A Tinta Könyvkiadó 2026-ban újabb izgalmas szótárral jelentkezett. Vasné dr. Tóth Kornélia A régi magyar diáknyelv szótára című kiadványát az ünnepi könyvhéten vehették kezükbe az érdeklődők. A kötet alcíme szerint a diákélet közel 1900 szavát, kifejezését tartalmazza, korabeli helyesírással és magyarázatokkal, jelentés- és szinonimamutatóval.
A diáknyelv – újabban diákszlengnek is nevezik – olyan csoportnyelv, amelynek talán legérdekesebb sajátossága, hogy életének egy szakaszában, az általános és középiskolás évek alatt mindenki használja, természetesen azt változatát, amelyik a diákélet adott korra jellemző sajátosságait tükrözi. Ahogy a körülmények változnak, úgy a diákszavak is módosulnak, egyesek kivesznek, mások megjelennek a nyelvhasználatban. Könnyű belátni, hogy a 19. században egészen más volt a diákszókincs, mint például most a 21. századi digitális világban. Keletkezésük módja azonban hasonló: leleményesség, képzettársítások, játékos szóképzés, szórövidítés jellemzi ezeket egyebek között. Gyakran idegen eredetű szavak képezik a diákszavak alapját. Régen latin és német eredetű szavak, az akkori oktatási rendszer hangsúlyos latin és német orientációja szerint, ma az angol a fő forrásnyelv. Szándéka szerint a diáknyelv a csoporthoz tartozás erősítését célozza, és más csoportoktól, például felnőttektől való elkülönülést, bizonyos fokú titkosítást. Témakörét illetően pedig a diákélet eseményei, jellegzetességei, körülményei állnak a középpontban, esetenként az élet egyéb vonatkozásai is fellelhetőek a diáknyelvi szókészletben.
A szótárt forgatva, a régi szavakat ízlelgetve, a régi helyesírást tanulmányozva egy egész világ elevenedik meg előttünk. Az alma mater (kollégium), konviktus (étkezőhely), szenátus (tanári kar), szekunda (elégtelen osztályzat), karcer (iskolai diákzárka), matura (érettségi bizonyítvány), puccmájszter (táblatörölgető), praepa, prepa (tanítóképzőbe járó növendék) zömmel latin eredetű, közvetlenül az iskolai oktatással kapcsolatos szavak.
A korabeli diákszavak jó része a diákélet egyéb vonatkozásait eleveníti fel, úgymint evés, ivás, dohányzás, társasági élet. Lássunk egy-egy példát ezekre is! Az ételek nevéből arra lehet következtetni, hogy a korabeli diákság elég szerényen étkezhetett. Volt például gricza (aprókása), csiriz (konviktusi rántott mártás, tejbekása, édes káposzta), korpaczibere (korpából főzött savanyú böjti leves), bicskanyél (zöld paszuly), mea culpa (paradicsomszósz), csontfejlesztő (répa), zsandármártás (zsemlemártás). Az italfogyasztást sem vetette meg a korabeli ifjúság, erről igen szép számú diáknyelvi szó tanúskodik. Az együtt ivók társasága a szeszbizottmány, a nagyivó a szeszmajszter, maga az ivászat a nedves gyűlés, a pálinka neve lehet akadémikus snapsz, gugyi, a bor bánatszalasztó, czankó, s aki berúg, az beasszekurál, grundol vagy iszik, míg totaliter odavan. A dohányzással kapcsolatban a cigi, czigi, czigáró jelentheti egyebek között a cigarettát, a szupa a szivart, a dohi a dohányt. A baráti társaságra is több diáknyelvi szót találhatunk: brancs, cég, kenyeres, triumvirátus, ha együtt is laknak, akkor fuszulukások, az együtt étkezők baráti körének tagja a fresszkamarás.
A régi diáknyelvi szavak tanulmányozása során azt tapasztalhatjuk, hogy rengeteg szó ma már teljesen kiveszett a diákszókincsből, ezek azonban nyelvtörténetünk értékeit, érdekességeit őrizhetik számunkra. Ma egy diák sem mondaná a lyukasórára, hogy ablakos óra, nincs már adulator (labdaadogató), és a pofont sem mondaná senki ötösnek. Vannak olyan szavak, amelyeket a régi öregek, nagyanyáink még használtak, de ma már senki sem. Én még hallottam otthon, hogy az elégtelen osztályzatra azt mondták, hogy daci, daczi, bedacizott, a kenyérre azt, hogy brúgó, a pálinkára azt, hogy gugyi. Más szavak ma már más jelentésben használatosak. Az alma mater például ma a régi iskolánk, egyetemünk tiszteletteljes megnevezése, és nem egyszerűen kollégium. Sok olyan szó, kifejezés van azonban, amelyek ma is használatosak. Mai szókincsünk részét alkotják például az eliszkol, elcsakliz, elpuskáz, felhajt a garatra, bliccel, kutyagol, hiányzik egy kereke és számos más kifejezés.
A régi magyar diáknyelv szótára című kiadvány forrásanyagát Dobos Károly 1898-ban megjelent munkája, A magyar diáknyelv és szótára című könyv, Barcza Józsefnek a Tanulók Lapjában és a Magyar Nyelvőrben 1895–96 folyamán megjelent cikkei, a Tanulók Lapjában 1898–1900 között közzétett szójegyzékek, valamint a szerző, Vasné dr. Tóth Kornélia gyűjtései és dolgozatai alkotják. A kötet felépítése könnyen áttekinthető. Központi részét a szótári rész, a diáknyelvi szóanyag alkotja, magyarázatokkal, szófaji megjelöléssel, eredeti helyesírással. Külön egységet képez a jelentés- és szinonimamutató, amely a diáknyelvi szavak köznyelvi megfelelőit tartalmazza ábécésorrendben, ezekhez hozzárendelve a diáknyelvi megfelelőt, ezáltal megkönnyíti a szótár használatát. A szótárt lapozgatva szinte életre kel előttünk a Jókai, Mikszáth, Gárdonyi, Móricz Zsigmond által bemutatott 19. századi diákélet a sajátos helyszíneivel, tanítóival, diákcsínyeivel, életformájával, eredményeivel vagy eredménytelenségeivel, olyan oktatási és nevelési rendszerével, amely nemcsak nyelvhasználatában, de teljes egészében ma már csak kultúrtörténeti emlékként jelenik meg.
* Vasné dr. Tóth Kornélia: A régi magyar diáknyelv szótára. A diákélet közel 1900 szava, kifejezése korabeli helyesírással és magyarázatokkal, jelentés- és szinonimamutatóval. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2026.
