további mérkőzéseken is remekül helytált, nemcsak Brazíliában, hanem Uruguayban és Argentínában is. 1929. július 21-én Montevideóban a kétszeres olimpiai* bajnok otthonában harmincezer uruguayi szurkoló üdvrivalgása közepette játszották le a Ferencváros–Uruguay válogatottmérkőzést. A hazai részrehajló bíró által vezetett, helyenként igencsak durva mérkőzést (amelyre az egész futballvilág felfigyelt) a nemzetközi sajtó világszenzációként hozta le, és kürtölte szét a hírt: Ferencváros–Uruguay 3:2 (3:0)!
(*1930-ig az olimpiai bajnok labdarúgókat egyben világbajnoknak tekintették.)
Az eredeti túratervek között nem szerepelt az argentin válogatott elleni mérkőzés. Buenos Airesből azonban egyszerűen addig nem engedték el a Ferencvárost, amíg a nemzeti tizenegyük ellen nem játszott. Nos, az olimpiai ezüstérmes gárda végül bírói segédlettel 2:0-ra legyőzte ugyan a Fradit, de a zöld-fehérek még ezen a vesztes mérkőzésen is közönségsikert arattak.
Ezután a csapat visszatért a túra első állomására, São Paulóba. Mivel a hajójárat menetrendje lehetővé tette egy zárómérkőzés lejátszását, az MLSZ tiltó határozata ellenére megtartották São Paulo válogatottja elleni meccset. Az eredmény 2:1 lett a Ferencváros javára. A meccs utáni záróbankett sokaknak életre szóló élményt, soha nem feledhető emléket hozott. A magyarok százával kísérték ki a fiúkat az éjszaka induló vonathoz, amely előbb Rióba vitte a fradistákat, majd ott behajóztak, és a Massila gőzös fedélzetén indultak vissza Európa partjai felé. A Ferencváros még meg sem érkezett Magyarországra, máris eltiltották a játéktól, és kilátásba helyezték, hogy bajnoki pontokat vesznek el a csapattól! A Ferencváros szenzációs eredményei bejárták a világsajtót. A Fradi volt az első európai együttes, amely Dél-Amerikában járt, és meccset tudott nyerni. Ez addig csak utópia volt idegen csapat számára. Budapestre érkezvén, a Keleti pályaudvaron ezres tömeg várta a régen látott és sok dicsőséget szerzett, legendává vált fradistákat. Az MLSZ nem jelent meg ezen a fogadáson… A hivatalos fogadás hiányát százszorosan pótolta a Ferencváros híveinek tüntető szeretete, a klub vezetősége és a társegyesületek feltűnően nagy számban kivonult éljenző gárdája.
A Ferencvárosnak világhírt szerző túrán a következők szerepeltek: Táncos Mihály, Lyka II. Antal, Furmann Károly, Siflis Géza, Berkessy Elemér, Toldi Géza, Amsel Ignác, Rázsó Mór, Obitz Gábor, Kovács Géza, Bukovi Márton, Takács II. József, Hungler II. János, Takács I. Géza, Papp László játékosok, Tóth Potya István edző, Szigeti Imre elnök, Bródy Sándor túravezető.
Siflis Géza 1948-ban hunyt el.
