Az érzelmek szárnyán képesek vagyunk mindannyian az időutazásra. Van, akit egy illat, másokat egy fénykép röpíthet több évtizedet vissza egy mára megszépült időszakba. És vannak azok, akik a zenének, egykor slágerré vált dallamnak köszönhetően kelnek útra. Így volt ez néhány héttel ezelőtt is, amikor a pacséri falunapra összesereglett közönség – az ovis korosztálytól a tinikig, a mára mákos hajú örökifjú generációig – egyként mozdult meg a helyi labdarúgópályán Pintácsi Alexandra, vagy ahogy mindenki ismeri, Szandi koncertjén. Az énekesnő professzionális színpadi fellépése, ismert és kevésbé ismert dalai hatalmas bulit csaptak. Nem hagytak hidegen senkit, még azok is elismerően szóltak a hangulatról és az előadó tehetségéről, akik nem is értették azt, hogy miről énekel. A legérdekesebb, leginkább szívderítő látvány az volt, hogy közvetlenül a színpad előtt óvodás és kisiskolás gyerekekből állt a „tombolda”, a zenére felhőtlenül táncoló anyukákkal, nagymamákkal kiegészülve. És valamennyien kívülről fújták a dalokat, Szandi pedig a fellépése után készségesen pózolt egy-egy fotó erejéig a rajongók hadával.
A pacséri falunapi koncertre nemigen érkeztek olyanok, akik nem hallottak Szandiról. Ők viszont biztosan nem is sejtették, hogy már a ’90-es évek tinikorosztályának is kedvelt előadója volt. Azt pedig egészen biztosan még azok sem gondolták át, akik a rajongói, hogy a karrierje, az ismeretsége és a népszerűsége immár 36 éve töretlen. A színpadon több zenei stílusban is megállja a helyét, a tévé- és a filmes kamerák előtt többször is bizonyított, számos országban állt színpadon, tehetségét több díjjal jutalmazták.
A pacséri fellépése előtt elsőként az iránt érdeklődtünk, hogy honnan meríti az erejét és a lelkesedését, azt a küldetéstudatot, amellyel a színpadi fellépésein keresztül megajándékozza a közönségét.
– Nyughatatlan természet vagyok, aki szereti élni az életét. És valószínűleg ezért „dob elém” a sors újabb és újabb lehetőségeket, helyzeteket, bármit, amiből tudok táplálkozni, ötletet meríteni. Ezek nem biztos, hogy másokat is megérintő hatások, de bennem megmozdítanak valamit, és cselekvésre késztetnek. Az életszeretetem adja számomra a küldetésemet is, hogy az emberek felé olyasmit közvetítsek, aminek köszönhetően jobban érzik magukat. Ehhez leginkább a családból lehet erőt meríteni. Csabival, a férjemmel, aki a menedzserem is, háromgyermekes szülők vagyunk, az élet nem mindig könnyű, de egymást támogatva igyekszünk kihozni belőle a legjobbat, és pozitívan hozzáállni a nehézségekhez is. Szokták mondani, hogy kis gyermek kis gond, nagy gyerek nagy gond. Én inkább azt mondanám, hogy az élet előrehaladtával újabb helyzetek alakulnak ki, és újabb kapuk nyílnak ki. És még ha felnőttek is a gyerekek, szükségük van ránk, szülőkre. Ha másra nem, hát lelki támogatásra. Például a lányunk négy éve Amerikában él, és nagyon sokszor van az, hogy órákat beszélgetünk. És ő mondja is, hogy „anyucikám, most már sokkal jobban érzem magam, hogy tudtunk beszélgetni”.
Nagyon sokan nem tudnak átlendülni a problémákon, beletemetkeznek a negatív érzelmekbe, a panaszkodás szinte divathullám, az ilyen egyének nem húzzák hátra?
– Attól, hogy legtöbbször mosolygok, még egyáltalán nem jelenti azt, hogy gondtalan az életem. Ezt főleg az tudja, akinek szintén van mondjuk három gyermeke, ilyen esetben nem lehet gondtalan életről beszélni, általában van valamilyen „helyzet”. Meg alapvetően is az élet tele van akadályokkal, csak nem mindegy, hogy az ember hogyan áll ehhez. Szokták mondani erre azt a bizonyos pohárhasonlatot, vagyis nem mindegy, hogy az félig üresként vagy félig teliként éljük meg. Na, én az utóbbi típus vagyok. De hangsúlyozom, ehhez elengedhetetlen, hogy áll mögöttem egy nagyszerű család. És persze a barátaink. Ez utóbbira a legjobb példa az az eset, amikor a kertünkben meghallottam, hogy két házzal arrébb tőlünk buliznak a barátaink. Hangos zenét hallgattak, jól érezték magukat. Szerettem volna a támogatásomról biztosítani őket, küldtem nekik egy üzenetet, hogy jó bulizást kívánjak. Visszaírták, hogy leérettségizett a gyermekük, az egész osztály náluk van, és épp azt ünnepelik – barátokkal, barátnőkkel együtt, és ha van kedvük, ugorjunk át. Nem is tudom, hogy merték bevállalni azt a sok-sok fiatalt, az elismerésemet mindenesetre azonnal elnyerték. Végül átmentünk, és egy olyan nagyszerű, spontán buliban vettünk részt a családommal, hogy az hihetetlen. Tehát az is nagyon fontos, hogy a család mellett a körülötted élő, tevékenykedő emberek is pozitív életszemléletűek legyenek, hogy ne csak a problémákat, de az örömöket is meg tudják élni, és akár veled is megosztani.
Kazinczy Paszterkó Diana felvétele
Az embernek vannak könnyebb és nehezebb napjai is, de a színpadra ki kell állni. Mi van akkor, ha az ember rossz passzban van?
– Nekem a színpadon kutyakötelességem csak a jót adni magamból. Senkinek semmi köze ahhoz, hogy ha nekem fáj a fejem, a lábam, vagy ha bármi problémám van. Ha kiállok a színpadra, lehet, hogy életünkben először látjuk egymást, lehet, hogy utoljára, mert soha többet nem találkozunk, hát akkor az legyen egy felejthetetlen szép emlék mindannyiunknak. Azért beszélek többesszámban, és mondom, hogy mindannyiunknak, mert a színpadi fellépés egy kölcsönhatás, amikor adok valamit a színpadról, akkor kapok is. Ilyenkor még arról is megfeledkezem, ha éppen fáj valamim. És ez a kölcsönhatás fantasztikus. Harminchat éve vagyok a zenei pályán, és az a rengeteg szeretet, amit kaptam a közönségtől, az emberektől, felbecsülhetetlen.
A több mint három évtized alatt változott-e a közönség „rajongása”, és ha igen, milyen irányban?
– Az internet, a közösségi média közelebb hozta a közönséget hozzám is, közvetlenebbül tudok eljutni többek között a fiatalokhoz. Ennek van jó és rosszabb oldala is. Teljesen megnyugodtam abban a barátainknál töltött buliban a minap, nagyon jó arcokkal találkoztam, és nagyon aranyosak voltak a 18–19 éves fiúk és lányok. Szokták mondani, hogy pusztul a világ, és hogy a „mai fiatalok” ilyenek és olyanok. Pedig dehogyis! Szerencsére van remény! Igenis sok olyan fiatal van, aki majd előre tudja vinni a világot. Hát persze, más volt mondjuk a ’90-es években fiatalnak lenni, és más manapság. Úgy érzem, most nehezebb, több kihívás vár rájuk. Ezért is manapság mindennél nagyobb szükség van a család támogatására. Rengeteg impulzus éri a gyerekeket, a fiatalokat, és kell a család, amellyel mindazt közvetlenül és egészséges hangnemben meg tudják beszélni. Mert különben nagyon könnyen elveszhetnek.
Mi köti le manapság a figyelmét, min dolgozik?
– A rövid távú célom mindig az az adott koncert, ami előtt állok, hogy egy óriási bulit csapjunk együtt a közönséggel. Hogy felejthetetlen legyen a találkozásunk. A közelmúltban elkészültünk két dallal, az egyik egy lassú szám, komoly üzenettel, Veled jobb hely a világ címmel. Hogy milyen nagy érték az, ha az embernek van egy párkapcsolata, és azt meg kell becsülni. Merthogy a párkapcsolat csak úgy működhet, ha mindkettőnknek fontos a másik. A mai világban sokan nagyon könnyen feladják. És készülőfélben van egy új videoklip is egy igazi pörgős, nyári dalhoz. Ezzel a klippel augusztus elején jövünk ki.
Milyen kapcsolata van Vajdasággal?
– Többször is felléptem már Vajdaságban, örömmel érkezek, és nagyon szeretek találkozni a közönséggel a határon túli magyarok lakta területeken. Azt tapasztalom, hogy sokkal erősebben élik meg a magyarságukat azok az emberek és közösségek, amelyeknek azért nap mint nap meg kell küzdeniük. Egyébként kedves szomszédaink, akiknél buliztunk a minap, és akiknek olyan nagyszerű, jól nevelt gyermekeik vannak, ők magyarkanizsai származásúak. Ők azok, akiket látva, hallva megbizonyosodtam, hogy nincs elveszve a mai ifjúság és a jövőnk.
Nyitókép: Fotó a színpadról a pacséri koncert után (Bogdán Csaba felvétele)
