Az első botanikus kert

Orvosi ismeretek elsajátításának és kutatás céljából, kísérletek elvégzéséhez és puszta kíváncsiságból kerültek először szorosan egymás mellé a gyógynövények. Távoli egzotikus tájak felfedezésével új szintre emelkedett az ilyen típusú kertek jelentősége. Egy-egy botanikus kert, amelyben manapság végigsétálunk, sokkal több mint egy szépen rendezett park.

Itália történelmében mindig jelen voltak a versengések. Valakik mindig ki akartak tűnni a többiek közül, elsők lenni, elsőnek elérni vagy elkészíteni valamit, magasabbat építeni, mint a többiek. A legtöbb ma is létező város évszázadokon át de facto városállamként működött. Leggyakrabban az építészet és a művészetek terén versengtek. De az sem volt mellékes tény, hogy ki alapította meg a világ első növénykertjét. Hivatalos iratok szerint a Pisai Egyetem orvostanhallgatói már 1544 nyarán ismerkedtek a gyógynövényekkel az egyetem udvarán. A nagy vetélytárs, Padova, egy évvel később ültette el hasonló céllal az első növényeket. Míg a pisai botanikus kertet kétszer is új helyre költöztették, addig a padovai ugyanott van 1545 óta. A botanikusok körében világszerte elfogadott tény, hogy a padovai Orto botanico a világ első botanikus kertje.

Az 1545-ben keltezett alapító okirat Hortus Simplicium (egyszerű növények kertje) néven említi a kertet. Néhány évvel később térkép is készült róla. Szabályos kör alakú szerkezete a világot szimbolizálja, amelyet az óceánt jelképező vízgyűrű vesz körül, ma is ugyanolyan, mint az első években volt. A korai időszakban kizárólag tudományos céllal termesztettek lényegében csak gyógynövényeket. A Padovai Egyetem 1222-es megalapításától a botanikus kert megnyitásáig a diákok csak rajzokról, kódexek iniciáléjáról ismerkedtek a növényekkel. A kert létrehozatala nagy változást hozott az egyetem tudományos kutatásaiban. Az itt termesztett növényekből kísérleteket végeztek, hogy megállapítsák, melyik mire jó, az ismeretek megszerzése után pedig gyógyszereket állítottak elő belőlük. Mivel értékes vegyületek alapanyagai voltak, meg kellett őket védeni. Ekkor került fal az ültetvények köré, és jött létre fizikai értelemben is a botanikus kert. Erre az időszakra tehető a nagy növénytani rendszerezés korszaka. Padovának sokkal több növényfaj állt rendelkezésére, mint más egyetemeknek, városoknak, gyűjteményeknek. Az egyetem szorosan együttműködött a gazdag és fejlett Velencei Köztársasággal, így számos új, egzotikus keleti és nyugati fajhoz elsőként jutott hozzá. A padovai botanikus kertben termesztettek először a természetes élőhelyüktől távol napraforgót (1568), burgonyát (1590), rebarbarát, itt nyílt Európában először orgona és jázmin, de számos keleti fűszernövény magja is Padovában került először európai földbe.

Fél évezredes története folyamán két fontos gyűjtemény létesült. Könyvtára 50.000 kötetet és történelmi jelentőségű kéziratot tartalmaz, herbáriuma pedig az ország második legnagyobbja. Fénykorában 15.000 példánya volt a kertnek. Több matuzsálem és különböző okok miatt fontos növény él ma is a botanikus kertben. Egy 460 éves pálmafa például úgy belopta magát Goethe szívébe, hogy megemlékezett róla egyik művében. Ez a fa a botanikus kert legöregebb példánya. Sok fás szárú növény túlélte több évszázad viharait és villámait. Vannak olyanok, amelyek máig viselik az emberi beavatkozás nyomait. A rovarevő és mérgező egzotikus fajok lenyűgöző látványt nyújtanak.

Ma 3500 faj, 6000 példány él a kertben. Az ő őseiknek is köszönhetően jutott el a növénytan, az élettan, az orvostudomány néhány ága és a gyógyszerészet a mai szintre. Emléket állítva a sok-sok padovai kutatónak, kíváncsinak és kísérletezőnek, az UNESCO 1997-ben a világörökség részévé nyilvánította a kéthektáros padovai Orto botanicot.