Sok embernek van hobbija, amivel csak akkor foglalkozik, ha éppen jut rá idő. Azonban vannak olyanok, akik komolyabban veszik a hobbit, és egy idő után meghatározóvá válik életükben. A kishegyesi származású Vékony Edit 17 éve él Szegeden, és marketinggel, valamint értékesítéssel foglalkozik. Edit egy igen lelkes és impulzív, energiával teli személyiség. Nem is csoda talán, ha nem egy, hanem rögtön három hobbija van, s mindhárom Keletre mutat. Viszont egyik sem hétköznapi, hiszen kevés ember foglalkozik tűzzománccal, kalligráfiával és kínai festészettel.
– Hat évvel ezelőtt bukkantam rá a tűzzománcra, amikor a Szent-Györgyi Albert Agorában volt egy ilyen tematikájú szakkör. Felkerestem őket, és itt találkoztam Csókási Katival, aki később a mesterem lett. Az első órán odaült mellém, és folyamatosan segített, nekem azonnal új ötleteim támadtak, hogy mit lehetne kipróbálni. Kati egy fantasztikus és gyakorlatias tanár, aki azóta is mindig segít. Azt szeretem nála, hogy irányt mutat, hogyan lehet megvalósítani egy elképzelést. Ő egyengette az utamat, hogy ennyire megszeressem a tűzzománcot. Két évvel ezelőtt rám talált egy tájkép, amely egy koreai tájképfestő műve. Szerelem volt ez első látásra, rögtön megcsináltam tűzzománcból, ennek köszönhetően kapcsolatba kerültem a szegedi Konfuciusz Intézettel, amely a kínai nyelv és kultúra oktatásával foglalkozik. Elmentem egy kalligráfiáról és kínai festészetről szóló előadásukra, amit Horváth Janisz tanár úr tartott. Kiderült, hogy ez mögött sokkal több minden van, és megfogott mindkettő. A festészetben nem vagyok annyira tehetséges, viszont a kalligráfiát nagyon-nagyon szeretem. A kínaiaknál ez egy művészeti ág, és az összes mozdulatot meg kell tanulni. Ha ez benne van a kezedben, akkor olyan, mintha az ecset táncolna a papíron. Annyira leköti a figyelmemet, hogy a világ megszűnik létezni számomra. Ez a három hobbi így jött egymás után, és mindegyiket szeretem – mondta el Edit, aki a munka mellett igen sok időt szentel a hobbijaira. Amikor kiállításra készül, akkor naponta gyakorol és készül. Ez a belefektetett idő viszont megtérül, hiszen egyik tűzzománcával kínai utat nyert.
– A Magyar Állam és a Kínai Népköztársaság a 70 éves diplomáciai kapcsolatuk apropóján kiírt egy pályázatot, amelyen egy alkotással a két nép közötti kulturális és turisztikai átfedettséget kellett bemutatni. Ha az ismerőseim nem biztattak volna, akkor nem is indultam volna el ezen a pályázaton. De meggyőztek, és elhatároztam, hogy tűzzománccal nevezek be, de rájöttem, hogy nagyon keveset tudok a kínai kultúráról. Ekkor könyveket kértem kölcsön, és két hónapig csak tanultam. Tudtam, hogy megtalálom, és a könyvekben valóban ott volt a téma, ami összeköti a két népet. Egy 10x15-ös ékszerzománc lett a végeredmény. Nagyon sok szimbolikát használtam, rajta van a Kárpát-medence és a magyar népet szimbolizáló turul madár, a kínai népet pedig a sárkány és a kilenc hegy jelképezi. A két állat egymás felé nyúlik és szimbolizálja a két nép egymás felé fordulását – mesélte el Edit.
Igaz, hogy először biztatás kellett, hogy induljon a pályázaton, a továbbiakban azonban már nyerni szeretett volna. A pályázatra mintegy 100 mű érkezett be 49 alkotótól, közöttük neves művészek is voltak. Amikor jött a telefonhívás, hogy van-e útlevele, Edit rögtön tudta, hogy nyert, és ő utazik Kínába. Az egyhónapos felkészülést követően Edit úgy érezte, hogy egy mesebeli világba csöppent.
– Egy állami delegációval utaztam, én mint magyar, két kínai kísérővel. Az egyikük tudott magyarul, és volt még egy személy, aki Közép- és Kelet-Európa országaiban felel a kínai kultúra bemutatásáért. Tíz napot töltöttem Kínában, Pekingbe is ellátogattun. Egész más világ várt rám ott, mint gondoltam. Annyit tudunk erről az országról, amit hallunk róla, de igazából el sem tudjuk képzelni, hogy bizonyos dolgok mennyire mások, és mennyivel előbbre vannak egyes dolgokban. Biztos vannak szegénynegyedek is, de arra nem jártunk. Rengeteget utaztunk, és nagy távokat tettünk meg, főként repülővel. Szerencsém volt kipróbálni a gyorsvasutat is, amely valóban gyors. Igazából, nem szórakozni mentem, hanem tanulni. Az volt fontos számomra, hogy sokat megtanuljak a kultúrájukról, az életükről, és arról, hogyan látják a világot. Sok mindent meg tudunk tanulni tőlük, mert előbbre tartanak. Pekingből elutaztunk a Jangce folyó partján fekvő Csungking városba is. Itt egy négynapos hajóúton vettünk részt, és mindennap másik városban ébredtünk. Gyönyörű helyeket láttunk, és olyan dolgokat, amiket elképzelni se tudtam. Művészileg a mennyországban éreztem magam, mert annyira gyönyörű dolgokat alkottak, amelyekről nem tudunk semmit – mondta el a fiatal művész, akinek külön örömet okozott az, hogy talált egy céget Kínában, amely több mint ezer fajta rizspapírt gyárt. Ezt Magyarországon nehéz beszerezni, de most már Kínából rendeli a papírt és az ecseteket is.
A hobbijai eleve Kelet és Kína felé vitték Editet, de a tíznapos út még inkább ebbe az irányba állította. Szeretné megtanulni a kínai és a koreai nyelvet, és azt, hogyan üzletelnek a keleti emberek. Ennek fontos szerepet szán az életében, mind alkotás szempontjából, mind a munka terén.
– A hobbijaim már többet jelentenek a puszta hobbinál, viszont a jövőképemben a nyelvek és az üzletelés sokkal hangsúlyosabb szerepet kap – fogalmazott Edit.
