2024. július 20., szombat
PIROS CERUZA

Csak egy betű

Több nyelvben, a magyar nyelvben is vannak egybetűs szavak, bár nem sok ilyet tudnánk felsorolni. Az a, á, s, e, ó, ő is ezek közé tartozik. Egy részük rendelkezhet olyan komoly tartalommal, mint a több hangból/betűből álló szavak. Nem akármilyen például az egybetűs ó, hiszen szófaja szerint háromféle is lehet. Lehet indulatszó, s erre leghíresebb példának Cicero Catilina elleni vádbeszédének szállóigévé vált egyik sorát említhetnénk: „Ó idők, ó erkölcsök!” Lehet melléknév is, ennek szemléltetésére szintén irodalmi példát idézhetnénk. Ezúttal Petőfi Pató Pál úr című neves versét:

Hát a mente, hát a nadrág,
Ugy megritkult, olyan ó,
Hogy szunyoghálónak is már
Csak szükségből volna jó.

Emellett az ó egybetűs szavunk főnév is lehet, sőt tulajdonnév, családnév előfordulására is találhatunk irodalmi példát. Gárdonyi Géza Ida regénye című művében a főszereplő Ó Ida, apja neve Ó Péter, tehát ebben az esetben az Ó családnév.
Az egybetűs e szavunk újabban mintha már vetélkedne az ó sokszínűségével. Hagyományosan névmásnak tekintjük, illetve kérdőszóként használjuk. Az irodalmi hivatkozásoknál maradva a névmási előfordulás egyik szép példája Kölcsey Ferenc Zrínyi második éneke című versének befejező két sorában található: 

S szebb arcot ölt e föld kies határa,
Hogy kedvre gyúl, ki bájkörébe lép.

Kérdőszóként viszont az e sosem önmagában áll, hanem kötőjellel kapcsoljuk (-e) az előtte álló szóhoz. Erre vonatkozóan az a nyelvhelyességi kérdés merülhet fel, hogy a mondatban melyik az a szó, amelyhez „szabály szerint” illeszteni lehet. Az iskolában nagy gonddal tanították a diákokat arra, hogy az állítmányhoz csatolják, ahogyan Vörösmartynál is olvashatjuk:

Áll-e még az ősz Peterdi háza?
Él-e még a régi harc fia?

Régebben igen súlyos nyelvi vétségnek számított, ha valaki tagadószóhoz vagy igekötőhöz kapcsolta. Példával szemléltetve: az „eljössz-e?” helyett azt mondta, hogy „el-e jössz?”, a „nem írtál-e?” helyett azt mondta, hogy „nem-e írtál?”. Újabban több nyelvész is toleránsabban vélekedik, bár azt hangsúlyozzák, hogy az igényes nyelvhasználatban, a nyilvános közbeszédben, sajtóban, tudományos irodalomban a „szabálykövető”, azaz az állítmány utáni használat javallott. Iskolázott embertől a közvélemény el is várja azt.
Az e hang/betű használata a számítástechnika előretörésével új jelentéssel bővült. Beszélünk e-tanulásról, e-kereskedelemről, e-levelezésről, léteznek e-projektek, e-folyóiratok, e-tananyagok, olvasunk e-könyveket az e-könyvolvasók segítségével, írhatunk e-beszámolót, vásárolhatunk e-autópálya-matricát, és még sok minden más e- előtagú szóval találkozhatunk. Az e ebben az esetben kötőjellel kapcsolódik a szóhoz, önállóan nem fordul elő. Ezekben a példákban az e rövidítés, az elektronikus szó egy betűvel történő jelölése. Mondhatjuk, hogy nagy jövő előtt áll e rövidítés alkalmazása, hiszen a fejlődés afelé mutat, hogy egyre több minden jelenik meg elektronikus formában. 
A helyesírást illetően az e után álló kötőjelhez kapcsoljuk az adott szót: e-ügyintézés, e-számlavezetés, e-regisztráció stb., s az e kisbetűs formában fordul elő. Az újabb helyesírás engedélyezi az e-mail ímél formában történő írását is. Az E-számok szó írásmódjánál a nagybetűs írásmód általános abból kiindulva, hogy ez esetben a nagybetűs E Európára (és nem az elektronikus szóra) vonatkozik. A nagybetűs E és a hozzárendelt számok az EU-ban bizonyos élelmiszer-adalékok kódjait jelentik. Ha megnézzük az általunk vásárolt élelmiszerek csomagolásán a rendszerint parányi betűkkel feltüntetett E-számokat, azt tapasztalhatjuk, hogy az adalékanyagokat jelző számokat a nagy E betűjelzéshez közvetlenül, kötőjel vagy betűkihagyás nélkül csatolják. Az E-számok listája igen hosszú, de egyet már, azt hiszem, mindenki fejből tud: az E300 a C-vitamin kódja. Újabban óva intenek attól, hogy megvegyük az E951-es jelzésű veszélyes édesítőszert, az aszpartámot tartalmazó terméket. Fejfájásra érzékeny ember ne vegye meg az E220–E228 közötti számokat tartalmazó árut se, mert ez szulfitokat jelent, viszont nincs probléma az E100-zal, mert ez a kurkuma kódja. 
A fenti példák is jól mutatják, hogy az e használata a beszédben igen széles körű. Mi csak érintettünk egy-két általánosan ismert területet, de ezeken kívül a tudományokban is számos esetben alkalmazzák. A fizikában, a matematikában, az orvostudományban, a már említett számítástechnikában és más szakterületeken. Az E-vitamin, az E – nagybetűvel – mint az elektromos térerősség jele vagy az energia jele, a kisbetűs e mint az elektron jele például közismert elnevezések. Az e lehet önálló szó, lehet kérdőszó, rövidítés, betűszó, kódjel, illetve annak része, lehet kisbetű vagy nagybetű, de bármi is legyen, önállóan vagy más szóval együtt, módosító vagy egyéni jelentést hordoz. És – mint láthatjuk – ez mindössze csak egy betű.