A divatban egyeseknek nagyon könnyű megtalálni önmagukat, mások viszont elvesznek a különböző trendekben és irányzatokban. A színeket és formákat, megjelenési lehetőségeket inkább zavarnak élik meg, mint kibontakozási lehetőségnek. Pedig manapság könnyebb dolgunk van, mert napjainkra a több évtizeddel, évszázaddal ezelőtt oly szigorú ruházkodási szokások és divatirányzatok lazábbá váltak, majdhogynem elmosódtak. Ettől függetlenül ma is a ruha teszi az emberek nagy többségét. Önbizalmat kölcsönöz, eltakar, kiemel, egyéniséget sugároz és közvetít. Ehhez adódik még maga a személyiség, de hozzáadódik az egyén mondandója és kisugárzása is.
Halasi Ágnes stíluskommunikátor, szín- és stílustanácsadó a topolyai Juhász Erzsébet Könyvtár érdeklődőkkel zsúfoltságig megtelt emeleti termében a közelmúltban tartott előadása alkalmával azt hangsúlyozta, hogy megjelenésünk sikerének az a kulcsa, ha ismerjük önmagunkat, tisztában vagyunk a személyiségünk lehetőségeivel, előnyeivel. Ami viszont fontos, a hátrányaival is. És ügyesen tudjuk kombinálni a rendelkezésünkre álló lehetőségeket.
– Budapesten, majd a Szegedi Tudományegyetem stíluskommunikátori szakán folytattam és fejeztem be ezen a területen tavaly a felsőfokú tanulmányaimat. Egyébként tanügyi tanácsos vagyok az Oktatási Minisztériumban. A stíluskommunikátor szakterület elnevezése valóban vonatkozik az öltözködésre is, de nem csak azt takarja. Hiszen stílus az is, ahogy a teljes lényünk megjelenik, ahogy mozgunk és kommunikálunk, ahogy eszünk vagy ülünk, ahogy ránézünk valakire. Mindez rólunk szól, azt mutatja, hogy milyenek vagyunk összességében, mit közvetítünk önmagunkról. A divatirányzatok jönnek-mennek, sokféle megjelenési trend létezik, nagyon nehéz eligazodni közöttük, és megtalálni azt, ami illik az egyéniségünkhöz. Hogy mi magunk tisztában legyünk azzal, mi az, ami nekünk jól áll, annak alapvető feltétele, hogy rájöjjünk, meg tudjuk határozni, kik is vagyunk valójában. Hogy mi a belsőnk, honnan eredünk. Ha nincs önbizalmunk, ha nem hiszünk önmagunkban, akkor nagyon nehéz a dolgunk. Kölcsönhatásban áll a belső világunk a külső megjelenésünkkel, és nem is tudnak létezni egymás nélkül.
Mely területen kérik leggyakrabban a segítségét azok, akik tanácsra vágynak?
– Leginkább az a kérdése a hozzám fordulóknak, hogy vajon mely színek állnak jól számukra. Aztán, hogy mely fazonú ruhák. A nők sok esetben, miután a gyerekeik kicsit nagyobbak lesznek, ismét szeretnének kibontakozni a megjelenésben, de rájönnek, hogy a szülés vagy a szülések után elveszítették az önbizalmukat, és azt újra kell építeniük. A közelmúltban éppen egy olyan anyuka fordult hozzám, aki a szülést követően ismét visszanyerte azt az alakját, amivel elégedett, és szerette volna felfrissíteni a gardróbját a tanácsaim alapján.
A stíluskommunikátori megnevezés újnak hat a fülnek, de mindig is voltak olyan szaktanácsadók, akik segítettek mondjuk tanácsot adni a megjelenésben, a divatban, a hajviseletben. Valamikor ezt a szerepet a szabók, a varrónők, a borbélyok, a fodrászok töltötték be. Kik veszik igénybe manapság a stíluskommunikátor tanácsait?
– Nagyon széles a paletta. A ballagó kamasz lánykáktól az idősebb korosztályig, az egyszerű hétköznapi embertől a tisztségviselőig. Több a nő, de a férfiaknak is van rá igényük, és házaspárok is fordultak már hozzám tanácsért. Az első házaspár például nem a feleség, hanem az üzleti útra készülő férj miatt keresett fel. Vannak olyan vidékei a világnak, ahol magától értetődő stíluskommunikátor tanácsát kérni. Például Tájföldön szokás, hogy a húszévesek elmennek egy ilyen tanácsadásra. A nyugat-európai kultúrkörben még a 60-as években elterjedt szakember tanácsát kérni, és azóta kisebb-nagyobb lendülettel maradt meg a köztudatban. Magyarországon is egyre jobban igénylik az efféle támogatást. A mi vidékünk is lassan kezd felzárkózni e téren.
Vajon ránk, vajdasági magyarokra milyen stílus jellemző?
– Alapvető szempont, ugye, hogy elsősorban önmagunkkal kell jóban lennünk. Ha én önmagammal nem vagyok kibékülve, akkor azt tükrözöm a külvilágnak. Az önbizalomhiánynak az is a jele, ha másokat másolnak egyesek. Csakhogy, ha nem önmagunkat adjuk, annak aztán az lesz a következménye, hogy nem érezzük jól magunkat abban a bizonyos másokon jól álló öltözetben. Azt is látom, hogy sokakra még ma is hatással van a 90-es évek nem egyszerű időszakának a szele.
Következtethetünk ebből, hogy a vajdasági magyarok önbizalmán van mit javítani?
– Én nem azt mondanám, hogy a vajdasági magyarok önbizalmán kellene javítani, hanem inkább a teljes régió lakosságának az önbizalmát kellene felépíteni. Hogy a nők egyre nőiesebbek legyenek, és hogy a férfiak is teljesebben éljék meg a férfiasságukat. Az emancipáció több téren is kicsit átdobott bennünket a ló túlsó oldalára, így az öltözködésre is nagy hatással volt. De a tiszta és finomra hangolt, gyengéd női energiákra és az erőt sugárzó férfiasságra ma is szükség van.
Vajon a töretlenül szaporodó és egyre népszerűbb használtruha-üzletek hozzájárultak-e az itt élők öltözködési stílusának javításához?
– Velük lehetőséget kaptunk arra, hogy ne legyünk egy olyan uniformizált világ részei, amik egy kaptafára bocsátják ki a ruházati termékeket. Az az előnyük, hogy nem vagyunk rákényszerítve a gyors üzletláncokra, vagy hogy csak a közel-, és távol-keleti termékekből válogassunk. De persze ebben az esetben is fontos ismernünk önmagunkat, hogy ne vásároljuk túl magunkat. Például a közelmúltban volt szerencsém megismerni egy ifjú hölgyet, aki a menyasszonyi ruhája kiválasztásához kérte a tanácsomat. Kiderült róla, hogy a bőre nem tűri a csipkét. Tehát hiába tetszik egy bizonyos ruhatípus, ha valamilyen oknál fogva nem érzem magam benne jól. Másokat a kasmír irritál, és vannak, akik nem tűrik a magasnyakú pulcsikat.
Manapság hol tanácsos tájékozódni a divattrendekről?
– Az internet végtelen lehetőségekkel szolgál, és szerencsére a legnépszerűbb divatlapok honlapjai adhatnak kapaszkodókat. Csupán a kulcsszavakat kell beütni a keresőbe, és rengeteg oldallal találjuk magunkat szemben, például egy rakott szoknya vagy kabát esetében. Akkor szerencsés a divatot követni, ha ezeket, és más felületeket is inspirációként használunk, és nem lemásoljuk az ott látottakat. Ehhez kell az, hogy ismerjük önmagunkat, hogy alapvetően mely színek, fazonok, stílusok és profilok állnak nekünk jól. Hogy romantikus alkat vagyunk-e vagy angyali, esetleg drámai. A szegecses, úgynevezett drámai öltözködés még lehet nőies, de persze ízléssel alkalmazva a kisebb láncokat, szegecskéket. Mert ha valami „mi vagyunk”, akkor abba beletesszük a szívünket-lelkünket, és az kölcsönhatásba lép az összképünkkel és azzal, amit kisugárzunk a külvilág felé.
A mesterséges intelligencia több téren is egyre inkább alkalmazható, a hétköznapjainkat és a divatot esetleg módosíthatja az előttünk álló időszakban?
– Megtörténhet. Mert már vannak olyan appok, amik tanácsot adnak a gardrób összeállításában. Ezek a szkennerek érzékelhetik azt is, hogy ma milyen hangulatban vagyunk, és ez alapján állítják össze a meghatározott színű és stílusú ruhakombinációnkat. Ez is egy opció azoknak, akik a biztosra mennek, vagy nem szeretnek kísérletezni a megjelenésükkel. Mert hogy az első benyomás két másodpercig tart, és utána már nem lehet megváltoztatni. Ezért is az egyik legfontosabb szabály, hogy ha úgy érzed, az, ami a reggeli startnál rajtad van, nem az igazi, vagy valamiért nem érzed magad jól benne, akkor menj vissza, és öltözz át. Mert nagyon meg fogja határozni a napodat az, hogyan érzed magad a ruhádban, a bőrödben.
A topolyai telt házas est is mutatja, hogy igényük van a hölgyeknek a stílustanácsadásra, és érdeklődnek a téma iránt. Mely településen hallhat legközelebb ilyen jellegű előadást a közönség?
– Mohol után április elején Zentán várom az érdeklődőket. Meggyőződésem, hogy véletlenek nincsenek, és ha valakit megszólít a rendezvény plakátja, akkor annak valami dolga van ezen a területen. Elsősorban a hölgyek azok, akiket megszólítanak ezek a rendezvények, de azért a férfiak is érdeklődnek, és egy-két úriember is megfordul az előadásokon. Ezért számukra is mindig készülök egy-két öltözködési-megjelenési példával.
Nyitókép: Molnár Edvárd
