A Milestii Mici borászat

Kétmillió palack kiváló minőségű bort rejtegetnek a föld alatti alagutak. Minden évben több száz hektoliter új nedű kerül a föld alá. Megjelölik és a következő ötven évben nem háborgatják. A ma piacra kerülő fél évszázados borok palackjáért 500–1000 eurót kérnek.

Nem Burgundiáról, Bordeaux-ról, Toszkánáról vagy Tokajról van szó, hanem egy sokkal meglepőbb ország világhírű borászatáról. A Milestii Mici borászat 2007-ben bekerült a Guinness-rekordok könyvébe, mint a világ legnagyobb borgyűjteménye. A borászat birtokában kétmillió palack bor volt, és ma is körülbelül ugyanennyi van. A moldovai Kisinyov határában fekvő alagutakban 1968 óta tárolnak, vagyis érlelnek borokat. A környék mészkőben gazdag talaján kiváló minőségű szőlő terem, amiből ügyes tárolással remek bor lesz. Moldova fővárosában száz évvel ezelőtt voltak a nagy építkezések, akkor épültek fel a város meghatározó épületei. Mivel Kisinyov egy mészkőfennsíkon fekszik, logikus volt, hogy a város helyi mészkőtömbökből épüljön ki. Két bányát nyitottak. Az egyik 10 km-re északra volt a várostól, a másik ugyanennyire délre. Több millió tömböt termeltek ki az évek folyamán. A vájatok pontos hosszát senki sem ismeri, de a becslések kb. félezer kilométerről szólnak. A déli bányában, Milestii Mici település alatt kétszáz kilométer hosszú alagútrendszer van, amelynek több mint a felét bor tárolására használják. A járatok legmélyebbike száz méter mélyen van. A hőmérséklet 12–15 Celsius-fok. Vannak borfajták, amelyeknek az alacsonyabb, másoknak a picivel magasabb hőmérséklet felel meg. Vannak nedűk, amelyek a fahordót szeretik, mások a kőkorsót, megint mások pedig a rozsdamentesacél-tartályban érzik jól magukat. Minden szüret alkalmával csak meghatározott mennyiségű szőlőt fogad a borászat, ami megfelel minden követelményüknek. Hatvanéves fennállásuk alatt soha sem a mennyiség volt számukra fontos, hanem a minőség. A szőlőből tehát mustot készítenek, a mustot pedig hordókba fejtik át. A hordókat megjelölik, és az elkövetkező 25 évben nem nyitják fel őket, csak meghatározott időközökben ellenőrzik, hogy nem szivárognak-e. Miután a kedvező hőmérsékleten, légnyomáson és páratartalom mellett az évek megtették a magukét, a bor a több tíz köbméteres hordókból 750 ml-s üvegpalackokba kerül. A palackokat ezresével rekeszekbe helyezik, és minden bokszot megjelölnek. Időtálló táblára rávésik a szőlő fajtáját, a szüret és a palackozás esztendejét, valamint a borkontingens azonosító kódját. A bor ezután újabb negyed évszázadot pihen. Mielőtt piacra kerülne, felcímkézik a palackokat. Most a múlt század nyolcvanas évek elejei szüretekből nyert borokat értékesítik nyugat-európai, közel-keleti és tengerentúli piacokon. Az 1980-as évjárat palackjáért 700–800 eurót kapnak.

A Milestii Mici borászat pincéi látogathatók. Több típusú jegy van. A legolcsóbb 25 euró, amiért elektromos kiskocsikon végigviszik a turistákat néhány kilométeres szakaszon. Mutatnak természetes föld alatti vízeséseket, megmutatják a legnagyobb hordókat és a legtöbb hordót őrző csarnokokat. Mesélnek a borkészítésről, a moldáviai borászatokról, az ágazatot fél évszázadon át sújtó kihívásokról és a minőségi helyi borok értékesítéséről a nagyvilágban. Egy tízessel többért néhány fajta bort és pezsgőt is meg lehet kóstolni, hatvan euróért pedig vacsorázni is lehet száz méter mélyen. Minden látogató kap egy palack előző évi, finom pezsgőt.