Pénteken lesz II. Rákóczi Ferenc születésének háromszázötvenedik évfordulója. Ő a magyar történelem egyik legjelentősebb alakja, a róla elnevezett 1703–1711-es szabadságharc vezetője. Vezérlő fejedelemként azért küzdött, hogy Magyarország a Habsburg Birodalomtól elszakadva visszaszerezze a teljes függetlenségét. Igaz, hogy a szabadságharca, amelyet kuruc-labanc háborúnak is neveznek, végül elbukott, ő maga pedig száműzetésbe kényszerült, mégsem volt hiábavaló a küzdelme. Magyarország nem olvadt be a Habsburg Birodalomba, és a rendi alkotmánya is fennmaradt. A jeles évforduló alkalmából II. Rákóczi Ferenc kalandos életét elevenítjük fel.
II. Rákóczi Ferenc impozáns családfával büszkélkedhetett. Ükapja, Rákóczi Zsigmond, dédnagyapja, I. Rákóczi György és nagyapja, II. Rákóczi György is Erdélyi fejedelem volt. Édesapja, I. Rákóczi Ferenc viszont már csak névlegesen viselte e címet, mivel 1660-ban a fejedelemség önállósága elveszett, és nem foglalhatta el trónját. I. Rákóczi Ferenc édesanyjával, Báthory Zsófiával akkor magyarországi birtokaira költözött. A fejedelem 1666-ban feleségül vette Zrínyi Ilonát, Zrínyi Péter horvát bán leányát. Fontos körülmény, hogy ekkor Zrínyi Péter sógorával, Frangepán Ferenccel, Nádasdy Ferenc országbíróval és Wesselényi Ferenc nádorral a Habsburgok ellen szervezkedett. Zrínyi a szervezkedésben számított I. Rákóczi Ferencre. Ezért is adta hozzá leányát. A Wesselényi-összeesküvés azonban elbukott. Zrínyit, Frangepánt és Nádasdyt 1671-ben lefejezték. I. Rákóczi életét csak édesanyja közbenjárása és súlyos váltságdíj kifizetése mentette meg. Zrínyi Ilona 1676. március 27-én adott életet II. Rákóczi Ferencnek. A későbbi szabadságharcos nem ismerhette meg édesapját, mert I. Rákóczi Ferenc még az év nyarán meghalt.
Rákóczi 1701-es elfogatása
Kurucok és labancok lovas párbaja
Zrínyi Ilona 1682-ben újból férjhez ment, méghozzá a nála nyolc évvel fiatalabb Thököly Imréhez, a kurucok vezéréhez. Thököly kilenc nappal az esküvő után török segítséggel már el is indította Habsburg-ellenes hadjáratát. Elfoglalta Felső-Magyarországot, és annak fejedelme lett. Thököly a hadjáratban magával vitte az akkor hat és fél éves Rákóczit is. Különleges bánásmódban nem részesült. Hőségben, szakadó esőben, fagyban kísérte a sereget, szélfútta sátrakban aludt. Rákóczi később visszaemlékezéseiben úgy vélte, hogy Thököly gyermekként azért tette ki ilyen megpróbáltatásoknak, mert titkon azt remélte, hogy mostohafia abba belehal. Közben az Oszmán Birodalomnak leáldozott. 1683-ban Bécs alatt nagy vereséget szenvedtek, majd a Habsburg csapatok európai szövetségeseivel megindultak, hogy kiűzzék a törököt Magyarországról. Ezzel a török szövetséges Thököly szerencsecsillaga is leáldozott. A Habsburg csapatok kiszorították Felső-Magyarországról. Zrínyi Ilona Rákóczival azonban Munkács várán maradt. A várat 1685-ben a császáriak ostrom alá vették. Zrínyi Ilona majdnem három évig tartotta a várat. Az ostromot Rákóczi gyermekként élte át. Közben 1686-ban Buda felszabadult a török uralom alól, így 1688 januárjában Zrínyi Ilona kénytelen volt feladni Munkácsot. Ez után I. Lipót császár parancsára Rákóczit elválasztották édesanyjától. Soha többé nem látták egymást. Ezt követően Rákóczi fogolyként Bécsben tartózkodott.
Rákóczi 1694-ben elfoglalhatta Sáros vármegye örökös főispáni székét. Rákóczi itt barátságot kötött a szomszédos birtokossal, Bercsényi Miklós gróffal. Összejöveteleiken megegyeztek, hogy kivárják a kedvező alkalmat, és rákényszerítik a császárt a magyar törvények betartatására. E kedvező alkalom egy nagy európai háború képében jött el. Az évek óta gyógyíthatatlan beteg II. Károly spanyol királynak nem volt örököse. A spanyol trónra a Habsburgok és a francia Bourbonon-ház egyaránt igényt tartott. A Habsburgok ekkor 1699-ben Karlócán békét kötöttek a törökökkel. Magyarország ezzel, Temesvár és Bánát kivételével, felszabadult a török uralom alól. Nem mellesleg a béke egyik kitétele értelmében Thökölynek és Zrínyi Ilonának száműzetésbe kellett vonulnia Törökország belsejébe. Rákóczi 1700 őszén közvetítő útján megkapta XIV. Lajos francia király üzenetét, amelyben arra biztatta, álljon az elégedetlenkedő magyarok élére, s ehhez pénzbeli és fegyveres segítséget is ígért. Rákóczi és Bercsényi úgy ítélte meg, eljött a nagy pillanat, és november 1-jén, azon a napon, amikor II. Károly meghalt, levelet írt XIV. Lajosnak. A levél azonban a császári hatóságok kezébe került. Bercsényi a letartóztatás elől Lengyelországba menekült, Rákóczit viszont 1701. április 18-ára virradó éjjel nagysárosi kastélyában elfogták, és a bécsújhelyi várbörtönbe zárták, ugyanoda, ahol nagyapja, Zrínyi Péter is raboskodott, mielőtt fejét vették. Rákóczinak november 7-én kalandos körülmények között sikerült megszöknie a börtönből, és Lengyelországba menekült.
1701 márciusában kitört a spanyol örökösödési háború. Ekkor a császári csapatok nagy részét elvezényelték Magyarországról. A kurucok Munkácson új felkelést indítottak el, és Rákóczit kérték fel vezetőjüknek. Rákóczi 1703. június 16-án a Vereckei-hágónál lépett ismét magyar földre. A felkelés döcögősen indult. A nemesek nagy része nem állt mellé, mert felkelését parasztlázadásnak tekintették. Rákóczi azonban elfoglalta a Tiszántúlt, továbbá a Felvidék, a Duna–Tisza köze és Erdély egyes területeit. A serege folyamatosan terebélyesedett, felkelése pedig Habsburg-ellenes szabadságharccá nőtte ki magát. Ez után elfoglalták a Tiszától a Dunáig terjedő felvidéki területeket. A következő évben megkezdték a Dunántúl elfoglalását. 1704. július 8-án a gyulafehérvári országgyűlés Rákóczit Erdély fejedelmévé választotta. A szabadságharc azonban külső tényezőtől függött, attól, hogy miként alakult a spanyol örökösödési háború. 1704. augusztus 13-án a höchstädti csatában a Habsburgok csapatai és szövetségeseik megsemmisítő vereséget mértek a franciákra. Ez után csökkent a francia pénzügyi támogatás is, ami nehéz helyzetbe hozta Rákóczit és kuruc seregét. A szabadságharcnak még lendületet adott az, hogy 1705-ben I. Lipót meghalt. Ugyanebben az évben, szeptember 17-én, a szécsényi országgyűlésen Rákóczit Magyarország vezérlő fejedelmévé választották. 1706-ban azonban a kurucok fokozatosan visszaszorultak. 1707-ben az ónódi országgyűlésen kimondták a Habsburg-ház trónfosztását és Magyarország függetlenségét, de XIV. Lajos vonakodott szabályos szövetségre lépni a szabadságáért harcoló országgal. A kurucok így magukra maradtak, majd 1708. augusztus 3-án a trencsényi csatában megsemmisítő vereséget szenvedtek el a császári seregektől. A következő néhány évben a kuruc sereg lassan szétesett, az ország pedig kimerült a hosszú háborúskodásban. 1711-ben Rákóczi elhagyta Magyarországot, hogy I. (Nagy) Péter orosz cárral tárgyaljon egy lehetséges új szövetségről. Távollétében Károlyi Sándor, a kurucok főparancsnoka április 29-én Szatmáron békét kötött a császáriakkal, majd másnap a kurucok Nagymajténynál letették a fegyvert. Rákóczi még évekig nem tett le arról, hogy szabadságharcát újraindítsa. Egy ideig Lengyelországban maradt, majd Angliába, onnan XIV. Lajos udvarába ment. Franciaországot 1715-ben, a „Napkirály” halála után hagyta el. Végül néhány hűséges kurucával együtt 1720-ban a törökországi Rodostóba költözött. Hátralévő életét itt élte le. Ahogy édesanyja 1703-ban, majd két évvel később mostohaapja, úgy ő is idegen földön halt meg, 1735. április 8-án. Földi maradványait 1906-ban hozták haza, és Kassán helyezték örök nyugalomra.
Than Mór festménye az ónódi országgyűlésről
Felhasznált irodalom
Száva István – Vámos Magda: Így élt II. Rákóczi Ferenc. Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1976; Vajdasági Magyar Tudományos Társaság: A nagy fejedelem szabadságharca. Atlantis, Újvidék, 2004, Rákóczi Ferenc: Emlékiratok. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1985.
A majtényi fegyverletétel – A Rákóczi-szabadságharc vége
A nő, aki 350 évvel ezelőtt életet adott II. Rákóczi Ferencnek – Zrínyi Ilona
Nyitókép: Mányoki Ádám híres portréja II. Rákóczi Ferencről (Fotó: wikipedia.org)
