Írástömb – a világban elfoglalt hely.
Margók kétoldalt, lent, fönt – a cselekvés megkezdése, befejezése, idő és anyagbeosztás. Ha például egész a sor végéig írunk, néhol alig fér ki, nem tudjuk befejezni a dolgokat, nem jól osztjuk be az időnket, pénzünket, figyelmünket. Ha túl sok helyet hagyunk a sor elején, nehezen kezdünk el dolgokat.
Cím és megszólítás – kapcsolatfelvétel a megszólítottal.
Aláírás, szignó – az Én megjelenítése, felelősséghez és döntéshez való viszony. Nem jó, ha kinézése túlságosan eltér a többi szövegtől, de a szignónál szabad, ott akár egy betű ismerhető fel, a név kezdőbetűje.
Sorok – a gondolatok elkülönítési képessége. Felfelé haladó sor – optimizmus. Lefelé haladó sor – pesszimizmus.
Szavak – a fogalmi gondolkodás.
Betűk – énkép, precizitás, fontos a betűszimbolikai jelentés!
Kötésmód – viselkedésmód, kötődés, azt nézzük, hogy hány betűt írunk le egy szóban anélkül, hogy felemelnénk a tollat. Ha mindenhol kötődik egy szóban az egyik betű a másikhoz, akkor fontos, hogy másokkal együtt dolgozzunk, számunkra fontos a kötődés (talán túlzottan is). Minél több kis hézagot találunk egy szóban, annál jobban ragaszkodik az írója a függetlenséghez. Ha van is boldog párkapcsolata, döntései más életterületeken igen függetlenek, az egyén önálló döntéseket hoz.
Törzsvonal – határozottság, ellenálló erő, befolyásolhatóság.
Ovál (a középzóna kerek betűi) – önértékelés, énkép, térfoglalás a mindennapokban.
Hurkok – az élményszerzés mennyisége, módja.
Kezdővonal – a cselekvés előkészítése, halogatás vagy célratörés.
Végvonal – a befejezés módja. Ha hosszú, nehezen fejezzük be a dolgokat.
Áthúzás – megerősítés és nyomatékosítás, például a „t” betűn.
Ékezet – ellenőrzési késztetés.
Írásjel – elkülönítés és figyelemfelhívás.
Sebesség – gondolkodás, cselekvés gyorsasága.
Nyomaték – energia és erőszint, akarat. Ereje főleg a hátulján látszódik a lapnak.
Szabályosság – önfegyelem.
Olvashatóság – egyértelműségre törekvés, mások tisztelete.
Betűszimbolika
Eljött az idő, hogy elővegye a saját kezűleg megírt levelét, heti tervét, s elkezdje megvizsgálni a saját betűit, összevetve az alábbiakkal. Fontos tudni, hogy egy grafológiai jel sem értelmezhető önmagában. Minden jelet a többivel összevetve vizsgálunk. Tehát keresse most meg az „o” betűket, ne csak egyet, hanem mindet, s azt figyelje, mi jellemző a legtöbbre közülük. Így tegye a többi betűvel is.
Bemutatjuk, hogy mit jelentenek egyes betűk, ha nem „normál” módon, sztenderdszerűen írjuk őket.
„o” betű
A grafológiai sztenderd alapbetűje. Hozzá képest határozzuk meg a többi betű nagyságát és formáját. Normál mérete: 3 × 3 mm. Az énképet tükrözi. Vertikális (függőleges) kiterjedése az énértékelés nagysága („mekkorának” érzi magát?); horizontális (vízszintes) kiterjedése az énérzet milyenségének a mértéke („hogyan” érzi magát?).
1. Picire összezsugorodott: alulértékeli önmagát, alacsony az önbizalma.
2. Felfújt: erős bizonyítási vágy, bizonyítási kényszer.
3. Szögletes, deformált vagy törött: erős akarat, akár agresszió is, és pszichés sérüléseket jelez.
4. Nyitott, vagyis nem zárt kör: befogadás, elfogadó hozzáállás. Túl nyitott: pletykaság.
5. Keskeny: erős visszafogottság. Széles: lustaság.
6. Lapos: nyomottság, depresszió, megalkuvás.
„ö” és „ő” betű
Az ékezetek a belső kontroll mértékének és a gondolkodás sebességének mutatói.
1. Két pont helyett egy vízszintes: gyors gondolkodás.
2. Hiányzó ékezet: hiányzó kontroll és figyelem.
3. Az „ő” betű az ékezet által be van kötve a következő betűbe: eredetiségre, kreativitásra utaló jel.
4. Nagyon hosszú, a középső zónába belevágó ékezet: túlgondolja a dolgokat, sokat töri a fejét.
5. „Repülő ékezet”: elrugaszkodás a valóságtól, az ideák világa.
6. Két pont helyett egy vonal vagy hullám, kicsit jobbra, repülő formában: a gondolkodás gyors, tele van idealizmussal, magasabb szintű hittel.
7. Karikaékezetek: titkos gondolatok.
(Folytatjuk)
