A Sztárban Sztár All Stars Legsokoldalúbb előadó díjának elnyerése nem pusztán egy trófeát hozott Dér Heni életébe, hanem új fejezetet nyitott pályafutásában. A csantavéri származású énekesnő a TV2 sikerműsorában hétről hétre bizonyította sokoldalúságát, és olyan, szinte megugorhatatlan feladatokat is magabiztosan oldott meg, amelyek alapjaiban formálták át a róla kialakult képet. A műsor nemcsak a nézők megítélését változtatta meg, hanem szakmailag is új szintre emelte. Mindez egyfajta belső megérkezést is hozott számára. Ma már ő maga is más szemmel tekint önmagára. A győzelem óta is telt házas koncertek, érzelmes közönségtalálkozások és komoly szakmai visszajelzések kísérik munkáját. Előadásmódját már rég nem a bizonyítási vágy, hanem a tudatos jelenlét határozza meg. Dér Heni az elmúlt évek útkereséséről, a megélt változásokról, az anyaság formáló erejéről, valamint a közeljövő szakmai terveiről beszélt.
Mit hozott számodra szakmailag és emberileg a győzelem utáni időszak? Érzékelsz változást a koncertjeid közönségében és fogadtatásában?
– A győzelem óta valóban folyamatosan úton vagyok, egymást követik a fellépések. Eleinte izgultam, hogyan bírja a hangom ezt az intenzív terhelést, de tudatosan vigyázok rá – ahogyan mindig is tettem –, és szerencsére nem hagy cserben. Úgy érzem, a hangom is érzi a törődést és a szeretetet, ami most körülvesz, és ezt a stabilitásával hálálja meg. A szettlistám annyiban változott, hogy a saját dalaim mellett nem szeretném – és nem is tudom – kihagyni azokat az ikonikus számokat, amelyek a Sztárban Sztár All Stars során váltak meghatározóvá a közönség számára. A fogadtatás egészen különleges lett. Olyan érzésem van, mint huszonkét évvel ezelőtt, a Megasztár után. Bár azóta is sok sikerben volt részem, ilyen mértékű szeretetcunamit és eufóriát ritkán él meg az ember. A koncertek utáni fotózkodások során is egy érdekes változást figyeltem meg. Míg korábban főként a fiatalabb korosztály lépett oda hozzám, most egyre több ötvenes éveiben járó hölgy is megszólít. Többször előfordult, hogy meghatódva, könnyes szemmel – vagy éppen sírva – mesélték el, mit jelentettek számukra az elhangzott dalok. Ezek a pillanatok engem is mélyen megérintenek, sőt előfordult, hogy együtt sírtunk a fényképezkedés közben. Jóleső érzés megtapasztalni, hogy még képes vagyok ilyen erős érzelmeket kiváltani. Egyfajta kölcsönös meghatódás lengi körül a koncertjeimet, amelyeket a személyes hangvételű levelek is visszaigazolnak.
Ma hogyan határoznád meg magad előadóként, és miben más ez a kép annál, amit korábban mutattál magadról?
– Érdekes tapasztalat számomra, hogy a dalok, amelyeket tíz-tizenöt évvel ezelőtt is énekeltem – például Whitney Houston számai –, ma sokkal erősebben hatnak. Technikailag a hangom nem változott, a tudás akkor is megvolt. Valószínűleg nekem kellett megérnem hozzá. Az anyaság, a korábbi lázadó attitűd elengedése, az, hogy ma már nem akarok feminista módon dacolni a világgal, mind hozzájárultak ahhoz, ami most a színpadon történik. Volt időszak, amikor hiába kerestem szerzőtársakat, jelezve, hogy vokális irányba szeretnék elmozdulni, nem érkezett visszajelzés. Akkor nem volt meg irántam a bizalom. Ehhez képest érdekes fordulat, hogy a műsor után többen is megkerestek ötletekkel. Amit korábban nem láttak meg bennem, mos láthatóvá vált. A Sztárban Sztár All Starsban azt szerettem volna közvetíteni, aki valójában vagyok, és ez átment a képernyőn, sőt a zsűri felé is. Kilenc évig voltam a Sugarloaf zenekarban, amelyben kialakult bennem egyfajta stílus, és ott a vagány, lázadó, pop-rock énekesnőt domborítottuk ki. Emiatt sokan középszerűnek kategorizáltak, ami óhatatlanul beskatulyázott. A szólókarrierem elején sem kaptam lehetőséget arra, hogy nagyívű dalokkal is megmutassam magam, ezért más irányba indultam: megszületett a rapkorszak, amely a dacom és a lázadásom nyelve volt. És működött. Most viszont egy új korszak kezdődött. Ezzel a műsorral minden a helyére került. Megkaptam a lehetőséget arra, hogy végre kibontakozhassak, és megmutassam a színeimet. Nem fedeztek fel újra, hanem láthatóvá tették azt, amit eddig eltakartam. Ma már nem akarok harcolni. Boldog édesanyaként és feleségként belső egyensúlyban élek, és ez a színpadon is megmutatkozik. Ma már értem, miért hat másként ugyanaz a dal: akkor egy fiatal lány hangján szólalt meg, ma nőként énekelek.
Gyakran hallani, hogy egy nő karrierje megtorpan az anyasággal. Te ennek éppen az ellenkezőjét éled meg.
– Sokáig azt nevelte belénk a társadalom, hogy „légy boldog attól, hogy anya vagy, nem kell neked karrier”, mintha az anyaság kizárólagos és végleges szerep lenne. Pedig ez egyáltalán nem törvényszerű. Nálam éppen az ellenkezője történt: az anyaság nem elvett tőlem, hanem hozzáadott. Abban bízom, hogy a történetem jó ellenpélda lehet. Nem kell megszűnnünk nőnek és embernek lenni attól, hogy gyermeket vállalunk. Lehetünk boldog anyák úgy is, hogy közben dolgozunk, önmagunkkal is foglalkozunk, és ezáltal kiegyensúlyozott, boldog gyerekeket nevelünk. Ehhez természetesen elengedhetetlen egy valódi társ. Egy olyan partner, aki nem fékez le, nem uralkodik, nem tárgyként tekint ránk, hanem mellettünk áll. A gyerekvállalás közös döntés és közös felelősség, és nem jelenti azt, hogy megáll az élet, csak meg kell találni az egyensúlyt. Nem attól lesznek boldog gyerekeink, hogy az édesanya teljesen feladja önmagát, és végkimerülésig gürcöl, hanem attól, ha harmóniában van, és a saját lelkével is tud foglalkozni. Egy rendkívül megterhelő műsorban vettem részt, minden korábbinál nagyobb nyomás alatt, mégis képes voltam szárnyalni. Kezdetben kevesen gondolták volna, hogy éppen a kisgyermekes szülők jutnak ilyen messzire, de talán ez is azt bizonyítja, hogy az idegrendszerünk edzettebb, mint hinnénk. Ez fontos üzenet lehet mindazoknak, akik a szülővé válás miatt bizonytalanok a kiteljesedést illetően.
Milyen hatással volt rád, hogy sokáig támogatás nélkül kellett érvényesülnöd a zenei pályán?
– Korábban soha nem tapasztaltam meg igazán, milyen az, amikor valaki támogat. A családom nem állt mögöttem a zenei pályán, mindent egyedül értem el. Emiatt kőkeménynek kellett lennem, páncélt növesztettem, mert nőként ebben a világban könnyen ledarálják az embert. Ez a páncél sokáig védett, de letenni nehéz volt. A férjem (Bakos Gergő – a szerk. megj.) volt az, akinek ez sikerült. Mellette elengedhettem mindezt, és végre megmutathattam a valódi színemet.
Mikor vált számodra egyértelművé, hogy a Sztárban Sztár All Stars több lesz egyszerű kalandnál?
– Eleinte azt mondtam magamnak: jutok, ameddig jutok, görcsök nélkül, bátran beleállva a feladatokba. A műsor felétől azonban érezni kezdtem, hogy működik, amit csinálok. Az emberek értik, amit közvetíteni szeretnék, és ez egyre több erőt adott. Arra, hogy végül az én kezem emelkedik a magasba, egyáltalán nem számítottam, a meglepetés az arcomon is látszott. Nagyon boldog vagyok. Rengeteg gratuláció érkezik a szakmából is, ami különösen jólesik, mert azt érzem, hogy elismernek. Bár ez nem klasszikus értelemben vett szakmai díj, hiszen a közönség szavazott, számomra mégis mérföldkő.
Hogyan reagált a családod a győzelemre?
– Nem tudták szóban elmondani, csak leírni, mennyire büszkék rám. Amikor beszéltünk, percekig csak sírtunk mindannyian. Apukám is, aki egyébként sosem mondja ki, hogy büszke. Most kimondta volna, ha nem zokogja el a mondatát.
Mire számíthat tőled a közönség a közeljövőben?
– Modern, hozzám közel álló stílusban szeretnék érkezni az új dalokkal, miközben nem zárkózom el a nagyívű szerzeményektől sem. Az új dalok készülnek, bízom benne, hogy már januárban több is megszületik. Nagyon örülnék, ha Szabó Zé lenne a szerzőtársam, aki a műsorban zenei producerként végigkísérte az utamat. Ő pontosan érzi, milyen dalokra vágyom, és azt is, mit vár most tőlem a közönség. Amint elkészülnek az első demók, szeretném megörvendeztetni velük a hallgatókat. Koncertfelkérésekből nincs hiány, és televíziós megkeresések is érkeztek, ezekről egyelőre keveset mondhatok, de a TV2 nagy reményt lát bennem. Az már biztos, hogy a 2026-os Farm VIP hatodik évadának szereplője leszek, amelyet nyáron forgattunk, és tavasszal kerül képernyőre. A vajdasági gyökereimből hozott kitartás ott is sokat segített. Mi, vajdaságiak a jég hátán is megélünk. Most elsősorban az alkotásra koncentrálok. Szeretnék minél több új dalt írni, hogy a közönség továbbra is megkapja azt az érzelmi töltetet, amelyet a műsor alatt is érezhetett.
Merre töltöd a szilvesztert, és milyen kívánságokkal vágsz neki az új évnek?
– A karácsonyt természetesen a családommal töltöttem. A két ünnep között azonban már indultak a próbák, hiszen szilveszterkor Demjénben lépek fel, január 1-jén és 3-án pedig a Magyar Nemzeti Lovas Színház koncertjén leszek vendégfellépő. Nem kizárt, hogy lóháton érkezem a produkcióba, énekelve. A Pink-dal előadása óta bátrabban bíznak rám látványosabb feladatokat is, így nem lepődnék meg azon sem, ha azt találnák ki, hogy a levegőben lógva énekeljek, hiszen ma már tudják rólam, ha kihívásról van szó, szívesen beleállok. Az új évet munkával kezdem, és teljes erővel belevetem magam az előttem álló feladatokba. A legnagyobb kívánságom az, hogy minden maradjon úgy, ahogy van, abban az egyensúlyban, amelyben 2025 végére megérkeztem, ennél többet nem is kívánhatnék. Az új évben szeretnék egy kicsivel több időt tölteni a családommal, és régóta tervezzük azt is, hogy közösen elmegyünk pihenni. Mindezek mellett minden más is nagyon boldoggá tesz, és elégedett vagyok.
Nyitókép: Dér Heni emelte a magasba a TV2 show-műsorának trófeáját (Fotó: TV2)
