A jászolereklye története

Kétezer év távlatából már nehéz megbízható és hiteles forrásokra hivatkozni. A keresztény világ a Bibliának hisz, de ott sincs minden leírva. A betlehemi jászolról az Evangéliumokban egyedül Lukács evangélista ír. Három ízben említi meg, hogy Jézust jászolba fektették: és megszülte elsőszülött fiát. Pólyába takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson (Lk 2,7); Ez lesz a jel számotokra: találni fogtok egy kisdedet pólyába takarva és jászolba fektetve (Lk 2,12); Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát és Józsefet, és a jászolban fekvő kisdedet (Lk 2,16). Először egy evangélista szól a jászolról, később egy angyal, végül pedig az egyszerű pásztoremberek.

A Biblia utolsó iratai Jézus nyilvános tevékenysége után száz évvel keletkeztek, vagyis 1900 évvel ezelőtt. Hogy mi lett a sorsa a Jézus-korabeli tárgyaknak, arról kevés feljegyzés maradt fent. A jászolereklye története viszont többé-kevésbé végigkövethető. A katolikus egyház a római Santa Maria Maggiore-bazilika oltára alatt lévő néhány deszkáról úgy tartja, hogy azok Jézus bölcsőjének darabjai. A betlehemi jászol Krisztus születésének szent szimbóluma. Az öt darab, különböző hosszúságú és szélességű deszka platánfából készült. Ezt a fát már Ezekiel próféta említi a Kr. e. VI. században, amikor Isten paradicsomáról ír. Krisztus után először Órigenész (185–255), később pedig Szent Jeromos (347–419) tesz említést a jászolról. Ekkor még Betlehemben vannak a deszkák és az akkor ismert világ összes tájáról érkeztek zarándokok, hogy leróják kegyeletüket Jézus születésének helyén. A VII. század közepén már Rómában vannak az ereklyék. I. Theodórosz pápa (uralkodása: 642–649) híres volt az ereklyetiszteletről. Az ő idejében több küldött érkezett a Szentföldről, és kérte a segítségét a Jeruzsálemi szent tárgyak megvédéséhez. Valószínűleg az egyik küldött hozta magával Rómába a jászoldarabokat.

I. Theodórosz idején a Santa Maria Maggiore-bazilika hivatalosan a Santa Maria Maggiore ad Praesepe nevet viselte (praesepe = gyermekágy). III. Sixtus pápa (ur. 432–440) óta biztosan van betlehemmásolat a Santa Maria Maggiore-bazilikában, amelynek értelemszerűen részei voltak a szent jászol darabjai. Assisi Szent Ferenc 1222-ben Betlehemben járt, és mély benyomást tett rá a születéstörténet. A következő évben megépítette az első ismert születésábrázolást, hogy alkalmat adjon az egyszerű embereknek is a születés misztériumának megéléséhez. Ekkortól egyre több helyen állítanak betlehemet. 1291-ben IV. Miklós pápa (ur. 1288–1292), aki a ferences rend tagja volt, elrendelte, hogy építsenek egy állandó betlehemet a Santa Maria Maggioréba. A jászolereklyéről legközelebb V. Márton pápa (ur. 1417–1431) tesz említést egy egyházi leltárban. Azóta, azaz hatszáz éve feltehetően nem került ki a bazilikából az ereklye.

A Messiás jászlának darabjai a bazilika főoltára alatt egy kápolnában vannak. A baldachin előtt kétoldalt félkör alakú lépcsők vezetnek le a kis kápolnáig. 74 különböző fajta márvány díszíti a kápolnát, melynek oltárán egy kristályurnában vannak a szent ereklyék. Az urnát angyalfejek és egész alakos barokk angyalfigurák őrzik, a Gyermek Jézus-szobor pedig áldást ad a látogatóknak. A jászolereklyét a 80 kilogramm ezüstöt tartalmazó kompozícióba VII. Pius pápa helyezte el 1802 karácsonyán.